Fülszöveg:

Sokan ​ismerik a tengeri királylány, Ariel históriáját, amelyben a főhős elveszíti, majd megtalálja a saját hangját. E történetet már sokan, sokféleképpen elmesélték. Ám a sellőlány mindegyik változatban többre vágyik, mint amit a saját világa adhat neki, édesapja pedig arra kényszerítené, hogy víz alatti birodalmának rabjaként élje az életét. Ariel lázadása során előbb a hangja, majd kis híján a lelke is odavész, ám végül győzedelmeskedik a jó, a kis hableány pedig büszkén vállalja a változást.
Ez azonban csak a történet egyik fele. Mi a helyzet Ariel ősellenségével; Ursulával, a tengeri boszorkánnyal? Vajon hogy lett belőle ilyen megvetett, gonosz, gyűlölködő teremtmény? Többen próbáltak már ennek a végére járni. E könyv is elmesél egy lehetőséget, hogy mi történhetett a tenger boszorkányával, s hogy vált belőle végül egy kitaszított, szegény, mélabús lélek.

Szerintem:

Ahogy megy előre a sorozat, úgy válik egyre kisebb jelentőségűvé az eredeti mese, amiből Serena Valentino dolgozott. Itt pl. a háttérben ott van az, amit A kis hableányból ismerünk, de annyira háttérben, hogy az csak kiragadás a meséből egy-egy ponton.

Még csak abban sem vagyok biztos, hogy ez igazán Ursula meséje lenne. Az előző részből a három gonosz boszorkány, akik az őrületbe kívánták kergetni a Szörnyeteget, nekem inkább ők tűntek a főszereplőnek. Ők keverednek bele Ursula játszmájába, ők akarják visszaszerezni a húgukat és ők lépnek egy nagyot, ami aztán kihat a mese egészére.

Ursula alakja pedig átdolgozást kap. Valentino egy nagy változtatással nagyon sok mindent átformál: Ursula itt nem egyszerűen egy tengeri boszorkány, hanem Triton húga, akiben a bátyja mindig látta a gonoszt és már gyerekként a vesztére tört. Kapott az előtörténete tragikus elemeket ahogy emberként nőtt fel, és a csőcselék széttépte a nevelőapját, aki egyedül tudta szeretni annak, ami és ettől valahogy a bosszúja is mélyebb. Nem csak egy gonosz, aki hatalmat akar, hanem nagyon sok bosszúvágy van benne.
Miközben így érdekesebb a karakter, a mese eléggé sérül ahhoz, hogy zavarjon.

Ha már zavaró elemek – Triton alakja kap egy olyan vonást, amit nem is értek, miért kellett beleerőszakolni. Itt egy narcisztikus, szépségmániás Triton, aki szépészeti alapvetéseit ráerőszakolja a birodalmára. Ok, azért értem. Így magyarázza, hogy Ursulának esélye sem lehetett, mert nem olyannak született, ami Triton szépségideájába belefér. De akkor is röhejes, ahogy szinte fittneszguru lesz a király, és mindenkinek formába kell lennie meg szépnek, mert az elvárás. Bár egy ponton felmerül, hogy Ursula ezt is nagyon eltúlozva éli meg, de valamennyire tényleg benne volt ez Triton alakjában.

A sorozat egészét is nézve eltér az eredeti mesétől. Bőven van alapozás Demóna meséjéhez és kevés volt nekem a kis hableányból az elem – különben a Disney mesét használja háttérnek. Zavart is, amikor átszövegel egy mesében felhangzó dalt. Az nem véletlenül dal az eredetiben, furán is hat itt szónoklatként. Elüt az egész szöveg stílusától.

Könnyen olvasható, Ursula alakját átformálja, és a Gonoszok meséjét egyre inkább előtérbe hozza a szerző. Megvan a maga szórakoztató volta, de azért valami zavart is benne végig. A kis hableány is, meg nem is.