Fülszöveg: 

A nevem Wen Gyertyán. A nevem Bolond Korcs.

Egész életemben két örökség között vergődtem: apám gyökerei a szieni uralkodó környezetéig nyúlnak vissza, míg anyám családja elutasítja az elnyomó birodalmat és a nayeni lázadókat támogatja.

Választanom kell – a boszorkányok ősi paktuma és a birodalom mágikus kánonja között –, vagy járhatok egy saját utat… egy varázslatos, titkokkal teli, a birodalom és az ellenállás által nem korlátozott életet, amely alapjaiban rengeti meg a világomat.
Ám miközben a szabadságot keresem, az istenek háborújába sodródom…

Szerintem: 

Megkaptam annak az epikusságnak az alapját, amiért a nagy fantasy regényeket nagyon tudom szeretni. Ez persze azzal is együtt jár, hogy

ebben a kötetben nincs benne az egész történet, csak elindulunk egy úton, egy háborúba, egy igazsághoz.

A történet folyamatosan kap egyre nagyobb perspektívát. A főszereplő, Gyertyán két kultúra keresztmetszetébe születik. Az apja birodalmi nemes, aki a család dicsőségének visszaállítását várja a fiától. Tanulja a kötelezőket, legyen birodalmi hivatalnok, az uralkodó embere. Az anyja viszont az egyik meghódított nép lánya, akinek anyja és bátyja még mindig küzdenek a birodalom ellen. Az ő mágiájuk megvan a fiúban is, akinek a nagymama átadja az alapokat. Így a fiúnak mindkét világból megvan az alapja, de az eleinte csak a saját szemszögéből jelenik meg. Vonzza a mágia, egészen a rögeszméje, és úgy kezdi alakítani az életét, hogy minél többet kaphasson belőle. Amikor a nagyanyja elmegy és a lázadókhoz csatlakozik, a fiú az apja kínálta útra lép, hogy a birodalmi mágiát tanulhassa majd, ha a nagyanyja boszorkánysága már nem elérhető.

Aztán minden lépéssel tágul a világ – kikerülni a családi házból, mesterrel tanulni és Kézzé válni. Nem csak mágiát, de a birodalmat és az eszmét megismerni. A kezdeti kis sikerek, harc a lázadókkal, majd egy másik meghódított területen miniszteri székbe kerülni. Gyertyán pedig eközben egyre jobban megérti a birodalom mögötti logikát – a kegyetlenséget, ahogy hiába vannak vívmányai is, a mély elnyomás és a mágia ellopása, a módszereik mindig embertelenek. Hogy kihasznál embereket, az egyének nem érdeklik és mennyire zsarnoki az egész. Így mire észbe kap, már a lázadók felé hajlik és újfent más utat kell keresnie. Új tanítók, új igazságok és az út végére már a világ rendszere kezd feltárulni előtte ősi alkuval, istenekkel és a világ rendjével. Egy magányos, mágiáról álmodó kisfiútól eljutottunk oda, hogy mi a világ rendje, hogyan kelllene azt megőrizni és fenntartani. Ez lesz Gyertyán küldetése, amit a regény végére vállal és ért meg igazán. Ez az odavezető útja.

Vagyis, egyszerre kapunk személyes fejlődés- és karriertörténetet, meg egy világot, ami a megmentőre vár. Egyéni és epikus nagy kaland is lesz belőle. Közben színes egyéniségekkel ismerkedik meg, kalandokba keveredik és van egy értelmes cselekmény, amelyek majd elvezetnek a nagy felismeréshez a kötet végére.

Annyira szépen összeáll minden, hogy feledteti azt is, hogy sokáig Gyertyán még csak szimpatikus sem volt számomra. Nagyon sokáig azon merengtem, hogy a szerző egy hőst vagy a legnagyobb gonosz születését meséli el nekünk. Mert a gyermek és ifjú Gyertyán annyira célorientált, annyira csak a mágia érdekli, hogy nem nézte, kin és min kell átgázolnia érte. Simán születhetne belőle a világ egy új zsarnoka is, aki hatalmat és mágiát akar mindenek felett.
De azért kellett a cselekmény, a tragédiák és veszteségek, a rá hatással levő emberek, hogy ne a szörnnyé, hanem a hőssé lehessen a végére. Így utólag még értékelni is tudom, hogy vele nem egy hófehér, gáncs nélküli lovagot kaptam, hanem egy olyan szereplőt, aki megküzdött a döntéseivel és felépítette magát, nem csak adottan a jó ember, a nagy megmentő.

Szerettem a világépítését, a sokféle kultúrát, amit a birodalom igyekszik összemosni. Még az sem tudott érdekelni, hogy mennyire felismerem benne A szél dalnoka ciklus második kötetének birodalmát, ami nagyon hasonlóan épült fel. Vagy akár a Ködszerzet-világban a zsarnoki birodalmat, amit annyira meg akartak dönteni, és ott is micsoda játszma volt mögötte, miért olyan, amilyen.

Izgalmas, jól kitalált, folytatható. A borítóért nem vagyok oda, az elején igencsak küzdöttem Gyertyán megítélésével, de ennél nagyobb bajom nincs vele. Szerettem ezt a sorozatnyitányt, érdekelne a folytatás is.