Fülszöveg: 

A Bosszúállók kalandjainak fergeteges, új korszaka folytatódik!

A Bosszúállók megindítják végső támadásukat az A.I.M. ellen, és végre arra is fény derül, ki áll a megpróbáltatásaik hátterében.

De mivel ezt szűknek érzem, akkor pár saját szóval: Amerika Kapitány emlékeit az AIM elvette, és A.I.M.Erika Kapitányként egykori társaira kell vadásznia. A csapat azonban nem mond le róla, és amikor visszaszerzik a kapitányukat, Steve Rogers esélyt kap, hogy végre megértse, ki ellen harcolnak igazán és hogyan nyerhetnek.

Szerintem: 

Tartja a

szintet a képregény – vagyis, ugyanaz van meg ebben is, mint a korábbi köteteiben a sorozatnak. Egy kiemelt szereplő, sok akció és nagyon egyszerű, lineáris cselekmény.

Az előtérbe most Amerika Kapitány kerül, aki az amerikai álom mintapéldánya. Ki is beszélik a cselekmény egy pontján, hogy mennyi mindennek a jelképe lett. Azt valahol szomorúnak is érzem, hogy a karakter tényleg csak ennyi. Egy ember, aki imádja a hazáját és harcol is érte, egy eltökélt katonai vezető. Amerika Kapitány, csak az erényeit tudjuk sorolni. Még a legnagyobb félelme is az, hogy elbukik és nem tud az embereken segíteni.

Szerencsére ott vannak körötte a Bosszúállók, és ők hoznak színt és humort a történetbe. Tony Stark kapta a legjobb egysorosokat, de Marvel Kapitány humorával is próbálkoztak – azt lehet, hogy inkább nem kellett volna.
Azon még agyalok, hogy a kifordított szuperhősök új nevei tetszettek vagy sem. Ez lehetett a fordításban a legnehezebb, és egy-egy frappáns is. Az A.I.M.Erika Kapitány nagyon bejött, szinte sajnáltam is, hogy Tony nem erikázta simán le a Kapi agymosott verzióját. Viszont, az Alkalmazott Ideológiák Mágusa/Marvelja és a Pókmérnök/Hangyamérnök kevésbé tetszett. Talán még a Lódarázson vigyorogtam jót…

A történet nagyon egyszerű, cserébe a kötet tele van akciójelenetekkel. Megvan az ellenfél, és végigküzdik vele a cselekményt. Hol csata van, hol menekülés, hol rajtaütés… Azért, itt egy csavar akad és az kicsit dob az egyszerű cselekményen, ha a bonyolulttól így is messze van még.
A humorával együtt lekötött, és ilyen szempontból nem is baj a rövidsége. Ha ezt a szimpla cselekményt nyújtják hosszabbra, beleuntam volna.

A rajzok a szokott stílusban és minőségben készültek. Vagyis színes, látványos, majdnem mesefigurává tett szereplőkkel. Jól állt neki.

Újat tehát nem hozott, de a szokott színvonalat igen, korrekt.