Fülszöveg: 

Jordan Briggs a New York-i rádiózás királynője, beszélgetős műsorát több mint ötmillióan hallgatják minden nap. Kemény munkával küzdötte be magát a legjobbak közé: nem fogja vissza magát, nincs tekintettel mások érzéseire, és kertelés nélkül kimondja, amit gondol. A sikerért azonban komoly árat fizetett. A házassága romokban hever, évek óta nem beszélt az anyjával, és ellökte magától azokat, akik közel állnak hozzá. Egyedül lányával, Charlotte-tal maradt bensőséges a viszonya.

Amikor egy magát Bernie-nek nevező férfi betelefonál a műsorába, és arra kéri, hogy játsszon vele egy játékot – taxi vagy uber? –, Jordan úgy gondolja, hogy ez kiváló lehetőség felpörgetni az adást, és életet lehelni munkába igyekvő hallgatóiba. Csakhogy a válaszát követően hét taxi felrobban a munkahelye előtt. És ez még csak a kezdet.

Szerintem: 

Elfogult vagyok

J.D. Barker köteteivel. A 4MGY annyira magasra tette a lécet, hogy a szerzőt a kedvenceim között tartom számon, fülszövegtől függetlenül érdekelnek a könyvei. Ezzel együtt viszont elvárásaim is vannak, hogy mit akarok tőle olvasni.

A hívás nem a 4MGY. Ez egy akcióregénybe oltott thriller. Annak remek is. Ha valamihez hasonlítani akarnám, nekem a Die Hard egyik részét juttatta eszembe. Amikor versenyt kell futni az idővel, választani és feladatokat végrehajtani, vagy jönnek a merényletek és ártatlanok halnak meg. Csak van itt egy plusz csavar, ahogy Barker tudja. Így kapunk izgalmat, nyomozást és fordulatokat is.

A történet a kezdetektől magas fordulatszámon pörög. A szereplők jelleme már a nyitányban, egy-egy jellemző eseménysorban kiderül. Jordan, aki makacs, kreatív és nagyon karrierista. Nem egy könnyű személyiség, de ez is része a sikerének. Cole kötelességtudó, ízig-vérig rendőr, egy jófiú. Majd jön a telefon, Barnie robbantani és játszani kezd, indul a játszma.
Helyszínek közti váltások, robbantások és gyilkosságok, egyre gyorsuló tempó. Filmre kívánkozik a cselekmény, nagyon filmszerűen is van megírva. Ha valakinek eszébe jut valóban elkészíteni, sorozatként vagy filmként is vevő lennék rá.

Ad egy pluszt, ahogy Barnie indítékai mögé látunk. Ahogy nem simán egy akcióregény lesz, hanem olyan témák kerülnek szóba, mint a politikai machináció, a média szerepe és az emberekre tett hatása. Nagyon jól olvasható izgalmas akcióregénynek, de lehántva mindent, arról is szól, hogy milyen veszélyes lehet a média a modern világban. Hogy a sikerért mit meg nem tesznek az emberek, és ennek ki fizeti meg az árát. Barker jó abban, hogy a gyilkossal is együtt tudjak érezni, és itt bizony Barnie szemszöge is érthető. Ha kiveszem a szövetségeseit és a politikai körítést, csak azt nézem, hogy Barnie mit vesztett és hogyan fizetne meg ezért, meg tudom őt érteni. Jordan egy ötlete miatt vesztette el az egész családját, és 10 éven át a bosszút építette.

Bírtam a szereplőit is. Furcsa, de még Jordan is szimpatikus tudott lenni, minden ellenszenves vonás ellenére is. Erős nő, sikeres és igen, vannak hibái, de meglepően jól megoldja a helyzetet végig. Cole meg a nagybetűs hős, ő kicsit túl jó is, hogy igaz legyen. De legalább van egy gáncs nélküli lovag is a sztoriban, akit tényleg könnyű szeretni. Egyedül azon húzogattam a szemöldököm, amikor kiderül, miért kell a gyilkossági nyomozónak a közlekedésügyieknél szenvedni. A végéig lebegtetve van, egy-egy mondattal utalnak – hát, valami mást vártam. A felettese bosszúja, azért, amit Cole a lányával tett. Végig azt hittem, szakított vele, megcsalta, valami ilyesmi. Erre kiderül, hogy megkérte a kezét, szereti – és az apa így akarja elijeszteni a lánya kérőjét. Nem is tudom, sírjak vagy nevessek.

Gyors, lényegre törő. Sok párbeszéd, a lényeget megragadó leírások, minimális pihenősebb rész. Vagyis, a stílus is a szokott.

A végére sok nekem Barnie szövetségeseiből és az ő céljaikból, Cole szappanoperás története is furcsa, de ezt leszámítva ez egy jó kis akció thriller. Nem a 4MGY, de nem is kell annak lennie. Saját zsánerében teljesen ki vagyok vele békülve.

Idézet: 

Szerintem az lenne a legjobb, ha minden megválasztott tisztségviselővel hivatalba lépése napján aláíratnának egy listát, ami a kampányidőszakban tett ígéreteit tartalmazza. Aztán ha az utolsó munkanapján, amikor fehér papírdobozokba csomagolja a kitüntetéseit, a csecsebecséit és a tökéletes családjáról készült fotókat, nem lenne kipipálva az összes, le kellene mondania a fizetéséről. Valahogyan el kellene számoltatni őket az ígéreteikről. De ez sohasem fog megtörténni, mert szinte az összes politikus jogászként végzett, az ügyvédek pedig aljas gazemberek, másokkal sem törődnek, csak hogy megtömjék a zsebüket.