Fülszöveg: 

Vidékről Párizsba kerülve Eva Gouel minden álma és vágya, hogy sztár legyen. Fiatalon, tapasztalatok híján is sikerül varrónőként elszegődnie a Moulin Rouge-ba. Itt figyel fel rá Pablo Picasso, akinek a neve ekkor már nem ismeretlen a párizsi művészvilágban.

A zseniális és különc Picasso szemet vet Evára, a fiatal nő pedig nem tud neki ellenállni, és bár a viszony könnyű kalandnak indul, végül Eva lesz Picasso élete első nagy szerelme.

A Madame Picasso sokrétűen és szenvedéllyel mutatja be csodálatos hősnőjét, közben pedig bevezeti az olvasót Gertrude Stein szalonjába, betekintést nyújt a káprázatos Moulin Rouge kulisszái mögé, és feltárja a huszadik század rejtélyes és ikonikus művészének szíve mélyét.

Szerintem: 

Egy történelmi kor. Művészet. Egy nagy szerelem két kivételes és kreatív ember között. Minden adott, hogy

egy jó regényt olvassunk, és Anne Girard tudott is élni a lehetőséggel.

Nagyon szerettem ebben a regényben, hogy ez nem csak egy szerelmi történet. Természetesen az is, Eva Gouel és Pablo Picasso románca, amiben vannak nagyon boldog percek, nagy tragédiák és némi gyötrődés is. Azzal még mindig viaskodom, hogy én innen nézve nem értem, miért volt olyan nehéz Fernande és Picasso szakítása. Kölcsönösen csalták egymást, a nőnek férje is volt. Mégis, Picasso akkor se tudott elszakadni tőle, amikor már Eva volt az, akit szeretett és el is vett volna feleségül. Ezt a szálat túlnyújtottnak éreztem Picasso részéről, ha az szépen meg is volt írva, hogy Eva hogyan igyekezett gyógyítani a saját sajgó szívét.

De mellette történelembe ágyazott regény is, amelyben színes hátteret ad, hogy mi zajlik a világban. Látjuk, hogyan hat a szereplőkre a világháború kitörése és miképpen igyekeznek túlélni, mi történik a társaságukkal. Itt van a Titanic tragédiája, amihez majd szintén kapcsolódnak egy ismerős révén.
De nem csak a világtörténelem, a korszak művészeti élete is megelevenedik. Matisse, Picasso barátai és nem csak a festők, költők is mind itt vannak. Hangulata van annak, ahogy élnek és mulatnak. Hiszen Eva révén a Moulin Rouge színfalai közé is betekinthetünk, és esik szó jelmezekről, táncosnőkről, helyi sztárokról. Színes, változatos, és belépünk ebbe a XX. századi miliőbe.

Nem csak a történet, a korszak, a szereplők ábrázolása is korrekt. Nme hősöket, kreatív és hibázó emberekről olvashatunk. Talán Picasso alakját érzem a legjobban sikerültnek, neki rengeteg színe van a szenvedélyes nőcsábásztól kezdve a húga halálán még mindig gyötrődő férfiig. Eva nagyon szerethető, és Fernande is több tud lenni egy a festőbe kapaszkodó szépségnél.

Szerettem azt is, ahogy a művészet és a kreativitás téma lesz. Eva kapcsán is, hiszen egyszerű kis varróleányból jut el addig, hogy a Moulin csillagainak tervez kosztümöket. Picasso kapcsán meg adja magát a festészet, mint téma. Egy olyan irányzatot hozott a könyv hozzám közelebb, amivel különben viaskodom. Az impresszionisták képeit még tudom élvezni, de utána… Itt viszont van egy olyan gondolat, amit viszek innen magammal és megpróbálom felhasználni. Nem csak a szememmel nézni, mit érzek közben?

Girard gördülékeny, jól olvasható regényt írt. A fordítónak is jár a dicséret – nem egyszer azon kaptam magam, hogy jelölgetem magamnak a jól sikerült sorokat és gondolatokat.

Nekem élmény volt olvasni, határozottan egy jól sikerült női regény a Kossuth Kiadótól.

Idézet: 

Ne gondoljon! Érezzen! Így tud az ember élni, festeni… és szeretni.

Szörnyű, ha az embert elnyeli a világ, és kénytelen úgy nézni a dolgokat, mint mások.

Ti semmit sem éreztek, ha láttok egy festményt? Vagy csak a szemetekkel nézitek?

– Utálom az óceánt. Túlságosan nagy, fekete és ismeretlen.
– Pedig az életnek pont az ismeretlen a legjobb része – felelte széles mosollyal Eva.

És a fantázia, épp úgy, mint az álmok, titkos és törékeny kincs.