Fülszöveg: 

Észak-Korea és az Egyesült Államok egyetlen lépésre a háborútól

Egy fiatal amerikai nő nyomtalanul eltűnik egy dél-koreai szigeten.
A CIA az ikertestvérét szervezi be, hogy kiderítse az igazságot.
Vagyis fedett ügynökként be kell jutnia a világ leghalálosabb államába.
Csak a rémisztő rezsim legsötétebb szívébe beszivárogva mentheti meg a húgát… és a saját életét.

(Megjegyzem, szerintem nem pontos és másról szól ez a könyv. De lejjebb kifejtem.)

Szerintem: 

Nem pont olyan volt a könyv, amit a fülszöveg alapján vártam. Nem igazán kémes, és hol maradt a beépülés? Igaz, más viszont tetszett benne.

A történet alapvetően három szereplő oldaláról van elmesélve.
1: Jenna hosszú évekkel korábban elvesztette az ikertestvérét, aki külföldön tanuló egyetemistaként fulladt állítólag vízbe. A koreai – afroamerikai lány magába zárkózott, a szakterületén azonban az egyik legjobb. A CIA fel is kéri, hogy segítsen. Csak éppen nincs beépülés meg fedett ügynök, meg semmi hasonló.
Jenna fájdalmát jól megfogta a szerző, megvan az érzelmi oldal, de nem éppen cselekményben gazdag rész ez. A nő leginkább elemez, nem terepügynök lesz belőle. Vele mondat el olyan politikai – társadalmi igazságokat a szerző, amelyekkel jellemzi Észak-Koreát. Vannak benne kifejezetten okos elméletek, mint az, hogy miért érdeke a rezsimnek, hogy a koreaiak éhezzenek.
Plusz, hogy Jenna kevert rasszú szereplő, és hogyan éli meg a saját identitását. Igaz, attól rendszeresen kiakadtam, amikor feltűnt az anyja. Leginkább az derül ki róla, hogy mennyire divathajszoló és milyen a rúzsa. Miközben van egy nagyon koreai, hagyománytisztelő oldala, van egy nagyon populáris amerikai is, és ez a kettő furcsa egymás mellett.

2: Cho egyre magasabbra mászik a ranglétrán, és ki is választják, hogy észak-koreai követként az Államokba menjen. A családi helyzete miatt kénytelen szembenézni azzal, hogy a rendszer milyen könnyen tesz tönkre embereket. Így fokozatosan a rendszer ellen fordul – ez már kalandosabb és ebben van kémes vonal is.
Az ő és a családja sorsáért lehet drukkolni, miközben itt is elemzi, egy másik szemszögből a koreaiak életét John. Ahogy senki nincs biztonságban, ahogy a rendszer elkap és nem ereszt.
Vele kerül képbe a fegyverkezési program és a koreaiak kémes fejlesztése, de ezek kötöttek le kevésbé. Lassan, keveset tudunk meg, inkább csak borzad az ember, hogy valakinek olyan dolgok jutnak eszébe, mint amik itt megesnek a regény szerint.

3: meglepő, de a kedvenc részem Moon asszonyé volt. Egy idős koreai nő, aki nem akar lassan éhen halni a férjével. Így piacozni kezd, új barátokat szerez, és alulról igyekszik életben maradni a koreai viszonyok között. Izgalmasabbra sikerült az, hogyan lesz alapanyag a sütéshez, mint a másik szálakon a politikai játszmák.
Mondanom se kell, itt aztán pláne látni, hogy a rendszer miképpen marad fel és mit művelnek a néppel. Amiket Jenna elméletben elmond, itt látszik, miképpen valósul meg a gyakorlatban.
Moon asszony nagy harcos, bátor nő és nagyon kreatív is. Nekem ő volt a legszimpatikusabb szereplő, akinek nincs is gyenge oldala. Talán túl jó is, de így még erősebb a hatás: lehetsz ilyen szuperember, a rendszer rád lép, és akkor mit tudsz tenni?

A regényben külön-külön haladunk a szereplőkkel, aztán a végére kiderülnek, hogyan kapcsolódnak össze, és a szereplők közti kapcsolat majd összeköti a regény részeit is. Együtt változatosak, és kívülről, a rendszerből felső és alsó helyzetből is elmondja, milyen ez a diktatúra.

Szórakoztató regény, de azért gondolkoztat is. Hogy a 21. században fent tud maradni egy ilyen rendszer… Megoldási ötlet is van benne, de jó érzékkel a szerző azt nem valósítja meg még cselekmény szinten sem, így marad az olvasónak az érzés, hogy valami nagyon rossz, ami ott zajlik.

Stílusában is szórakoztató regény, könnyen értelmezhető és egészen lineáris is. Cselekményközpontú, minimális leírással és nincsenek nagy érzelmi képek sem benne. Szerelmi szál még annyi sem, ami pluszban érték benne. Nem kell az ebbe a történetbe.

Hogy írjak azért arról is, ami nem igazán tetszett. Sokkal többet szerepel Jenna, mint amilyen szerepe van a történetben. Az is olyan lehetetlen megoldás, ami a testvére kapcsán majd a regénybe kerül. Ha addig próbált is reálisabb lenni a történet, az nem tűnt annak.
Bár Moon asszony a kedvencem, azért kirívóan túl jó ember és figura lett.
A magyar cím – semmi köze az eredetihez és még félre is visz, mert nem épül be senki.

Egyszer érdekes, le is kötött, de nem az a kötet, amit egyhamar újra akarnék olvasni.