Mivel rájöttem, hogy egyben akartam írni az összes részről, de túl sokáig tart összevárni, először egy kis összefoglaló a nyitányról:

1: Új veszély

Pont azt a Marvel mennyiséget hozta, ami most jól esett nekem. Rendben, nem egy bonyolult vagy agyas sztori, de akció képregénynek pont megtette.

Nagyon érezni, hogy ez egy sorozat nyitánya. Színre lépnek a gonoszok, megteszik a kezdő lépést, de marad elég rejtély a későbbiekre is. A Bosszúállók egy krízist elhárítanak, de ők is tudják, hogy ez valami nagyobbnak a nyitánya még csak.

Attól tartok, nekem a filmekben majd komoly Vasember hiányom lesz, így most szívesen olvastam egy olyan sztorit, amiben ő szerepel többet. A történetben kifejezetten tetszettek azok a részek, amikor felbukkannak emlékei, és Tony fejében harc dúl az igazi énje és az agymosás között.
De a legtöbb fontosabb szereplőről el tudom mondani, hogy hiányozni fog: Fekete Özvegy és Amerika Kapitány, még Steve Rogers itt. Jó csapatot alkotnak, és egy-egy jelenetre mindenki meg tudja villantani, hogy ő maga milyen egyen, a csapaton túl is.

Alapvetően verekedős, harcos a történet, de így mozgalmas is. Ha hosszabb lett volna, jobban hiányolnám a tartalmasabb cselekményt, de így nem.

Némi humor is megvillan benne – bár nem tudom, hogy csak én találtam viccesnek, vagy tényleg. Pl. az egymondatos összefoglalók egy-egy szereplőről – a Fekete Özvegyé: tulajdonképpen mindenhez ért. Az ilyesmiken jókat kuncogtam.

Tetszett a képregény grafikája is. Ez kellemes a szemnek. Mellette nagyon színes, jó forgatni a lapokat is. Ugyan lehet, hogy egy nagy kötetben jobban tetszett volna egy összegyűjtött kiadás, de értem, mi benne az üzlet. A több kis füzet több bevétel…
De a cinikus énem félreteszem, most elvoltam ezzel a kis képregény füzettel.

2. Rubinvilág

A történet folytatódik, és lényegében ez a rész is azt tudja, amit az előző.

Az AIM újabb tesztet végez, ezúttal Nefaria játszadozhat el pár mitikus kővel és tör a Bosszúállókra. A történet és a harcok duplázódnak azzal, hogy a csapat egyik fele a gróffal csap össze, míg egy másik hármas a címbeli Rubinvilágba száműzve küzd és próbál hazajutni. Mindkét részre az az igaz, hogy egyik harci jelenet követi a másikat. Legfeljebb taktikai megbeszélés van közben, vagy egy-egy szereplő észre térítése. (A Rubinvilág agymosó is.)

Különben ez lehetne a kapocs is – az AIM nagyon agyakat akar mosni. Korábban Vasember, most Thor – Marvel kapitány – és Doktor Strange van olyan veszélyben, hogy agyatlan szolgát faragjanak belőle. De azért a legvégére már el van ejtve egy mondat is, mi a nagyobb játszma. Még nem kidolgozva, de iránynak elmegy.

Ez a rész meg egy adrenalinlöket, amiben a már említett hármas kaphatott egy kicsit nagyobb teret, hogy megmutassa ne csak a harci képességét, de egyéb lényeges vonását is. Strange, a tervező. Thor, aki leginkább harcos és nem éppen a legélesebb kés a fiókban – Marvel kapitány ellenben a katona volta mellett józanabb is. Ahogy beszólogatnak egymásnak, még az is megfordult a fejemben, hogy határozottan jót tesz Thornak a nő.

Ami még ad a történetnek, hogy az idősíkokkal van egy kis játék. Utólag tudjuk meg, közben kell kirakni, hogy mi történt és hogyan kerültek a Bosszúállók csatába. Mert bizony már indulásnál megy a küzdelem.

A grafika ugyanaz a minőség és a lapoké is. Jól néz ki, színes, kellemes lapozni. Szeretem a figurák alakját – szépen rajzolt, megismerhető, és jól hozza a köztudatban levő kinézetét a szereplőknek.

Most talán a humor kevesebb, de így is szórakoztató, mozgalmas sztori, szívesen olvastam.

3. Félelemfalók

Ha nagyon rövid akarnék lenni, beérném annyival, hogy ami az előző két kötetre igaz volt, erre is.

1: a történet akcióközpontú. Nem nyomoznak, nincs semmi felderítés vagy összetett cselekményszál. Jönnek a gonoszok és harcolni kell velük. Adrenalinnal teli, verekedéssel és összecsapással tölti meg a lapokat. A maga módján izgalmas is, csak éppen ez mozivásznon szerintem jobban mutat.

2: most is van egy kiemelt karakter, aki ezúttal a Fekete Párduc. Nála nézhetjük végig, ahogy szembeszáll a legnagyobb félelmével és jobban megismerhetjük őt magát is kicsit. Nem csak harcol, hanem magába néz, és megmenti a többieket is.

3: továbbra is szép a kivitelezés. Jó lapozni, tetszenek a képek és a szereplők rajzolt alakjai is. Egy-egy összecsapás ugyan furcsa a szememnek, de ahogy már írtam, nekem az ilyen jelenetek mozgóképen jobban működnek.

Ami plusz és nekem már nagyon kellett: végre kezd látszani, mi lesz a nagyobb játszma. Ki a nagy főellenség, alakulnak a szövetségek és a háborús zónák. Még ez is egy random kaland, de már érezni, hogyan függenek össze az események.

Még nem ez a vége, várom is a folytatást.