Fülszöveg: 

„Ezek ​nem emberek!” Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani.
E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a Maus. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit.
A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a Maus fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe.

Szerintem: 

Ennyire sok rétegű

képregény ritkán akad a kezembe. Igaz, az, hogy Pulitzer-díjat adtak érte, előre jelezte, hogy ütős anyag lesz, de azért nem vártam, hogy ennyire.

Egyrészt, a cselekmény is több rétegben bontakozik ki. Ott van Art apjának a története, aki elmeséli, hogy milyen volt zsidóként szembesülni a nácik hatalomra jutásával, ahogy egyre több mindent elvettek tőlük és eljutni Auschwitzig. Van benne szerelmi szál, van benne családi dráma és nem kevés emberi lelemény is. Vladek a semmiből épít fel egy vállalkozást, jól kiismeri az embereket, ügyes, és egyformán jól boldogult a lágerben az életben maradással, a civil életben a felemelkedéssel.
Egy olyan Auschwitz-túlélő beszámoló, ami simán kalandregényes, filmszerű és közben megrázó, drámai, és hiteles.

Ugyanakkor ez egy bonyolult apa-fiú kapcsolat története is. A keret, hogy Art mesélteti az apját. Közben látjuk, hogy ez mennyire szeretlek-gyűlöllek kapcsolat. Nem is akarom így leegyszerűsíteni, nagyon sok rétege van, amire rátesz egy plusz terhet az édesanya alakjának öngyilkossága.
Ráadásul ez alkalmas arra is, hogy behozza a túlélők bűntudatát. Hogy lett egészen más ember Vladek, milyen kényszeres dolgai alakultak ki. Még el is játszik azzal a szerző, hogy kiemeli, mitől tűnik karikatúrának, miközben éppen nem az. Egyéniség, és benne van a személyiségét alakító dinamika.

Art beleírja magát a történetbe, ahogy megszületik a képregény. Posztmodern jelleget ad neki, hogy az alkotás témája maga az írás és a rajzolás. Az pluszban rátesz egy érzelmi súlyt, hogy a felfoghatatlan magyarázatának, megértésének a terhe is rajta van. Ő nem élte át, amit a szülei, de neki is fel kell dolgoznia. Együtt él vele, ahogy az emberek is kénytelenek voltak azzal élni, hogy mire volt képes ember az emberrel. Nem véletlen, hogy máig küzdünk vele, ez pedig frissebben és időben közelebb táplálkozott a háborús traumákból.

Képregény, de olyan összetett és emberileg mély cselekménye van, hogy regényként, filmként, egészen más formákban is megállná a helyét.

De, mivel képregény, essen szó a rajzokról is. Az első gondolatom az volt, amikor csak ránéztem, és nem merültem bele a történetbe, hogy ez egyszerű. Túlzottan az.
De olvasni kezdtem, és életre keltek a képek is. Mi több, megvan a saját zsenialitása is. Talán maguk a szereplők egyszerűek, de döbbenetes tömegjelenetek és hátterek vannak benne. Nem szoktam szeretni a fekete-fehér satírozást sem, én a színekre szavazok 10 esetből 9-ben, ez a kivétel. Ahogy a Schindler listájának is adott egy pluszt ez a forma, a Mausnak is.
Azt még nem is említettem, hogy mennyire átgondoltan viszi végig az állati vonásokat. A zsidók az egerek, a németek a macskák, a csehek és lengyelek malacok. Amikor a zsidók rejtőznek, úgy vannak megrajzolva, mintha malac álarcot hordanának. Az, ahogy egy macska arcába meg Hitler bele van rajzolva…
Így különösen hangsúlyos, amikor ezen a szöveten áttör a valóság. Art apjának és fivérének a fotója eredeti formába került bele, ami kb. olyan erős kép benne, mint az emlegetett Spielberg-filmben a piros kabát.

Még azon is merengek, hogy könnyebben feldolgozható-e attól, hogy egerek szenvedését és pusztulását néztem így végig. Ha emberi testekkel oldja meg pl. a tömeges kivégzéseket, a sok kiéheztetett és elhunyt rabot, könnyen lehet, hogy ilyen könnyen nem írok a kötetről. Így is hatásos, de tompított az éle.
Azt meg nálunk nem kell ecsetelni, milyen kifejező lehet az állatmese – a Macskafogó magyar.