Fülszöveg: 

„MINDEN ​NÁSZHOZ KELL EGY DALNOK, ÉS MINDEN
LOVAGI TORNÁHOZ KELLETIK EGY REJTÉLYES LOVAG.”

Westeroson különös béke honol. I. Aerys király ül a Vastrónon. A dühöngő pestis elmúlt. Ám a felszín alatt feszültség lüktet, még tizenhat esztendővel a balsikerű felkelés után is. És e nyugtalan időkben a nemes kóbor lovag, Ser Duncan, a Magas – barátainak csak Dunk –, valamint koravén fegyverhordozója, Egg a Hét Királyságot járja, hogy vitéz tetteket vigyenek végbe, gondosan titkolva Egg származását – minden áron.

Miután északnak indulnak, Deres felé, Dunk és Egg letér a Királyi útról egy esküvői lakoma – valamint egy szokatlanul bőkezű lovagi torna – kedvéért. A lándzsavívás győztese igazán ritka trófeát hódíthat el: egy sárkánytojást. Dunk, aki világéletében a kézitu­ sában boldogult jobban, szívesen beérné némi meleg étellel, egy kupa borral meg egy teli erszénnyel is, de alighanem előbb szökken szárba egy gaz és áruló fondorlat, minthogy egy újabb sárkány nyújtóztathatná ki szárnyait. Mert valaki Egg nyomában jár. És a rejtélyes lovag még nagyobb jutalomra vágyik, mint a sárkánytojás, így hamarosan kitör a káosz.

Szerintem: 

Egyszerűen nem találom a logikát abban, ahogy

ezt a sorozatot kezelték. Megjelent az első és a harmadik része? Ez is egy jó történet, de miért kellett a középsőt kihagyni? Vagy örüljünk annak, hogy legalább ezt elolvashattuk?

Ha megragadt belőle valami, azt a főszereplő egyik mondása jól összefoglalja: Dunk, a mamlasz. Esze annyi, mint a várfalnak. Még a mestere mondogatta mindig neki, és újra és újra elismétli magának, amikor felismer egy igazságot, amit sokkal előbb kitalálhatott volna. Legyen az annyi, hogy a viadal biztos kimenetelének tudtában akár fogadhatott is volna, vagy hogy bizonyos színű szempár milyen jelentőséggel bír. De talán pont az a történetek vonzereje, hogy Dunk sárkányokkal táncol mély erkölcsökkel, és mindig rá tud csodálkozni arra, hogy másik milyen mocskos módszerekkel élnek és harcolnak.

Most Deresbe tartanak Egg-gel, de közben betérnek egy esküvőn rendezett viadalra. Mire észbe kapnak, már nyakig vannak egy Targaryen összeesküvésben, és újabb hatalomátvétel kísérletében. Megint van, akinek jósló álma van. Megint van titkos személyazonosság és nagy viadalok. Azon különben a későbbiek ismeretében tudtam mosolyogni, hogy Duncan mennyire elképzelhetetlennek tartja, hogy belőle még a király fehér lovagja lesz. Pedig a fegyvernöke egy Targaryen herceg. Igaz, nem a trónörökös, de GoT olvasóként mi tudjuk, meddig jut még Aegon, vagyis Egg.
Vagyis, ugyanazokat az elemet használja fel a történet, amit korábban is, csak más keretbe helyezi, így újfent egy szórakoztató történetet alkot. Izgalmas, vannak fordulatok és azok a nagy hátba szúrások és ármányok, ami Martin védjegye.

Nagyon szeretem azt a kontrasztot, ahogy Dunk és a többiek jelleme mélyen eltér. Ahogy a dicső lovagok kétszínűek, ahogy soha nem lehet tudni, éppen mit tesznek, miközben mást mondanak. Míg Dunk a nagyon alacsony származásával, a puszta szerencséjével jó ember. Egész más értelemben vitéz, mint a nemesként született lovagok. Az egyiket a születés, a másikat a személye miatt nevezhetjük lovagnak. Jó döntés is volt a hercegtől, hogy mellette hagyta a fiát: nem véletlenül lesz Aegon majd az, aki.

Továbbra is szép a kötet grafikája. Az emberi alakok, a viadalok, a kifejező arckifejezések. A részletekre is oda van figyelve, legyen az egy sárkánytojás külleme, vagy Egg szeme. Amikor Dunk felfigyel a Hegedűs – II. Daemon Targaryen szemszínére, akkor néztem vissza, hogy Egg szemét hogyan színezték. És tényleg, végig megvan az ibolya, a kis képeken is, ha eddig nem is szúrtam ki.

Tetszett ez a rész is, komolyan sajnálom, hogy magyarul csak ennyit tudtam elolvasni belőle.

Idézet: 

Lehet, hogy a csiga nyálcsíkot húz maga után, de egy kis nyál senkinek sem árt. Míg ha sárkányokkal táncolsz, készülj fel, hogy megégsz!