Fülszöveg: 

„Meleg ​víz, napi kétszeri étkezés, társaság, civil ruhák, smink – különleges alkalmakkor még alkohol is. És ezért csak annyit kellett tenniük, hogy kielégítettek műszakonként legfeljebb tizenöt férfit. Német koncentrációs táborban soha senki nem járt még ilyen jól…”
A második világháború tragikus körülmények közt választ el egymástól két nővért. Ania egy náci koncentrációs táborba kerül, míg Danuta a húgát keresve találkozik a lengyel ellenállással. Mindketten mindent megtesznek azért, hogy újra egymásra találhassanak, csakhogy ezt az álmukat szétzúzza az emberi kegyetlenség és gonoszság.
A sors megdöbbentő fordulatainak köszönhetően hatvan év elteltével lehetőség nyílik rá, hogy igazság tétessen, ám az igazságszolgáltatás és a bosszú közötti határmezsgye mindig is nagyon keskeny volt.

Szerintem: 

Emlékszem, volt egy

olyan tévéműsor, amiben rád tették a hazugságdetektort, és minél tovább mondtál igazat, annál több pénzt lehetett nyerni. Már akkor azt gondoltam, nem az olyan kérdések a nehezek, hogy ’Megcsaltad már a párod?’ Erre tudod a választ. Bevallod, vagy nem – a te döntésed. Viszont, a nagy pénzekért már olyanokat kérdeztek, hogy az életben maradásért megennéd-e az útitársad tetemét. Nekem az a véleményem, hogy nem tudhatjuk. Amíg abba a helyzetbe nem kerülünk, elképzelni sem tudjuk, mire lennénk vagy nem képesek.

A Hitler bordélya is egy ilyen dilemmát vetett fel. Ania, aki feltűnően buja külsővel rendelkezett, megkapja a kérdést: megy a munkatáborba, vagy belép a Klubba, és vállalja, hogy a személyzet jutalmazási rendszerében az örömlány szerepet tölti be? Mivel a németek szervezik, nagyon ki van találva a logisztika. Kik mehetnek, mikor és mivel, mennyi időt tölthetnek a lányokkal, még a póz is elő van írva. Az már egy más kérdés, hogy a helyi korrupció miatt hogy használják majd még jobban ki a lányokat. Amíg nem vagy abban a helyzetben, honnan tudnád, mit választanál?

Ania belement, a két kiemelt lány egyike lett. De ezért nem tudom elítélni. Nem luxusért adta el magát – megerőszakolták így is, verték és rettegésben teltek a napjai, a tudattal, hogy eladta magát. Más lenne, ha nem járt volna szenvedés a helyzete mellé, de bőven jutott neki az is. Gyermeke azért nem lehet később, mert ott olyan sérüléseket szenvedett el. Mégis, a későbbi saját férje lenézi azért, amit tett. Miért nem állt ellen? Egy lány volt ott, aki megpróbálta. Kivégezték.

A regény két idősíkon játszódik. Látjuk a nyugdíjas Annát, aki az öregek otthonában felismeri az egyik gyötrőjét, aki zsidónak adta ki magát, és háborús hősként adja el magát, miközben egyike a bűnösöknek. Mit tesz Anna? Ez egy történet.
A nagyobb része viszont onnan indul, hogy jönnek a németek, kiirtják a falusiakat, a szép lányok meg kocsira kerülnek, és később választhatnak. Ania is a kocsira kerül, és minden szenvedésen át haladunk addig, hogy újra szabad lesz és nagyon át akar menni Amerikába, itt már senkije sincs. Mert egy-egy fejezetre a partizánok közé keveredett nővérét is látjuk, és egy más utat – ami majd újra találkozik a testvéréével, de az nem lesz egy kedves viszontlátás.

Regényként van megírva, és jól húz előre a cselekmény. Az annyira nem is érdekelt, Anna mit alkot majd az öregek otthonában, de a Klub története és az a sok borzalom, amit elkövettek, az nem ereszt. Hányféleképp lehet tönkretenni egy embert?

Túl mély jellemeket nem kapunk, de ez nem is olyan történet. Mondhatni, egy kálvária. Anna fogalmazza majd meg frappánsan: ő már meghalt ott, a Klubban. Itt vannak a stációk, hogyan végeztek vele a németek és a helyi személyzet, akiket jutalmaztak a lányokkal.

Talán 3 szereplő tud kiemelkedni: Ania, aki túl igyekszik élni. Danuta, aki harcol. Agár, aki élvezi, hogy másokat bánthat. Jellemfejlődés nincs, de ők szilárdan állnak elejétől végéig és meghatározzák a cselekményt.

Sikerült eltalálni egy arányt, ahol átérezzük a szenvedést, fel lehet háborodni, de mellette még izgalmas történet is, és nem válik erőszak vagy gyilok pornóvá. Ha tudunk is biztos pontokat, pl. Ania és Anna személyazonossága nem egy rejtett tény, akkor is érdekessé teszi a kérdés, hogyan élte túl.

Van egy-egy gondolata, ami jobban megragadt. Amikor Anna azt fejtegeti, hogy a világ már felejteni akar és elengednék a megmaradt bűnösöket. Ahogy a németekkel kollaboráló csempész lenézi a feleségét, amiért nem szabotálta a németeket. Ő bezzeg belevizelt az eladott alkoholba. (Más szemében a szálkát is…)

De talán az a lényeg, hogy ne felejtsünk. Az ilyen regények is életben tartják a történteket.