Fülszöveg: 

1944. ​Amerikára a második világháború és a családok sokaságát megnyomorító gyermekbénulás-járvány árnya vetül. A huszonhárom éves ápolónő, Tess DeMello egyre türelmetlenebbül várja haza a már hónapok óta egy chicagói kórházban önkénteskedő vőlegényét. Csalódottsága miatt egy másik férfi ágyában köt ki, és a meggondolatlan éjszaka nem várt következményekkel jár. Tess nem tehet mást: felbontja eljegyzését élete szerelmével, és leendő gyermeke apjához, Henryhez fordul segítségért. A férfi feleségül veszi, és egy észak-karolinai kisvárosba, Hickoryba költöznek, ahol az újdonsült férj tehetős családja él.
Ám az új élet reménye hamar szertefoszlik. A fiatal nő ráébred, hogy távolságtartó, hideg férje titkol előle valamit, a család és a helyiek pedig kívülállóként kezelik. Amikor a kisvároson egy különösen súlyos gyermekbénulás-járvány söpör végig, Hickory lakói kórház építésébe fognak. Tess férje akaratával dacolva állást vállal a kórházban, és miközben a páciensei életéért küzd, önmagát is próbálja megmenteni.

Szerintem: 

Nem tetszett annyira, mint

amennyire különben jó könyvnek tartom. Chamberlain, a fordító is jó munkát végzett – egyéb, ami miatt kissé szenvedtem a történettel.

Először is, igaz történet az alapja, és ehhez képest nagyon regényesre sikerült megírni. Miközben Tess útját követjük, szembesülhetünk a kor rasszista szemléletével, ami elől a vegyes párok menekülnek – olyan részletekkel színesítve, mint a Zöld Könyv léte és hogy egyáltalán mi az. Valamint, a kor gyermekbénulás-járványát is bemutatja. Hogyan küzdenek ellene, milyen veszteségek vannak. A kettő közül talán ez a fontosabb szál, de mindkét megtörtént történelmi anyag jól beépül a fikció közé.

Ez a fele tetszett: ahogy létrehozzák a kórházat, igyekeznek segíteni a betegeken. Hogy konkrétan mit tudnak tenni. Ahogy a vegyes párok kiutat keresnek, és mennyi minden ötlet merül fel.

Mellette viszont nagyon személyes történet is, hiszen Tess alakja meghatároz mindent. Ő az elbeszélő is, és mindent nagyon belülről él meg. A történelmi alapokat is, de a saját életének boldog vagy éppen szomorú fordulatait is. Közvetlenül, nyíltan, átélhetően ott áll, mikor mire gondolt és hogyan érzett. Ez lehet az elveszett szerelem, az anyaság, vagy a vágy, hogy értelmes munkát végezzen és a hivatásának élhessen. Lesz bűntudat és fájdalom, remény és szenvedés, sok könny és némi boldogság is.
Szerethető, szimpatikus nő, akinek egyetlen részegen hozott, rossz döntés felforgatja az életét. Mégis, ő az, aki miatt nem tudtam igazán szeretni a regényt. Visszatérő elem a történetben, hogy Tess szívvel-lélekkel Vincentért van oda. Az a bizonyos rossz döntése, az ma könnyen lehet, hogy randi erőszaknak bizonyulna, nem is ezzel van a bajom. Az tudott idegbajba kergetni, hogy az egész történetben végig Vincent után sóvárog. Simán fárasztó volt, ahogy ez a motívum mindig visszatér és mindig végig kellett olvasni a nő szívfájdalmát.

Az csak rátett egy lapáttal, hogy mellette nem értettem, ha annyira Vincent a minden, miért nem mert beszélni vele arról az éjszakáról? Bár, erre van válasz. Annyira félt tőle, hogy a férfi hogyan reagálna. Utólag könnyen mondom azt, hogy ha megbeszélik, kommunikálnak, másként alakult volna minden. Pedig igaz, és nem is szeretem a regényekben, amikor a nagy történések azért jönnek, mert két ember képtelen volt beszélni egymással és ezzel nagy kerülővel jutnak el oda, ahova a beszélgetés egyből elvihette volna őket.
De, ami még inkább zavart: miközben nagyon ki van hangsúlyozva végig, hogy neki Vincent a szerelem, miért pörög annyira azon, hogy Henry nem fekszik le vele? Tess simán belement volna abba, hogy rendszeresen házaséletet élnek, miközben legfeljebb hálás a férfinak, hogy nevet ad az egyéjszakás kalandjuk gyümölcsének. Ez nekem fura volt.

Lehetne azt is nézni, hogy mennyire egyértelmű olvasóként Henry titka. Nekem az volt, már attól, ahogy Lucy viszonyult Honor gyerekeihez. Az pedig mindent magyaráz is, ami miatt Tess végig szenved. A történetet szépen építi, jól is van szerkesztve, csak nem tudott izgalmas lenni számomra. Én legfeljebb azt vártam, hogy a nyilvánvaló mikor böki ki Tess szemét. Tele van nyomokkal, sokat saját maga mond ki, mint a kis Jilly bőrének színét. De nem, egészen a totális lebukásig ő még csak nem is sejt semmit. Egyszerűen nehezen hiszem el, hogy ennyire naiv legyen. Bár, lehet, hogy tényleg az volt, mert komolyan elhitte azt is, hogy Vincent ellenzi a házasság előtti szexet. Kiírva nincs, de szerintem simán abban a hitben volt, hogy majd a nászéjszaka lesz az első a férfinak is.

Belemerülős könyv, nagyon át lehet érezni az egész történetet és a szereplők életválságait. Ez részben a történet és felépítése, részben a fordító érdeme is. Megvan a hangulata, értelmes és jól követhető a szöveg.

Értékeket képvisel, és többféle empátiára nevel a történeten keresztül. Ugyanúgy benne van a betegeken való segítés szükségessé, mint a rasszizmus elítélése. De egyik sem szájbarágós, valóban a történeten keresztül tudja átadni.

Tess kálváriája miatt tetszett kevésbé, de azért ez még egy jól sikerült regény. Akkor is, ha nem is lesz a kedvencem.