Fülszöveg: 

Nem ​akarsz továbbállni.
Vagy már nem is tudsz?
A Le Sommet baljós épület, az erdőben bújik meg, vészesen meredek hegycsúcsok árnyékában, és régóta nyugtalanító szóbeszéd tárgya. Eredetileg szanatórium volt, aztán sokáig üresen állt, csak nemrég újították fel. Luxushotelt nyitottak benne, impozáns, eldugott pihenőhelyet a svájci Alpokban – márpedig ez az utolsó hely, ahová Elin Warner menni akar. Ugyan nyomozó, de jelenleg nem jár be dolgozni, úgyhogy hirtelenjében nincs jó kifogása, miért ne fogadná el a meghívást. Isaac, az öccse – akivel egyébként Elin egyáltalán nincs jóban –, itt fogja eljegyezni menyasszonyát, Laure-t.
Elin érkezésekor óriási vihar készül. Elin már eleve nyugtalan, úgy érzi, valami nincs rendben ezzel a szállodával. Másnap reggelre pedig Laure eltűnik – Elinnek az ösztöneire kell hagyatkoznia, hogy megtalálja öccse menyasszonyát. Minél több idő telik el Laure eltűnése óta, annál inkább bepánikol a vendégsereg. Elinen nagy a nyomás, hogy felmutasson valami eredményt – miközben senki sem sejti, hogy még egy nő eltűnt. Pedig ő lett volna az, aki figyelmeztethette volna a vendégeket, hogy mindenkinek veszélyben forog az élete.

Szerintem: 

Gyorsan olvasható, könnyed, de nem igazán

okos krimi. Éppen ennél a kiadónál olvastam már hasonlót, A láncot. Nekem az is, ez is, olyan krimi, amit elolvasok, amíg olvasom, elszórakoztat, de aztán gyorsan el is felejtem.

A történet egyszerű: a legutóbbi esetet még ki sem heverő nyomozónő, Elin, a barátjával egy svájci luxusnyaralóba megy, ahol öccse eljegyzését ünneplik. Elint az mozgatja, hogy kiderítse gyerekkori traumája mögött az igazságot: vajon tényleg Isaac okozta a legkisebb testvérük, Sam halálát? Ám Laure, a menyasszony eltűnik, előkerül egy női holttest és elvágja őket egy lavina a külvilágtól. Elin kénytelen a magánéleti gondokból felépülni és nyomozni.

Érdemes is a két oldal szerint kettéválasztani a könyvet. Az egyik nagy téma a sorozatgyilkos itt a hegyen. Elég brutális a módszere, kevés a nyom. Ez az a fél, ami kapcsán többet tudok kötekedni. Kevés utalás és tényleges nyomozás van, és amikor kiderül, ki tette és miért, annak nagyja akkor kerül először szoba és így villám a derült égből. Azt egy krimiben nagyon nem szeretem, én jobban szeretem a nyomokat és a logikát, amik a gyilkosra mutatnak. Itt meg csak pár korábban hallott részlet kerül kicsit más megvilágításba: pl. tudjuk, hogy az egyik tulaj, Cecile elvált nő. De azt csak a végén tudjuk meg, Cecile szerint miért ment tönkre a házassága. Addig, arról a szálról semmilyen szó sem esik, pedig fontos.

Ennél sokkal jobban meg van írva, hogy Elin milyen démonokkal viaskodik és a gyerekkori trauma hogyan határozta meg az egész későbbi életét. Személyes gyötrődés, többféle bűntudat és igazságvágy, egy nagy feszültséggombóc, ami robbanásra vár. Azt is olyan emberinek érzem, ahogy Elin egyszerre tartja Isaac-ot a kistestvérük gyilkosának, ugyanakkor védeni is akarná és mégsem elhinni a dolgot. Ahogy vele beszél, kérdez és gyötrődik, sokkal alaposabb és részletesebb, mint a gyilkossági ügy megoldása. Kár, hogy ennek is ugyanolyan meglepetésszerű a magyarázata. Talán egy fokkal több nyom van, én valami ilyesmit is vártam, de itt sem lehet azt mondani, hogy logikusan jutottunk el oda, amit Elin a végére megtud.

Nem nagyon tudom eldönteni, szerettem-e a szereplőket. Ahhoz túl sekélyesek és nem ismerjük meg őket igazán. Erre csak rátesz egy lapáttal, hogy nagyon sokan meg is játsszák magukat és csak a végére, a gonosz mindent elmesélő monológjára kezdenek lehullani az álarcok. Az biztos, hogy Elin a pozitív hősnő, aki a vártnál nagyobb terhet kell, hogy cipeljen. Will a ’túl jó, hogy igaz legyen’ pasi mellette. Isaac állt kicsit közelebb hozzám, de lehet, csak azért, mert nekem szimpatikussá tette, hogy Elin milyen elszántan gyanakszik rá és a rosszat látja benne. Egyszerűen nem úgy viselkedett, és nem olyan démon volt, akinek a nővére lefestette.
Lehetne a mellékszereplőket is nézni, de rájuk halmozottan áll, hogy mások, mint amit a szerző a végéig megmutat nekünk belőlük. Pl. Daniel, az első áldozat. Az elején tehetséges, sikeres és családját nagyon szerető férfi. A végére meg kiderül, hogy erőszakoló szépfiú.

A stílusa könnyed és bestseller típus. Szórakoztat, és nem kíván irodalmi lenni, ami egy hasonló regény esetében teljesen rendben is van.

Talán valami tanulságot vagy nagyobb súlyt nem bántam volna a végére. Itt túl könnyen és mondhatni, rózsaszínen zárnak, pedig Isaac menyasszonya meghalt.

A vége különben nyitva és elő van készítve a következő rész is, amivel Elin visszatérhet. Nem mondhatnám, hogy túlzottan felkeltette volna az érdeklődésem, de olvasható kategóriába befér.