Fülszöveg:

Mikor Apafi Mihályra került a fejedelemség sora, nehéz évek köszöntöttek az országra. Nagyváradon, Erdély kapujában a török volt már az úr. A Felső-Magyarországot és a fejedelemséget összekötő területsáv – az úgynevezett Részek, latinul Partium – nagy része a Habsburgok birtokába került. „Olyan világ járt akkor szép Erdélyországban – így az író, hogy mikor este lefeküdt a fejedelem, sose tudta bizonyosan, hogy fejedelem lesz-e még reggel, mire felébred? A német volt annak a megmondhatója, meg a török.” A Szitáry testvérek története egy kalandos nyomozás fordulatait követi. A fejedelem palotájában látjuk őket először, majd elkísérjük a két fiút keresztül-kasul az országban. Bepillanthatunk velük az udvar hétköznapi életébe, a nagyurak világába, de megismerhetjük a rongyos bujdosók sorsát is. Szemügyre vehetjük a ravasz görög kereskedő házát csakúgy, mint a váradi basa fényűző palotáját. Megismerjük a várvédő vitézek életét és a szegény országúti vándorokét. Egyszer káprázatos keleti lakomának a vendégei közé képzelhetjük magunkat, másszor arra tanít bennünket az író, miképpen él a természet kínálta javakkal, gyökerekkel, magokkal a házatlan-hazátlan bújdosó.

Szerintem: 

Ez egy olyan történet, amit sajnálok, hogy egy mai gyereknek nehezen lehet a kezébe adni. Én szerettem, szépnek találtam, és ifjúsági gyerekregény is – de a mondatai, több szava, a leírások: sok olyasmi, ami távol áll azoktól a könyvektől, amit ma a gyerekek olvasnak.

Történelmi regénynek is korrekt, érzékletes képet fest arról, hogy milyen sanyarú lehetett Erdély sorsa a török világban. Bár nem tudom, hogy Apafi tényleg ennyire gyenge kezű fejedelem volt-e, de elkeserítő a kibomló kép. Sanyargat a német is, a török is – van egy jelenet, amikor Pipitér végigviszi a gyerekeket az országon, és meséli nekik, hogy a romok helyén egykor milyen település volt. Ma már csak kiégett romok, nincs semmi élet – egykor más volt. Nem ezen időz a regény, nem is magyarázza, de most ez megütött.
Móra nem emeli témává, hogy jó vezető-e Apafi, de nekem végig azon kattogott az agyam, hogy miért nem lehetett tenni valamit? Nekem az jött le ebből a történetből, hogy soha semmire nem mond nemet, csak fizet és fizet a békéért, az a török úr rabolja meg, amelyik csak akarja.

De a történet a Szitáry fiúk meséje, akiknek az apját igaztalan vádakkal lecsukják, a család mindenét elveszti, és csak egy öreg szolga marad velük. Ő menti a gyerekeket, és teremti meg a helyzetet, amikor minden kiderül és helyreáll a rend. Nekik vannak kis kalandjaik, veszik be magukat a nádasba, és még várat is foglalnak maguknak. Nincs túlírva, nem történik velük túl sok minden, de a cselekményt szépen kitölti vele Móra.
Közben meg ott vannak az élő leírásai – ahogy a nádast lefesti, Fekete István se vallana vele szégyent. Egészen kedvet kaptam egy kiránduláshoz valahova ki, ahol fák vannak, víz, meg háborítatlan természet.

Nagyon szerethető hősöket teremt a szerző. A két fiú más-más jellem, de mindkettő jó fiú és helyén van az eszük is, szívük is. A nagyobb a katona apa fia, leendő vitéz, bátor és vezéralkat. Az öccse érzékenyebb, művészi hajlamokkal, gyengédebb lélek. Pipitér meg olyan szereplő, aki többet ér a nemes uraknál: ravasz, hűséges, gondoskodó, vitéz. Ő látja át a helyzetet, és vezeti biztos révbe az eseményeket. A történet megoldóembere, aki mellette még szerény is.
De kevés vonással is jellegzetes alakokat rajzolt Móra: a görög, ügyeskedő kereskedő és a majma. A két Apafi: a lelkes és tehetséges gyermek, meg az apa, akit az ág is húz. Van abban valami gyötrelmes, ahogy Erdélyben úr és korlátlan a hatalma, miközben úgy ugrál, ahogy a török fütyül.

Szépen elvarr minden szálat, pozitív értékeket emel ki, és egész könnyen mindenki megkapja a jussát. A jók jutalmat, az ármánykodók megfizetnek. Szinte mesei, de azért tud több lenni, mert a háttérben sokkal élesebb képeket fest a szerző. A nádasban bujkálók, az árva fiúk, a kihalt vidék – ha kicsit belegondolunk ezekbe, messze van ez egy felhőtlen mesevilágtól, ha e fiúk sorsa szépen el is rendeződik.

Idézet: 

Könnyű neki: három világrészből rabolta össze őkelme ezt a töméntelen drágaságot! Bizony hírből se ismerne ilyen dolgokat, ha kapával keresné meg a kenyerét!