Fülszöveg: 
Három történet fonódik egybe ebben a képregényben, amelyek egy halottról és haldoklóról szóló tragikus történetté állnak össze. Egy gyönyörű, de sérült nő, akinek semmi más nem tölti ki az elméjét csak a bosszú, hazatér és két barát, egyikük a városi alvilág vezetőjének fia, kerülnek kereszttűzbe ebben a 70-es évek világát idéző krimiben.
Szerintem:
Ez a kötet is tudja ugyanazt a
minőséget hozni, mint az előző részek. Vagyis, noir történetnek remek, ezzel együtt boldogtalan egy sztori is.
Egy esetet mond el, de azt három szemszögből. Három résztvevő, háromszor ugyanaz más szemszögből és mindig kicsit több információval. Volt két barát, akik közül az egyik a családi bűnvilágot készült átvenni, a másik szabadulni akart onnan. Volt a lány, akit mindketten szerettek, aki nagyon rosszul járt és visszajött bosszút állni, ezzel mindenkit lökve a kárhozat fele.
Tulajdonképpen egyszerű, de éppen az benne a borzalmas. Aki beleszületett vagy keveredett az Alvilágba, annak onnan nincs menekvés, csak halottként.
A szereplők egyike sem éppen szimpatikus. Az köztük a különbség, hogy ki az, akit valamilyen szinten sajnálni is lehet, míg másokat csak megvetni. Közös bennük, hogy rossz döntéseket hoznak, és amikor jobbak próbálnak lenni, csak még mélyebbre merülnek. Sebastian Hyde, aki azzá a könyörtelen alakká válik, akinek az apja akarja látni. Danica, aki a gazdag fiút választotta, hiába tudta, milyen a családja – mindenét el is vesztette, és elindult az úton, amely a halálba és egy femme fatale-lé váláshoz vezet.
Sokak kapnak árnyalást – az öreg Lawless az előző részben csak egy kegyetlen bűnöző volt, aki elől a fiai is menekülnek. Itt látjuk, egy háborús trauma hogyan tette azzá az emberré. Ez nem menti fel, de így már nem csak egy fekete-fehér gonosz.
Jó a dinamika, okosan van felépítve. Kifejezetten élveztem, ahogy mindig kicsit más és több a történet attól, hogy éppen ki meséli és látjuk, mit miért csináltak.
Ugyan azon lehet merengeni, hogy ki a halott és a haldokló a címből – a halott szerintem Danika, de a haldoklóra nincs tippem.
Ha már történet, nem lineáris folytatás, ebben a második rész előtti cselekmények kaptak helyet. Antológiaként érdemes az Alvilág köteteket nézni – nem egy történet, hanem sok epizód az Alvilág mocskából. Ha nagyon hasonlítani akarom, a Sin City jut róla eszembe. De az a klasszikus, ez meg egy új noir képregény a bűnről és annak űzőiről egy mocskos városban.
A grafika a szokott. Nyers és elnagyolt, de a történethez megy. Egy-egy érzelmet kifejezetten jól el is kapott a rajzoló. A széptől messze van, de ez pont olyan képregény, aminek nem kell szépnek lennie.
Azért azt nem bírom ki: a borító, ami ritka rossz. Miért rózsaszín? És miért nem olyan kép, aminek több köze van a cselekményhez?
Nem lett jó kedvem ettől a képregénytől, de a zsánerében nagyon erősnek érzem. Regénynek, filmnek is működne, de képregénynek is korrekt.
Idézet:
Ha bárkiről meg akarod tudni az igazat, hogy kik ő valójában, honnan jöttek, mire rendeltettek, jóra vagy rosszra… vissza kell tekintened. Találd meg a pillanatokat, amikor a kor és az élet olyan kölcsönhatásba kerültek, ami maradandó nyomot hagyott.
A probléma csak az, hogy a világon egyik ha sem változtat soha semmin.
