Fülszöveg: 

A LENYŰGÖZŐ DŰNE
hivatalos előzménye folytatódik…

Leto Atreides egy kitörni készülő lázadásról ad hírt Ix urainak, akik azonban döntéseikkel a bolygó minden lakóját veszélybe sodorják.

Eközben Pardot Kynes édeni álma a virágzóvá tett sivatagbolygóról terjedni kezd a Dűne őslakói, a fremenek között, akikben azonban gyanú ébred, milyen motivációk is hajtják a császári planetológust… és hogy valóban képes-e véghez vinni nagyszabású terveit.

Szerintem: 

Azért más úgy olvasni ezt a képregényt, hogy

közben haladok Herbert klasszikus sorozatával. Több mindenről tudom, mi lesz a vége és a szereplőket is tudom már hova tenni. Így nyertem is, vesztettem is: már nem lep meg a cselekmény, viszont részleteket tudok meg olyan eseményekről, amiket Herbert csak említés szintén hozott.
Pl. Paulus hercegről tudtam, hogy bika végzett vele, Leto a szarvat vitte magával és feltette az új palotájukban is, amikor elköltöznek az Arrakisra Caladanról. De most itt a teljes történet, pontosan mi is történt.

Ami jó volt: sok szálon vezetett, eseménydús és változatos a képregény. Egyszerre van benne a szereplők saját kalandja, pl. menekülés a kigyulladt hajóról; meg a nagy birodalmi játszmák, mint az IX. sorsa. Nem is tudnám megmondani, melyik szál volt a kedvencem. Leto sorsa kiemelten érdekel, most az IX. átjátszása is izgalmas lett – míg azt pl. tudom, a Bene Gesserit genetikai programja pontosan hova fut ki, így az kevésbé kötött le.

Tetszett az is, hogy sok részét megismerhetjük a Császárságnak és a sokféle bolygót. Nem csak az Arrakis van kiemelt helyen – sok bolygó, változatos adottságok és lakók népesítik be ezt a világot. Cselekményközpontú, de a világépítés is rendben van. Mondjuk, erős a hozott anyag is, de ez nem von le az értékéből.

Már egészen megbékéltem a grafikájával is. Talán szépnek nem nevezném, de teljesen rendben van. A bolygókat és egyedi jellegűket kifejezetten jól sikerült elkapni, és a szereplők is felismerhetők, egyéniek.

Már érdekel, hova jutunk el a sorozat végére, mert ebben egy kötetnyi esemény még biztosan van. A Dűne kalandregényes vonala él ebben, nem a politikai üzenetátadás, így kellően szórakoztató is.