Fülszöveg: 

Javában dúl a háború.

A frontvonal lassan odaér a Szürke szobákhoz, ahol Scar börtönben ül.
Kiderül, hogy valaki elárulta a harctéren dolgozó ügynököket, így Őfelségének kell egy új csapat. De vajon Scar hűséges még hozzá?
Lucy láthatatlan ellenségként hálót sző, amin Chester fennakadhat.
Miközben a mentálok elől is rejtőzködik, szívósan nyomoz a legnagyobb titok után, tudni akarja, miért jelentek meg az entitások?

Don öntudatra ébred, de olyan különös szemmel látja a létezést, mely mások számára felfoghatatlan.
Képes már érzékelni a transzcendens csatázásait is.

Az emberiség vesztésre áll.

Miközben világméretű dolgok zajlanak, mindenki megfeledkezik a kisemberekről: a néma, láthatatlan szerelőkről.

Artúr úgy dönt, ideje cselekedni.
És a csend leple alatt elkezdi megváltoztatni az erőviszonyokat…

Szerintem: 

Azt se gondoltam volna, hogy pont

a harmadik részre kezdek rákattanni erre a sorozatra. Kedvencem még most sem lesz, de annyira felcsigázott, hogy legszívesebben olvasnám tovább is, hogyan alakul a szereplők sorsa.

Mert a szereplők, akik eladták nekem a történetet. Érdekes, hogy a férfiak, és nem a nők – őket még akkor is ellenszenvesnek érzem, ha hősnőnek vannak megírva. Don, Chester és Artúr viszont olvastatják velem. Mindnek van legalább egy olyan vonása, ami miatt szeretek egy férfi hőst. Don alakjában az tetszik, ahogy most újra felfedezi a világot és az emlékei nélkül is mennyire tiszta, teljes lény, aki egészen más szinten fogja fel a valóságot, mint a többiek. Chester alakjában az tetszik, ahogy egy tervező zseni, akin hatalmas súly van. Érzi is a felelősséget és mindenre kész, hogy a legjobbat hozza ki a helyzetből. Artúr meg a született vezér, akit vakon követnek a többiek. Az a jelenet, amikor a kutyának mondta, hogy 'Ül' és mindenki leült körötte – kész. Mindhárman jót akarnak, mindhárman küzdenek és másképpen hősök.
De a mellékszereplők között ott vannak azok a férfiak, akiket bírtam – akik humort is hoznak a történetbe és szintén emlékezetesek. Késes vagy Holderon ilyenek.

Lucy és Scar sokkal megfoghatatlanabb alakok. Azt még mindig nem értem, miért olyan fontos Scar. Mit tud az a lány? Lucy esetében tiszta, ő kifejezetten erős mentál és mellette nagy stratéga. Harcosnak Scar se rossz, csak éppen ő egyetlen ember, nem seregeket vezet. Mindkettőt a maguk módján piedesztálra emelik, és nem értem, miért. Lucy annyira küzd Chester ellen – de mi lenne szerinte a jobb alternatíva? Fel is adom, nekem ezt a történetet a fentebb említett hármas és nem a lányok adják el. Leginkább azért kellenek a történetbe, mert így vannak szerelmi szálak. Szerencsére nem romantikusra van megírva, de a történetet színesítő elemként benne van, hogy egymásért is küzdenek.

Izgalmasan alakul a cselekmény. Mindenki mozgásban van, és kinek akció, kinek stratégiai tervezés jut. Közben meg, Donnak is hála, elkezdenek ráébredni, hogy milyen háború is zajlik igazán köröttük. Egy sokkal nagyobb, mint a hatalmi harc. Jó és rossz, megfoghatatlan entitások avatkoznak a világ dolgaiba.
Ez a rész is most kezd olyan lenni, hogy érdekel, hova jutunk. Eddig az Isten és a vele kapcsolatos elméletek nem kötöttek le, de már sokkal megfoghatóbbak, lassan egy urban fantasy szintet hoz, ahogy pl. az angyalok/fénylények küzdenek a sötétséggel, ha azt kevesen is képesek felfogni. Ahogy azok a kis lények próbálják az embereket védeni. Még akkor is, ha túl egysíkúnak is tűnik, hogy a teremtés és a boldogság fényt hoznak, míg a hazugság (még ha jó szándékból is mondják), rossz szándék a sötétséget terjesztik.

Kellően olvasmányos. A világépítés éppen annyi, hogy működjön a történet és el tudjuk képzelni, hol játszódik. A szereplők érzelmi világa és a cselekmény, ami a nagyobb súlyt kapta.

Volt benne humor is, izgalom is, tartam is.
Meg egy kellően nyitott befejezés. Én már komolyan kezdek ott tartani, hogy a keretet adó visszaemlékezésből próbálom kisakkozni, kivel mi történhetett. Nem mondhatnám, hogy sok tippem lenne. Scar hősi halála azért egyre biztosabbnak tűnik, valamiért nekem az jön le, hogy ő majd feláldozza magát. Majd kiderül…

Idézet: 

– Elszúrod az amnesztiát! – dörmögte Acél. – Nem verheted meg a császárt!
– Még nincs megkoronázva. Szerintem akkor még verhető – tűnődött Késes.