Fülszöveg:

14 novella a tudományos-fantasztikus irodalom kultikus szerzőjétől.

„Egy apró tényt ajánlanék mindenki figyelmébe, aki már teljesen elveszett a modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban. Emlékezzetek: Philip K. Dick járt ott legelőször.”
Terry Gilliam

Szerintem:

14 sci-fi novella kapott helyet a kötetben és bizony elég tömények. Ez most keményen disztópia, nem egynek olyan a vége, hogy szinte depressziót okoz. Ugyanakkor remek gondolatok vannak benne, tele van kapcsolódási ponttal a mával. Szórakoztat és letör egyszerre, és használni kell az agyunkat is hozzá. A szerző regényeivel általában szenvedek, de a novelláit most is nagyon tudtam szeretni – bár csak idézőjelbe, mert sok karaktert/világot sajnáltam.

A stílusa egy az egyben hozza,

amit Dick novelláiban megszoktam. Lényegre törő, a leírásai is tűpontosak, átgondoltak és éppen csak annyi, hogy láttassa a dolgokat. Realista, nem magyarázza és fejtegeti az érzelmeket, kiváltja őket.

Minden novellát nem emelek ki, de párat igen. Ami különösen megfogott valamivel.
Bizonyos életformák: a fogyasztói társadalmunk abszolút kritikája. Ugyan a jövőbe van helyezve, de mutatja, hogy milyen az emberiség mentalitása. Egyre újabb technikai eszközök, amelyeket kiválthatnánk, lehetne egyszerűbben élni, talán több munkával, de nem. Az emberiség rohan a vesztébe az újabb és újabb eszközökkel. Talán nem pont úgy lesz vége, mint itt – mindenki elmegy háborúba, mert az alapanyag kell és nem marad senki – de az üzenet egyértelmű: ahogy a tárgyak fontosabbá válnak az embereknél, minden el fog veszni.
Van abban valami sötét humor, ahogy visszatérő elemként, ugyanolyan szófordulatokkal felszavalják, hogy milyen anyagért kell háborúba menni, az milyen eszköz gyártásához nélkülözhetetlen, ami miért kell a mindennapi élethez. Ugyan egy szereplő, Joan próbál rámutatni arra, hogy miképpen lehetne élni nélkülük, de meg sem hallgatják és a nő sem képes küzdeni.
Az pedig különösen emlékezetes kép, ahogy mutatja mindennek a következményét. Ahogy ott van a tökéletes, mindenféle technikával felszerelt otthon, csak éppen már nincsen senki, aki lakhatna benne.

Pat ajándéka: ezt azért emelném ki, mert nem a sötét történetek egyike, hanem egy olyan, amin jókat lehet mosolyogni. Van benne isten, aki büntetésből varanggyá változtat, meg hasonlók. Kicsit fekete a humora, de azt szeretem és ebben is benne van az üzenet: ráébreszti a főhőst, vele az olvasót is, hogy érdemes megbecsülni, amink van. Hogy sokszor akkor látjuk, mit vesztettünk, amikor már elvesztettük.

Az Urat szolgálni: disztópia egy háború utáni, lepusztult világról. De ami érdekes benne, hogy az információ hiánya milyen károkat okoz. Hősünk átlagemberként nem tud többet a propagandánál, az állam nem osztja meg a polgárokkal a múltat, a jelenről is nagyon keveset tudhatnak. Mi az eredmény? Mindenki belehalhat.
Mellette robotos sztori is, a Terminátor vonalon haladva.

Itt a piros: ebben is érzek fekete humort, milyen a paranoiásak társadalma, de ez már nem egy boldog sztori. A végkimenetele brutális, és nem is kicsit tudom elképzelni, hogy ilyen lehetett, amikor az USA-ban a múlt században a kommunizmustól féltek, illetve üldözték. Nem tudom, az volt-e az ihlető, de simán el tudom képzelni.

A Yancy-profil: egy történet arról, hogy miképpen manipulálhatók és agymosható a tömeg. A népbutítás novellája. Kicsi áthallásokkal nagyon mai és ezért nagyon ijesztő is, mert ezzel tényleg lehet élni, és ebben élünk, ha még saját Yancy-nk talán nincs.
Ugyan ennek pozitív a vége, de továbbgondolva félelmetes, hogy milyen könnyű egy egész népességet irányítani, agymosni.

Az előszemélyek: újabb darab, amely az emberi természet sötét oldalát mutatja. Hogy milyen könnyen vetnek véget az életnek. Simán olvasható abortusz ellenes novellának is, de ennél többet láttam benne. Nekem az volt az üzenet, hogy az ember hajlamos minden védtelen élettel gondolkodás nélkül, akár divatból végezni. Dodó és társaik, mondhatnám. Hogy kegyetlenek a gyengébbel, legyen az állat, vagy akár ember.
Itt is túl van pörgetve a jelen helyzet – itt az abortusz 12 éves korig megengedett. Vagyis, amíg a gyerek nincs 12, a szülő simán dönthet úgy, hogy hibás a gyereke, nem kell, végezzenek vele. A történetben van gyerekszemszög, van olyan felnőtt, akinek ez teljesen ok és olyan is, aki igyekszik harcolni ellene.
Valahol abszurdnak érződik, de az ijesztő az, hogy igazán nem az. A maga sötét, embertelen logikájával működik a rendszer, és a frászt hozta rám. Az élet szentsége mellett szól, azzal is, hogy megmutatja, milyen, ahol már nem hisznek benne.
Plusz, ez az előképe az egyik kedvenc ifjúsági disztópiámnak, a Bontásra ítélvének.

Sok-sok klasszikus sci-fi téma van ebben a kötetben, ha mindet nem is emeltem most ki. Van időutazás, időhurok, űrutazás, robotok és sok más is. DE, amit K. Dick remekül tud, ebből olyan ijesztő víziókat épít, amelyeket nem nehéz elképzelni lehetséges jövőként, annyira az emberi természetben gyökereznek.
Ettől letör, valahol ijesztő is a kötet, de nem vesz el az értékéből.

Idézet:

Van törvény, amit be kell tartani, és van, amit meg kell szegni

Miért van az, hogy minél tehetetlenebb valami, az emberek annál könnyebben kinyírják?

Az ember nem tehet mindenki kedvére, mert mindenki mást akar. Az egyiknek örömet okozol, a másiknak nem. Ebben az életben el kell dönteni, melyiknek akarsz a kedvére tenni.