Fülszöveg: 

Egy ​lezárt akta, egy kínzó rejtély… és egy lány, aki tudni akarja az igazságot.

Öt évvel ezelőtt Andie Bellt, a Little Kilton-i gimnázium diákját megölte a barátja. A rendőrség így tudja. A városban mindenki így tudja. A gyilkosság emléke azóta kísérti a kisváros lakóit, bár az élet látszólag nyugodt mederben folyik tovább. Pippa, a gimnázium egyik végzős diákja elhatározza, hogy egy iskolai projekt keretében előveszi az ügyet, és kideríti, mi történt valójában. Ő sosem hitte el, hogy Sal Singh a gyilkos. De ha nem ő az, akkor ki? És vajon meddig fogja tétlenül nézni, hogy Pippa egyre közelebb kerül a megdöbbentő igazsághoz?
Kegyetlen társasjáték, ahol egy kisváros a játéktábla, és fogalmad sincs, ki nevet a végén…

Szerintem: 

Kellemes meglepetés – valóban van egy jól levezetett nyomozás, érdekes ügy és nem tini szerelmi drámák hajszolása. Most drukkolok is, hogy a 2. rész is jöjjön majd magyarul is.

Pippa szerethető hősnő, és ha nem is érzem igazán indokoltnak, hogy miért vág bele ebbe a nyomozásba, azért kedveltem. Igazi jó kislány, szorgalmas és jól kombinál, bátorságból sincs hiány nála. Az a típus, akire lehet példaképként tekinteni, több tekintetben is. Egyrészt, ahogy végigcsinálja ezt az egészet és rájön mindenre. Másrészt, ahogy kiáll a hite mellett, tesz a dolgokért, egyszerre normakövető, de belevaló hősnő is. Plusz, ő az elfogadás abszolút példája is. Vegyes családban nevelkedik; kiáll azok ellen, akik a legkisebb mértékben is rasszisták. Itt is látszik, hogy ő harcos.

Mögötte talán Sal az, akit legjobban megismertem, bár ő a történet idején már nincs életben. Az életvidám, kedves, okos fiú, aki annyival többet érdemelt volna. Őt a barátok, a család, az egész kisváros szemszögéből is látjuk, és egy talán túl jó fiú képe rajzolódik ki, de így jobban együtt tudunk érezni, az olvasó is könnyen akarhatja, hogy tisztázzák a nevét a főszereplők.
A többiek is megkapják a maguk jellegzetességeit, és van egy-egy egyedi vonásuk, ha akadtak is néha hiányérzeteim. Pl. Ravi – pozitív karakter, segíti Pippát, de ki ő, miket szeret, milyen egyéniség? Azon túl, hogy ő is tisztázni akarja a testvérét, nem sok mindent tudnék róla elmondani.

De ezt a sztorit nem a szereplői, a nyomozás adta el nekem. Érdekes, ahogy Pippa megszerzi a dokumentumokat, vallomásokat és szépen rendezgeti őket. Van logikája, és a kutatási napló beemelése is jó ötlet. A lány belső hangjaként annak kicsit más a stílusa, és a dokumentumok beékelése is dobott rajta. Kicsit gondolkodhattunk, nyomozhattunk mi is a lánnyal.
Az eredményét is szerettem. Újabban zavar, ha a csavar után a csavar csavarja is bele van erőszakolva a történetbe, de Holly Jackson ezt nagyon stílusosan csinálta. Mindkettőhöz ott voltak a nyomok, és nem éreztem erőltetettnek sem.

A felszín alatt meg nagyon sok kamasz, vagy emberi problémát is érintenek. A randi drogok, a családon belüli erőszak több formája, a rasszizmus, és még lehetne sorolni. Nem csak szórakoztat és nyomozós, de ad gondolkozni valót is.

Vagyis, ez egy jó regény volt.

Idézet:

– Egy élmény volt. Köszi, hogy meghívtál életem első zsaroló partijára.
– Szívesen – válaszolta Pip. – Nekem is ez volt az első. És milyen hasznos! Megtudtuk, hogy Andie-nek volt egy másik telefonja is, hogy Howie bonyolult érzelmeket táplált iránta, és hogy Max Hastings Rohypnolra vágyott. – Pip felemelte a mobilját, és kikeresett egy fotós alkalmazást. – Csak visszahozom a képeket, amiket kitöröltem. Hátha a jövőben is meg kell zsarolnunk Howie-t.
– Ó, csodás lesz! Már alig várom! – mondta Ravi. – Beleírom majd az önéletrajzomba, hogy kitűnően tudok zsarolni.