Fülszöveg: 

Szenvedélyes küzdelem a szerelemért és a túlélésért.
Egy 38 éven át őrzött levél felfedi a múltat. 1956-ban, Budapesten Váradi Miklósné Horváth Anna fiatalasszonyként titkos viszonyt folytat férje munkatársával, Nagy Krisztiánnal.
Annak ellenére esnek szerelembe, hogy tudják, számukra nincs holnap.
Anna házas, a férfi pedig jegyben jár, mégsem adják fel!
Reménytelen küzdelem egy megsebzett férj, és egy elhagyott menyasszonnyal szemben az elnyomás és a terror árnyékában. 1956. október 23-a azonban mindent megváltoztat. Kitör a forradalom és már nem csak a szerelmükért harcolnak, hanem az életükért is.

Szerintem: 

Kékesi Dóra első regénye volt, és

romantikus történetnek némi fenntartással el is megy. Nem pont az a történelmi, ami nekem tetszik, de olvastam már rosszabbat is.

Az egyik, hogy bőven merít a zsánerből. Nagyon sok történelmi romantikus történetben az utódok szembesülnek a felmenőik tetteivel, és nyomozzák ki azok ügyeit, szerelmeit. Itt is a jelenből indulunk, amikor a család legkisebb lánya talál egy levelet. Az alapján eléggé kiborul, és az anyja mondja el a család múltját. De ezt csak keretként használta fel az írónő, a nyitány és a zárás került a jelenbe, a történet maga Anna elbeszélése lesz.

Ami egy szerelmi történet, egy szerelmi háromszög – bár egy ponton négyszög. Nekem már itt bajom van: én nagyon meg tudom vetni a házasságtörőket. Anna és Kornél pedig hónapokig titokban tartják a viszonyukat, noha a nőnek férje, a férfinak menyasszonya van. Ha ez a nagy szerelem, és egymással akarnak lenni, miért nem borította mindegyik a kapcsolatát, hogy aztán együtt lehessenek szégyenbélyeg nélkül? Eljutnak majd erre a pontra, Kornél szakít a menyasszonyával és Anna is elmondja otthon, hogy válni akar. De hónapokkal később! Pedig az elejétől úgy van megírva, hogy egyik sem röpke viszonnyal tervez, egymásba bolondultak.

Kettes problémám: ezt lehet szerelemnek nevezni? Egy ünnepségen találkoznak, összenéznek, talán pár mondatot váltanak, aztán egy titkos találkán már szeretőkké is válnak. Nem tudnak ott még egymásról semmit, még a másik nevét sem igazán. De egyből azt olvashatjuk, hogy mindkettőnek ez a nagy szerelem. A nagy szenvedély talán, de pl. a cselekmény végére jutunk csak el oda, hogy Kornél mesél a nőnek a családjáról, a szüleiről és a nővéreiről. Hogy lehet ezt igazán szerelemnek nevezni, amikor általában arról olvashatunk, hogy lopott órákat töltenek együtt és fizikailag vannak nagyon egymásra kattannak? Nekem kimaradt, hogy igazán szerelmesek. Alig ismerik egymást.

A történelmet háttérként használja. A történelmi események hatással lesznek a történetükre, de egyikük sem történelmi szereplő. Ahogy neves személyiség se lép be a történetbe. Ez egy szerelmes sztori, csak éppen történelmi időpontban játszódott.
56 megidézése annyira nem is sikerült, de azt jobban vissza tudta adni, milyen igazságtalan és elnyomó volt a szovjet rendszer. Kornél családi története nagyot üt, és a Miklós találta házassági törvény is durva. Azon még merengek, a szereplők hozzáállása a történelmi helyzethez milyen. Kornél azt mondja, ez egy eleve halálra ítélt forradalom, a szovjetek el fogják tiporni. Inkább elszöknek, mert itt nem lesz szabad élet. Megvan a maga igaza is, de ha mindenki elmenekül, senki nem harcol, akkor fog változni valaha bármi is? Férjként, családapaként ok, de hazafiként nem.

Belülről megfogott, női regény, amiben az érzelmek és a szerelem a vezető szál. Elég olvasmányos, gyorsan is lehet olvasni. Akadnak benne nekem túl édes és csöpögős részek, de ez valahol a zsánerrel jár.

Összefoglalva, ez egy szerelmi történet, a zsáner tipikus elemeit használva. A történelmi szín ad neki némi pluszt, bár több minden volt benne, amin felhúztam a szemöldököm. Legyen az egy házasságon belül hihetetlen - Miklós simán lenyelte, hogy hiába közeledett, a felesége hónapokig nem feküdt le vele, így biztosítja a szerző, hogy legalább az ne legyen kérdőjeles, kitől esett teherbe a nő -, vagy a történelem szemlélet ne igazán feküdjön.

Idézet: 

Hiába magyaráztam neki, kötelességemnek érzem részt venni a forradalomban. Hiszen magyar vagyok, küzdeni fogok a hazámért, a szabadságomért, és ha kell, meghalok, de nem fogok tétlenül ülni a szobában, miközben a barátaim, a szomszédjaim az utcákon vívják a csatákat.