Fülszöveg: 

Az emberiség megnyerte a csatát a Marson, de minden eddiginél nagyobb veszéllyel néz szembe.

A nyurgák invázióját visszaverték, hajóik elhagyták a Naprendszert. Andrew Grayson a Marson teljesít szolgálatot, bevetésein a bolygón még megbúvó, kisebb-nagyobb nyurgafészkeket számolja fel. A Naprendszeren kívüli helyőrségeken azonban továbbra sem nyugodhatnak meg az egységek, az idegen faj jelenléte állandó a közelükben.
Graysonra és deszantgép-pilóta feleségére, Halley-re egy új küldetés vár. Olyan, amilyenben eddig nem volt részük. Ráadásul mindkettejükre parancsnoki feladatot ruháznak, így már nem csak a saját életükért felelnek. A nyurgák pedig készülnek valamire, és úgy tűnik, hogy ismét sikerül alaposan meglepniük mindenkit.
Grayson hamarosan a káosz és pusztítás kellős közepében találja magát. És ezúttal már nem csak a túlélésért fizetendő súlyos árat kell mérlegelnie, hanem szembe kell néznie a végtelen háború pszichés hatásaival is.

Szerintem: 

Csalódott vagyok. Azt hittem,

valamiféle zárást kapunk, de ez egy filler epizód. Van egy kis kaland és háború, egy kis lelkiélet és ennyi. Mindig is pasis kötetek voltak ebben a sorozatban, de ez inkább idézte a kezdeteket, mint a megelőző 2 részt.

A cselekmény egész egyszerűen kevés. 200 oldal megy le, mire valami elkezd történni. Addig meg fogtam a fejem, hogy mi is van? Andrew azon töpreng, hogy bevegye-e a gyógyszereit, vagy ne. Andrew egy régi baráttal beszélget kaja mellett. Andrew elmélkedik arról, hogy merre tart a háború, fejlődik-e az emberiség. Andrew azon mereng, hogy a katonaévek után hogyan folytassák az életüket Halley-vel. Ez 200 oldal. Csak utána mennek el egy bevetésre, és kapunk egy kis katonai akciót, amiben ez a sorozat jó szokott lenni.
Sajnos, most ez a szakasz sem tudott megfogni. Az előzmények után összecsapottnak éreztem, és gyorsan le is zajlik minden. A végeredményről nem is beszélve. Nincs összetett művelet, van egy minimális űrbeli csata, egy kis földi bevetés, aztán megy le az atomtöltet. Állópontra jutott ez a háború: az emberek odacsapnak a nyurgáknak. A nyurgák visszavágnak. Igazából egyik se halad. Ez a vihar előtti csend, amiben ez a gyarmatlakó mentős küldetés fért bele.

Hangulatában is lehangoló a könyv. Abszolút kiérezni belőle, hogy Andrew a kiégés állapotában szenved, és bele van fáradva mindenbe. Erről beszél, ezt éli meg, és mi ezt olvashatjuk végig. Visszasírom, amikor macsó beszólások voltak a sorozatban. A nézőpont még mindig férfias, csak ez már a megfáradt, nem a tettre kész férfi története.
Nagyon tárgyilagos és leíró is. Amikor a hadihajó felépítését ecseteli… hát, nehezen tartott ki a figyelmem.

A cselekmény kevés, a karakterek semmit nem változnak – legfeljebb belefáradtak a háborúba –, az egésznek nyomott a hangulata. Hát, nagyon nem ezt vártam.

Idézet: 

A végén majd megkapja a magáét – mondta Halley. – Így vagy úgy. A karma nem kímél.