Fülszöveg: 

Harlan és Kurjak Mississippi államba utaznak, hogy egy voodoo démon, Legba nyomára bukkanjanak, akinek a legenda szerint a híres blues zenész, Robert Johnson eladta a lelkét. Két új segítőtársukkal, egy idős férfival és egy fiatal zenésszel, Dampyr és hűséges bajtársa borzalmakkal és zenével teli kalandokba keverednek.

Szerintem: 

Bár szeretem ezt a sorozatot, ez a rész

most nagyon nem az én világom volt. Annak ellenére, hogy a keresztutak démonai közel állnak a szívemhez, a Supernatural során láttunk nem egyet belőlük…

De, ez a történet zenével keveri a témát és vannak benne olyan elemek, amelyek szerintem nagyon elmennek a főszereplők mellett. Az a rész, hogy egy híres zenekar errefelé zuhant le, és egy vámpír halhatatlanná tette őket, hogy most a mocsárban kísértsenek – Harlan pedig érkezik őket megállítani és elkapni az eredeti vámpírt, teljesen ok. Még jó részek és ötletek is vannak benne, mint az egykori énekesnő, aki a balesetben súlyosan megsérült, és most félig elfeledetten színeseknek énekel. Ahogy meg van írva, hogy lett más és a szépség helyett mélységgel teli a hangja, képregényben még nem olvastam hasonlót.

Csakhogy, mellette jön a démon, jön egy régebbi zenész fájdalmas története, meg a kapocs, ahogy ez a jelenben folytatódik egy szereplő által – történet a történetben, nem szerepel Harlan, csak a végére. Túl blues, túl más, mint amit eddig megszoktunk. Mivel a szereplői sem voltak szimpatikusak, pláne, nem szerettem ezt a beékelést.

Azt még nem döntöttem el, a nagyon olcsó horrorfilmes húzásokhoz mit szólok. Az elején egy fiatal pár költözik be a hotelbe, jön majd a szörny, és a nő pl. a jelenetek nagyjában egy bugyiban és egy melltartóban menekülne, ha tudna. Annyira gagyi és olcsó horror húzás – el tudnám képzelni tisztelgésként a régi, ilyen horrorok előtt, de ez nem a Sikoly, aminek jól áll ilyesmiket kisarkítani. Itt meg komolyan is veszik.

Valahol tudom, hogy értékelnem kellene, mennyire más mer lenni ez a rész, mint amit a sorozattól megszoktam, és mennyire használja a blues elemeket cselekményben, motívumokban is, szeretni mégsem tudtam. Ahogy már írtam, az ízlésemtől ez a közeg és hangulat messze esik.

Befejezésül annyit, hogy különben szépen megrajzolták. Talán maga a történet nem tetszett, de a grafika igen. Jól sikerültek a vámpírok és démonok, benne van a helyszín hangulata, és részletesek az emberi arcok. Emberiek, érzelmekkel. Egyes részeknél szívesebben is nézegettem a rajzokat, mint olvastam a szöveget.

A fekete-fehér szín most jól is állt neki. Általában a Dampyr képregényekből hiányolni szoktam a színeket, de itt tartalmilag is adott egy pluszt a színek hiánya.

Idézet: 

Az életben nem elég az utánzás! Tovább kell menni! Valami újat kitalálni…