Fülszöveg: 

A ​méltán nagyra értékelt Dublin folytatásában a 16. század legvégén találjuk magunkat Írország földjén, amikor a századok óta tartó angol hódítás utolsó fordulójához érkezik: kezdetét veszi az őslakos katolikus írek teljes leigázása.
Az ír történelem családok generációinak sorsán keresztül kel életre a könyv lapjain. Olyan szereplőkkel kerülünk közeli kapcsolatba, akiket nehéz, olykor kényszerű választás elé állít az élet. Testvéreket ismerünk meg, akiknek dönteniük kell: hűségesek maradnak-e őseik hitéhez úgy, hogy ezzel családjuk biztonságát, boldogulását veszélyeztetik. Asszonyt, akinek választania kell az olthatatlan szenvedély és a békés családi élet között. Férfiakat, akik életüket és gyermekeik jövőjét kockáztatják a szabadságért vívott elkeseredett küzdelemben.

A családregény olvasása közben négyszáz év történelmén át járjuk be azt a tragédiával és dicsőséggel kikövezett utat, ami végül, a 20. században, Írország függetlenségéhez vezet. Útközben emberi történeteket, sorsokat ismerünk meg. Embereket, akik a társadalom különböző rétegeihez tartoznak, katolikusok és protestánsok, szegények és gazdagok, tűrnek és küzdenek.

Szerintem: 

Újabb lenyűgöző saga a szerzőtől. Elérkezünk Írország

modern korához, és lényegesen jobban is tetszett ez a regény, mint az első kötet.

A szerkezet maradt ugyanaz: folytatja a már megismert családok leszármazottainak történetét a szerző. Remek is a családfa a kötet elején, én gyakran visszalapoztam, és néztem, hol tartunk, ki kivel milyen rokoni kapcsolatban van.
Alapvetően minden rész valamilyen történelmileg fontos esemény köré van rendezve. Az éppen akkor élő személyek pedig részt vesznek az eseményekben, vagy nagyon komoly hatással van az életükre az éppen aktuális politika. Rutherfurd különben direkt történelmi hírességeket nem szerepeltet, így pl. Viktória királynő, Valera és Collins nem jelennek meg személyesen a lapokon, de beszélnek róluk, alakítják az eseményeket, amelyek a szereplők életét vezetik.
A fő vonalak a katolikusok – protestánsok ellenségeskedése, a burgonyavész és Írország önállósodási küzdelme. Politika, vallás és személyes sorsok fonódnak egybe. Eleinte azt gondoltam, most majd arra koncentrálok, hogy a történelmi események miképpen jelennek meg – de a karakteres szereplők gyorsan felülírták az elképzelésem.

Mert izgalmas dolgok történnek és emlékezetes embereket talált ki nekünk Rutherfurd. Minden generációból simán tudok mondani 2-3 személyt is, akiket nagyon meg tudtam kedvelni. Nem azért, mert hősök lettek volna. Sokkal inkább azért, mert annyira emberiek és mellette nagyszerűek és esendők egyszerre. Sokan vétenek tragikusan, sokan nagyon megfizetnek a maguk, de akár mások bűneiért. De ettől jó is, mert hitelesebb. Nem happy endeket halmoz, hanem sokféle sorsot.
Anne, aki elégedett feleségből lesz csalfa asszony, de a férje visszafogadja a Down-kóros fattyúval együtt és akit szíven döf, amikor a szerelme őt és a babát feledve elvesz mást. Hercules, aki a nemesi rangtól eltelve üldözteti és halálra szánja a más nézeteket valló elsőszülöttjét, és éppen az öli majd meg, akit a fia gyilkosának szánt. Maureen, aki a burgonyavész közepette igyekszik életben tartani a kisebb testvéreit, akit összezúz, amikor mindenkit elveszít, de egy szerelemmé nemesedett barátság, majd házasság új életre kelt. A balsorsú Smith férfiak, akik kivételesen intelligensek, jóképűek a smaragd szemeikkel és a katolikus hitük miatt elátkozottak és elveszettek. De hosszan írhatnám még, minden kornak megvannak a maga nagy alakjai a családokban.

Nagyon tetszett az is, ahogy Rutherfurd az időt kezeli. Durván 4-500 év történetét meséli el, és megmutatja, közben miképpen módosulnak az emlékek. Az utódok számára hősként élhet annak a férfinak az emléke, aki saját korában áruló volt, de jól elrejtette a bűnét. Egy család két ágra szakadhat és ölhetik egymást vallási okból: mert a protestánsok nemesek és gazdagok lettek, míg a katolikusok kitaszítottak és szegények. Noha, annak idején az apa azért neveltette protestánsnak az elsőszülöttjét, hogy az majd megvédhesse a katolikus öccsét az angolok rendszerében. Náluk még működött is, de alig később a leszármazottak már nem tudják ezt, csak a más sors és felekezetek gyűlölete marad.

Nagyon olvasmányos, szórakoztató, de közben nagyon elgondolkodtató is tud lenni. A burgonyavész idején a gazdag – szegény ellentétek, a társadalmi felelősségvállalás kerül pellengérre. A vallások háborúja: ahogy családok szakadnak szét, ahogy jó emberek is egymásnak esnek, de miért? Átérezteti azt a mély szabadságvágyat, ami egy folytonos harcot és lázadást szül az angolok ellen.

Mellette a leírásait is szerettem. Dublinról olyan képet fest, hogy kedvet is kaptam elutazni, hogy láthassam én is, milyen. Ennek a kötetnek is vannak olyan részei, amelyek kifejezetten városnézők, ezeket én szeretem.

Igen, Rutherfurd kötetei hosszúak, és ez egy téglányi regény. De nagyon megérte elolvasni, élmény volt és szórakoztató, tanulságos egyszerre.

Idézet: 

Semmi különbség nincsen aközött, hogy az ember ír vagy angol: a gazdagoknak mindig is mások lesznek az érdekeik, mint a szegényeknek, akik szenvednek.