Fülszöveg: 
Miután az istenek hadba vonultak és elpusztították egymást, semmit sem hagytak maguk után, csak sebeket a világ testén, és a csontjaikat, amelyek mérhetetlen hatalmat ígérnek az őket felkutató bátraknak. Most azonban új világ van születőben: a vadont rettenetes szörnyek járják, a hataloméhes jarlok egymás ellen fegyverkeznek, a fjordok és hegyek közt csatazaj visszhangzik. A végzet három halandó nyomába szegődik: a tanyájukon a családjával élő anyát utoléri eltemetettnek hitt múltja, és világa újfent lángra lobban. Az ifjú zsoldos mindent feláldoz a harctér dicsőségéért, de lehet, hogy még ez sem elég ahhoz, hogy elkerülje az istenek haragját. A szökésben lévő rabszolga pedig a Véresküdötteknek is nevezett, hírhedt harcos testvériség soraiban reméli beteljesíteni bosszúját, de ehhez előbb egy lehetetlen próbatételt kell kiállnia. Hármuk döntései alakítják e világ sorsát, amelyet újra csak sötétbe borít az istenek árnyéka…
Szerintem:
Vikingek és fantasy alapok… határozottan fogamra való. A borítón is megakadt a szemem, de a történet is megéri az olvasást.
Talán kicsit lassan indulunk a nagy egészet nézve, de ezt is izgalmasan írja a szerző. Kiemelt szereplői vannak más-más helyszíneken: a családanya Orka, akinek a környékén gyilkosok tűnnek fel, akik gyerekeket rabolnak. Varg, az egykori rabszolga, aki megszökött, a húga gyilkosán akar bosszút állni és egy különleges, harcosokból álló csapathoz kerül. A harcosnő Elvar, aki apja terveitől menekül, és saját jogon akar sagát kiérdemelni. Külön utakon, külön kalandokon indulnak el, de aztán Gwynne elkezdi összehúzni a szálakat, és a végére a szereplők összetalálkozására már lehet sejteni, hogy milyen nagyobb történet van a háttérben.
Mert ez nem csak a bosszúról, az elrabolt fiú megmentéséről, vagy a hírnévről szól – itt istenek és a világot megváltoztató játszma zajlik, és ahogy egyre jobban megismerjük a regény világát, ezt is egyre jobban feltárja a szerző.
Izgalmas, nyitott vége is van – nálam el is érte vele a szerző, hogy nagyon várjam a folytatást. Hiszen jó a világ építése, izgalmasak a kalandok és érezni belőle, hogy itt valami nagy, epikus kaland készül, aminek csak a felvezetése volt most az egyéni küzdelmek sora.
Nagyon tetszett, ahogy a viking elemeket egy fantasy történet köré gyúrja. Nem ugyanaz, mint a skandináv mitológia és a viking történelem, de merít belőle és jópofán alakítja át. A gondolkozás, az emberek mentalitása nagyon viking, de itt valóban jelen van a mágia, különleges képességek és az istenek sem csak a hitvilág részei. Ugyan azt még nem tudom elképzelni, hogy az isteneknek hogyan lehetnek emberi leszármazottaik – mert itt az istenek állat formájúak, pl. patkány, farkas, sárkány – de maga az alap ötletes.
Azt is szerettem, hogy alapvetően szimpatikus, szerethető hősöket állít elénk, de nem lehet rájuk azt mondani, hogy fekete-fehér szélsőségesen hősök. Orka pl. szerető feleség, nagyon jó anya és gondoskodó is. Ugyanakkor kegyetlen gyilkos is, aki úgy átgázol az embereken, hogy csak na. Elvar céljait nagyon át tudom érezni, ahogy nem akar csak egy lány lenni, akit az apja eladhat, hanem saját jogon akar valaki lenni. De, amit ezért megtesz, sokszor megkérdőjelezhető. Hát igen, egy emberkereskedő csapat tagjaként nem éppen az erkölcs lovagja…
De nem csak a főszereplők, a mellékszereplők is színeket kapnak, és egy mozgalmas, sokszereplős, kemény világ és emberek jelennek meg előttünk.
Jól el is van mesélve a kötet, szerettem a leírásait is. Nem ragozza túl, de el tudom képzelni a tájakat, embereket, lényeket. Jó a húzása.
Határozottan erős sorozatnyitány, várom a folytatást! :)
Idézet:
Mindig is furcsának tartottam, hogy a származása alapján ítéljünk meg egy embert – vetette közbe Sulich, amikor végzett a feje borotválásával. – Szerintem sokkal jobb a tetteik alapján.
