Fülszöveg: 

Amikor ​egy életen át őrzött titok felszínre kerül, az mindent megváltoztat
Katie és Daniele életének fonala a köztük lévő ellentétek dacára egymásba fonódott. Szerelmük gyökere mélyre nyúlik, de megpróbáltatásaiknak közel sincs még vége. Szembe kell nézniük az Allegrinik titkainak béklyóival és a birtokot fenyegető rosszakarókkal. Daniele a nyomás hatására kitörésre készül. Úgy dönt, megméretteti egy neves borversenyen a Toszkána vérét. Kétségek gyötrik ugyan a sikert illetően, hiszen jól tudja, bárhogyan végződik a verseny, az egész életük megváltozik. Ha nyernek, a dicsőségnek hála határ a csillagos ég, ám ha veszítenek, a birtok jövőjét és az Allegrinik nevét örökre megbélyegzik, de jól tudja, az az egyetlen helyes döntés, ha a szívét követi.

Szerintem: 

A trilógia zárlata, és jobban is

élveztem, mint a korábbi részeket. Ugyan most is van, ami idegesített, de akadt mellette olyan is, amit kifejezetten tudtam szeretni.

A történet kerek, elvarrja a legtöbb szálat – csak azt hagyja nyitva, amit a szerző vinni akar át a Bianca főszereplésével készülő trilógiába. Van bőven fordulat, akció és magánéleti dráma is. A szappanopera fordulatok lementek a 2. részben, talán ezért is viseltem most jobban, hogy pl. nem bukkan fel a semmiből egy apa vagy titokzatos múlt. Szórakoztató, csajos, bár az egyik felem azért megakadt részeken benne. Nem tudtam szeretni, amikor pl. Katie félni kezd, hogy Daniele elhagyja, mert Daniele már nem mászik rá minden este. A magánéleti színtereken vannak benne annyira erőltetett és mű konfliktusok, főleg a szerelemben, hogy nagyon nem esett jól olvasni sem.
Plusz, találtam ilyet egyéb téren is. Pl. a terhes Bianca hónapokra eltűnik. Aztán, mégis hogyan tudott rejtőzni, egyáltalán megmaradni drogos utóhatásokkal, terhesen, egyedül? Hogy bukkanhatna mindig ott fel, amikor Sergio lecsapna és ártana a bátyjának vagy a sógornőjének? De, ha nem keresek logikát vagy nem zavarnak a kieső hónapok, megvoltam vele.

Ha már azzal kezdtem, amit nem szerettem, még egy van. Anne L. Green stílusában elég erősen kiérzem a női, ponyva szerelmes irodalom giccses, szentimentálisan túlírt hatását. Vannak olyan párbeszédek, hogy azokból valósággal csepeg a nyál és annyira nem tudom elképzelni, hogy igazi emberek így beszélnének… Különben is helyenként túl édes és finomkodó a szöveg, de a szerelmes párbeszédekben éreztem leginkább túlcsordulni.

De, volt, amit kifejezetten szerettem is benne. Bár a ki, találóbb lenne. Felix a kötet legszínesebb alakja, egyedi és nem kevés humort hoz az eseményekbe. Daniele biológiai apja, aki felbukkan és a fia életének a része akar lenni. Csak éppen Katie szüleivel is megvan a maga története – igen, most is erősen sugallva van, hogy „ok, nem kell elolvasnod az előző köteteket, érted a lényeget így is, de utalok rá annyit, hogy mégiscsak jobb lenne, ha kézbe vennéd.” Más nézőponttal rendelkezik, ő a józan ész hangja, miközben az érzelmileg túlfűtött más szereplők nem egyszer csodálkoznak rá, hogy egyes dolgokat milyen ridegen vagy másként kezel. Egy ponton már kifejezetten vártam, hogy mikor vesz valami újabb dolgot a fiának, amin aztán az jól kiakadhat. A sportkocsi még könnyű menet volt, de amikor a Vespák jönnek… kész.

Kicsit minden van ebben a kötetben. Volt nyomozás – nagyon csekély –, volt akció – Azt inkább nem minősítem, hogy egy profi sorozatgyilkost az új gonosz szereplő milyen könnyen megkésel. Hol a harci morál? bőven akadt szenvedély és szerelmes betét is benne. Az erotika nekem pl. nem hiányzott volna ilyen részletességgel, de legalább a humor ezzel is képbe kerül, amikor Daniele azon akad ki, hogy Katie az apósával is megbeszélte a férfi éjszakai nemteljesítését. De van gazdálkodás, borászati verseny és baráti kapcsolatok rendezése is.

Most feltűnt az is, hogy a szálloda beindulásával mennyire reklámozva van Toszkána. A fél könyvben ott van, hogy milyen gyönyörű a táj, minden évszakban másképpen csoda, stb. Eddig is megvolt ez a Toszkána-szerelem, de ebben a kötetben a letöményebb. Nekem egy-egy ponton már túlzottan is.

Bár a hibákat szeretem keresni, meg azt gyűjteni, ami kevésbé tetszett, azért ez a rész a kedvencem a sorozatban. Ez elszórakoztatott, és nem morogtam rajta, ha közben akadt is olyan szál, amin tudtam volna.

Idézet: 

[…] amikor dühös vagy, soha ne felejtsd el, hogy életed homokórája pereg, még ha olybá tűnik is, hogy lassan, de pereg! Ne vesztegess el perceket, amiket megélhetsz!