Fülszöveg: 

Mikor Mesi meglátta, hogy a macska felkergeti a kutyát a fára, rögtön tudta, hogy tudós nagyapja kísérlete sikerült: a kutya és a macska "helyet cseréltek”. De a Tata igazi célja nem az állatok csereberéje. Elképzelése szerint két ember csak úgy ismerheti, értheti meg egymást igazán, ha személyiséget – lelket – cserélnek, legalább egy kis időre. De ki lesz az a két ember, aki ezt vállalja? Mesi mamája, Anna, aki tanárnő, hallani sem akar ilyen őrültségről. Mesi pedig, aki csatár az ötödikes lányok focicsapatában, inkább a híres futballsztár, David Beckham bőrébe szeretne bújni.

Szerintem: 

A testcserés történetek mindig

is mentek, amióta emlékszem rájuk. Szülő és gyerek a top verzió, de láttunk már ellenséges szomszédokat is testet cserélni. Nógrádi írt ilyet is, olyat is. Ez az anya – lánya testcsere történet, de van párregénye is apa – fiával.

Ami biztosan a regény javára írható: nagy szívvel van megírva. Érezni, hogy a szerző szereti a szereplőit, humoros és kedves helyzeteket ír nekik, és egy kis empátianevelést is beépít a cselekménybe.

Kezdjük talán ezzel. A tudós nagyapa elmélete, hogy sokkal élhetőbb lenne a világ, ha valóban tudnánk más cipőjében járni. Az itt felhozott népszerű példa a rasszizmus tárgykörébe esik: átértékelné egy rasszista a nézeteit, ha pár napot egy színesbőrű testében töltene. Aláírom, tényleg jobb lehetne úgy a világ. Csak sajnos én abban nem tudok egyetérteni, hogy jól sülne el egy ilyen találmány. Nekem egyből a disztópia ötletek jutnak eszembe: a gazdag öregek simán használhatnák arra, hogy egy fiatal testébe költözzenek be. Egy haldokló lophatna magának egy egészséges testet, míg a másik meghalna helyette. Diktatúrák: valaki nem tetszik neked? Simán beteszed egy más testbe, és elásod a világ végére, a testében élő báb meg teszi, amit mondasz neki. Tudnám sorolni, az a pozitív szemlélet, amit a könyv közvetít a cinikus felnőtt énemnek már nincs meg. Ha te vagy a rosszabb helyzetben, miért akarnál visszatérni a saját rosszabb testedbe/életedbe?

De ez gyerekkönyv, itt mindenki megtanulja a leckét, miközben vicces helyzeteken verekszik át magukat. A kétballábas anyának kell helyt állnia a sportcsillag lánya csapatában. A nem éppen jó tanuló Mesi/Emese meg játszhatja a komoly tanár anyát és tarthat több osztályban is történelem órát. Végig aranyosak a szituációk, még a gonoszabb szereplők – a leselkedő szomszédasszony – is inkább nevetségesek, és kicsit sem félelmetesek.

Egy fokkal komolyabbak a családi kérdések, és itt már nekem némileg kisiklik a regény. A történet Mesi szemszögéből van megírva, aki még mindig abban reménykedik, hogy a szülei kibékülnek a válás ellenére. Csak éppen mindkettőnek komoly kapcsolata van, kiderül, az apának az új párjától gyereke is lesz, aki már 5 hónapos terhes. Az anyja meg házasodás előtt van. Mégis, hogy nem vette le a helyzetet egy többször leírtam értelmes gyerek, 11-12 évesen, hogy nem lesz családegyesülés? Hónapokig áltatta magát?

De, a gyerekszemszög különben működik és úgy is van megírva, ahogy a szerző szerint egy ekkora gyerek beszél és gondolkodik. Itt viszont az jön, amit a szerző egy kötete kapcsán már írtam. Nem mai szemmel kell olvasni. Ez akkor volt aktuális gyerekkönyv, amikor kiskamasz voltam. Akkor volt olyan sztár Beckham, ahogy itt van megírva. Ha poénkodni akarnék, akkor ma Messi lenne az egyik lehetséges példakép, és Mesi – Messi neve még hasonlít is. Plusz, amit haladt a technika. Ma a szomszéd simán felvenné mobillal, hogy mi folyik a szomszédban. Meg nehezebb lenne a közösségi média miatt a helycserés támadás is. De sorolhatnám. A környezet változott sokat, mióta ez a regény megszületett és egy korombeli nosztalgiázva inkább értékelni, mint egy mai gyerek, akinek egészen más a mindennapi közeg, mint Mesinek és az öccsének, Ricsinek.

Értékeket közvetít, mosolygós, és bár szerintem már a mai gyerekeknek annyira nem aktuális, még mindig közelebb van hozzájuk korban és cselekményben, mint egy Kincskereső kisködmön. Vagy a Pál utcaiak meg a gitt.

Idézet: 

Az igazi tudomány nem ismeri a bűn fogalmát, kislányom! – mondta a Tata. – A bűnt csak azok követhetik el, akik a tudomány eredményeivel visszaélnek. Akik rosszra használják.