Fülszöveg: 

Ismerd meg kedvenc Marvel-szuperhőseid és ellenfeleik klasszikus eredettörténeteit gyerekbarát változatban!

Bruce Bannert erős gamma-sugárzás éri, amely a Hulk nevű, dühöngő szörnyeteggé változtatja őt! Eddie Brock eggyé válik egy szimbiótával, amely Venomnak nevezi magát! Miles Moralest is megmarja egy pók, így magára ölti a saját Pókember-jelmezét. Egy kísérlet emberfeletti erőt ad Rinónak, amit azonnal gonosz célra használ!

A Marvel-képregények és -mozifilmek rajongói egyaránt megtalálják kedvenc karaktereiket a legikonikusabb Marvel-hősök és gonosztevők híres eredettörténeteinek gyerekek számára készült feldolgozásában.

Szerintem: 

Igazából nem tudna nagyon más lenni, mint ami, és mégis,

húzóm a szám. Ami az első kötetre még jópofa volt, most inkább zavart.

Még mindig eredettörténeteket mesél, és kisebbeknek. Vagyis, nagyon rövidre van vágva, meseszerűen elmondva. Az új elem benne, hogy nem csak a hős születésig jutunk el, de pár képkockában ott van az is, mi lesz a hős további sorsa. Miles kiképzése, más dimenzióba kerülése, harca egy másik Pókember oldalán. Venom, aki felfedezi, hogy szörnyszerűen is lehet hős, és még Pókember bajtársa is lesz alkalmadtán. Rinó, akit több szuperhős is lever. Ezek a mini kitekintők nekem nem hiányoztak, valahogy az eredettörténet hatást húzta le, ha valahol értem is, mi lehetett vele a cél. Pont az, hogy rávilágítson, az elmesélt kezdet hova is vezetett.

Egy rövid kötet, és 4 külön történet is belekerült. Még akkor is, ha millió meg egyszer láttam már pl. Hulk születését, nagyon összecsapott ebben a formában. Semmire nincs idő, tényleg csak nagyon a vázlatát kapjuk egy-egy történetnek.
Egy van, ahol így is működik. Az utolsó, Rinó története. Abban igazából ennél nincs is több, a Marvel univerzumot nézve a gyengébb ellenfelek közé tartozik. Egyszerű indokok, egyszerű figura.

És mégis, a kötet egyik jó ötlete, ahogy az elsőnek is volt, hogy nem csak a hősök eredetét meséli el. A 4-ből kettő ilyen: Hulk és Miles/Pókember. Venom antihősként lép majd elénk, a Tom Hardy filmek nyomdokain, és nem az első Pókember-trilógia szimbiótájaként. Rinó pedig egyértelműen rosszfiú. Változatosabb, érdekesebb attól, hogy minden karakter lehet egy-egy történet alanya és így jobban megismerteti az univerzumot is.

A rajzai továbbra is mutatják, hogy gyerekeknek készült elsősorban. Meseszerű, tulajdonképpen még szép is. Az ijesztő elemek csökkentve vannak, amennyire lehet. Venom sem eszik fejeket, és Rinó sem mutáns szörny, inkább olyan, mintha Halloween alkalmára beöltözött volna az orosz bűnöző.

Van ötlet benne, továbbra is kellemes kis kikapcsolódás. Csak. Ismerve egyes eredettörténeteket, ezek nagyon zanzásított verziók. Másrészt, most feltűnően sok volt a Pókember kötődés. 4-ből 3-ban fontos szerepe van. Nagyobb változatosság? Talán a 3. kötetre, mert szerintem ebben bőven van még lehetőség.