Fülszöveg: 

Bilét Donát, a varázsló élete utolsó cselekedeteként – mielőtt a Halál csontkezével megkocogtatta volna a vállát – mágusbotját egy nyolcadik fiú nyolcadik fiára hagyta. Hímsoviniszta kollégái szempontjából sajnálatos módon elfelejtette azonban előtte ellenőrizni a kisbaba nemét…

Szerintem: 

Ez a boszorkányos – varázslós történet már jobban tetszett, mint

a turista kaland az előző kötetekben. Még mindig nem pont az én humorom, de maga a cselekmény már jobban fekszik.

Fontos, hogy ez már nem pikareszk. Könnyen összefogható, egyszerű cselekménye van, de valahol jól is esett, hogy itt megvan, honnan hova tartunk. Adott egy varázsló, aki éppen haldoklik, és utolsó tetteként egy nyolcadik fiú újszülött nyolcadik fiára hagyja a varázspálcáját, így az erejét is. Csak éppen a hagyományozás után kiderül, hogy a baba lány. Mivel lány nem lehet varázsló, a botot elrejtik és a kislányt úgy nevelik, mintha nem is történt volna semmi. Ám a varázs rátalál a kislányra, aki olyan dolgokat tesz, mint az egyik bátyja disznóvá változtatása. A helyi boszorkány, Anyó indul el vele a Láthatatlan Egyetemre, hogy képzést kaphasson. Ahol persze más kaland is vár rá…

Akár nyitányként is felfogható, hiszen Eszk születésétől jutunk el oda, hogy hajlandók felvenni a varázslók közé és segít Simonnak a másik világban tartani az Izéket. Még bőven van kaland, ami a kislány előtt áll. De ne szaladjunk annyira előre.

Újfent egy paródiával van dolgunk, amiben több szinten jelen van a humor, ahogy Pratchett írni szokott. Van nyelvi humor, bár ez most kifejezetten zavart. A Kovács és családja, Anyó néha olyan, mintha pösze lenne. Értem miért: az asszony nem vallaná be, ha valamit nem tud, így a félrehallott dolgokat mondja tovább és elferdülnek a szóalakok. Általában palatalizálja a mássalhangzókat, ettől tűnik pöszének. Hozzájön, hogy egyes dolgokat nem is tud megnevezni sem, és Eszk megérzései sem adnak neveket. Így lehetnek a másik világbeli, ijesztő lények is csak Izék.

Van szituációs humor, mint amikor a kislány disznót csinál a testvéréből és magában többen meg is állapítják, hogy nem is nagyon más a fiúnak ez az alak, mint a sajátja. De ide sorolnám azt is, amikor Anyó nem vallja be a nem tudását, így a ’micsoda az elefánt’ kérdésre az a válasz születik, hogy görényféle.

Használja a mesék klasszikus elemeinek kifordítását, mint amikor az Egyetemre tartanak és hasonlóan kérnek útbaigazítást, mint a népmesék fiai.

Viszont, az a feminista vonal, amire a cím is utal, nem feltétlenül tetszett. Éles különbség van Peremvilágon Boszorkány és Varázsló között. A lányok boszorkányok, a fiúk varázslók lehetnek. Az egyik a szívvel, a másik az ésszel dolgozik. Ebben is ott van a paródia elem, de attól még nem tetszett, ahogy a történet nagyjában azon vitáznak vagy merengenek, hogy lehet-e egy lány varázsló.

Az Izék kapcsán meg nem tud nem Lovecraft beugrani, ahogy a más világ lényei várnak az átjutásra és hogy pusztíthassanak. Persze, nem horror felé megyünk most el, hiszen ez egy humoros paródia.

Most sem tudom azt írni, hogy megszerettem volna a szereplőket. Eszk alakjában több szimpatikus vonást is találok, de annyira eltúlzott, paródia alakok veszik körül, hogy az lehúzta számomra. Anyó, az Egyetem rektora – mindben van egy túlzottan felnagyított és ellenszenves vonás, ami elidegenített.

Bár eddig ez a Korongvilág történet tetszett a legjobban, de még mindig nem az a fantasy, amire azt mondom, hogy szeretem.