Fülszöveg: 

„Mi, a Végső Barát Zrt. csapata, borzasztóan sajnáljuk, hogy elveszítünk. Őszinte részvétünk mindazoknak, akik szerettek, és azoknak, akik már sosem ismerhetnek meg téged. Reméljük, ma értékes, új barátra lelsz, és vele töltöd végső óráidat.”
Szeptember 5-én, kicsivel éjfél után a Halál-Hírek felhívja Mateo Torrezt és Rufus Emeteriót. Rossz hírei vannak számukra: még aznap meghalnak. Mateo és Rufus nem ismerik egymást, és más-más okokból ugyan, de mindketten szeretnének egy új barátot találni a Végnapjukon. A jó hír: erre is létezik egy alkalmazás, a neve: Végső Barát. Rufus és Mateo ennek segítségével akarnak találkozni, hogy együtt még egy utolsó, nagyszerű kalandban legyen részük – egyetlen nap alatt akarnak leélni egy egész életet.

Szerintem: 

A könyv, amiről annyi jót hallottam

– és a borítója is nagyon ötletes –, hogy el kellett olvasnom. Röviden: én annyira nem voltam oda érte, és nem is sírtam a végén. Vannak benne jó ötletek, és messze jobb, mint sok sima YA románc, de sci-fi olvasóként azért vannak problémáim.

Kezdjük talán ezzel: a világépítése egy nagy nulla. Igazából azt sem tudjuk, mikor járunk. A leírtakból ítélve valamikor a nem túl távoli jövőben. Ennél nagyobb gond, hogy a világot megváltoztató eszközről sem tudunk semmit. Minden éjfél után felhívják, aki aznap meg fog halni. De mi tudja ezt? Honnan jönnek az adatok? Nem próbáltak meg változtatni, mint a Person of Interest történetében? (Az egyik kedvenc sorozatom volt, nagyon hamar beugrott a koncepció megismerése után.) Nekem túl sok kérdésem van, amit itt nagy ívben kikerülnek. Nem célja a szerzőnek a világ megmutatása.

Azon is kicsit merengek, hogy mennyire örüljek a címnek. Ténymegállapítás, és minden benne van. Amiért kicsit hiányérzetem van, hogy Rufus zár azzal, hogy elindul a temetőbe és megy át az úttesten. Ő ott még él. Könnyen el tudom képzelni, hogy az őrült módon a volt barátnőjéhez vezető fiatalember fogja halálra gázolni, de ez csak tipp, mert még csak annyi sincs írva, hogy pl. 'jön egy autó, de nem érdekel.'

De, amiről ez a könyv szól, hogy két fiatal még egy napot igyekszik értékesen eltölteni. Tetszett, ahogy meg van magyarázva, miért csak egy nap jut. Akkor nincs időd megőrülni, ez tényleg éppen csak arra elég, hogy elköszönj, és még egy-két élményt begyűjts. Ok, én vagyok annyira elvetemült, hogy el tudom képzelni egy sorozatgyilkos utolsó napját is, aki még utoljára be akar gyűjteni pár skalpot, de ez nem az a történet.
Igazságtalan? Naná. Két 18 évesünk van, akik még nem is igazán éltek. De pont az a regényben a pláne, hogy vannak olyan napok, órák, amelyeket meg lehet tölteni úgy, hogy kicsiben benne legyen az élet. Buli, utazás, tartalmas percek a barátokkal, szerelem. Ahogy élni kellene – mintha nem lenne holnap. Mateo esetében már csak azért is izgalmas ez a besűrítés egy napba, mert ő eddig annyira félt mindentől és annyira csak vigyázott magára, hogy ezen az utolsó napon tényleg többet él, mint előtte 18 év alatt. Így nézve ajándékot kapott – megtölthette, ami még hátra volt.

Morbid, de jó játéknak éltem meg, hogy találgattam, hogyan halnak meg a szereplőink. Silvera ezzel különösen jól eljátszik, sok-sok szálat elindít, ami elvezethetne a véghez. A pisztollyal elinduló haragos, a bombatámadásra készülő, stb. A végére még Oidipusz is eszembe jutott, mert nem tudom, ha nem tudják, hogy ez az utolsó nap, eljutnak-e oda, ami majd végez velük. Mateo esetében nagyon nem tudom, mert ki tudja, a szomszéd megszereli-e aznap a gázt, ha Mateo nem hagy üzenetet, hogy már nem kell, mert ma meghal.

Van benne tartam, sok jó gondolat. Valahol keserédes, és ezt is díjaztam. Nem kell mindig a rózsaszín cukormáz, ha azért egyes elemek ilyenek is benne. Hiszen miért kell Mateo és Rufus között szerelmi szál is? Utolsó Barátokként is teljesen kerek lenne a történetük.

A fordítással is ki voltam békülve. Éreztem különbséget a két fiú között, és el tudtam hinni, hogy kamaszokat követek nyomon. Nem voltak olyan részek, ahol döbbenten megálltam volna, hogy ezért miért kellett így fogalmazni.

A jobb YA regények közé sorolom tehát, de azért azt a hype-ot, ami van körötte, azért nem értem.

Idézet: 

Az igazság néha valami, amit az ember önmaga előtt is titokban tart, mert hazugságban élni könnyebb.

Az ember ugyan beleszületik a családjába, de a barátságait választja. Van, amiről kiderül, hogy jobb magunk mögött hagyni. Mások pedig minden kockázatot megérnek.