Fülszöveg: 

A ​Történelmiregény-írók Társasága tagjainak novella-antológiája

Az egyesület célja, hogy minél több szín-vonalas, történelmileg hű regény és novella jelenjen meg az e témában nagy múltú magyar irodalom legszebb hagyományait követve.
Az írók legfontosabb küldetése, hogy az irodalom eredeti célját teljesítve meséljenek. Az emberi történelem pedig a mesék bőséges és egyre bővülő forrása!
Ezért született meg ez a kötet, melyben tizennégy írónak más-más korokban játszódó elbeszélése, novellája található az ókortól egészen a közelmúltig, így a grafikákkal is illusztrált történetekben mindenki megtalálhatja az információkban és kalandokban bővelkedő elmélyülést.
– Hát legyen! Lássanak olyat, amilyet soha eddig nem láthattak! – mondja az egyik novella élet-halál küzdelemre készülő hőse.
Ezt mondják a kötet készítői is, mert történelmi antológiák már eddig is megjelentek, de ilyen válogatás, amelynek minden oldala az olvasók szórakoztatására van kihegyezve, miközben mindvégig hiteles történelmileg és még illusztrált is, ilyen nem sok!

Szerintem: 

Változatos, sokszínű antológia, amely

okoz vidám, de szomorú perceket is. Hiába, a háborús történetek le tudnak törni…

A szerkesztési elv egyszerű: lineárisan haladunk előre az időben. Az ókorban játszódó történetekkel kezdünk és elérkezünk a világháborúkig.
Cselekményben is nagy a változatosság: kapunk szerelmi szállal játszó, keményen háborús, mulatságos és tanulságos történeteket is. Én szerettem is, hogy nem lehetett tudni, melyik történet mit fog tartalmazni. Talán, az tűnt fel a témaválasztással kapcsolatban, hogy több szerző egy regényéhez vagy sorozatához kapcsolódó novellát hozott, és benne is van a szövegben, hogy melyik regényhez kapcsolódik. Saját fájdalmam, hogy egyiket sem olvastam még, bár így jó volt figyelemfelhívónak, milyen történelmi regényekbe lenne érdemes belekezdenem.

A szerzők szinte kivétel nélkül nagy nevek a zsánerben, és sokaknak sikerült is megmutatni azt, ami leginkább jellemzi a munkásságukat.
Csikász Lajos egyedi hangja, ami önmagában megteremt egy miliőt. Izolde Johannsen, aki témaválasztásában maradt hű magához, és hadihajót, hajóskapitányt, más szemléletet biztosít a német katonaság ezen ágára. Andy Baron humorba ágyazott története.
Már csak azért is érdemes ezt, vagy egy másik kötetet kézbe venni a Társaságtól, mert tényleg illusztris társaság, és ha az ember magyar történelmi regényt akar olvasni, innen fel tudja mérni, kinek a hangneme, témaválasztása áll közel hozzá.

Minden történetet nem emelnék ki, csak a kedvenceket:
Kapa: Fátum – leginkább a végére betett csavar miatt. Ahogy az egykori katona, római nemes szembesül vele, hogy milyen emberré lett. Az egy jó, tükörbe nézős pillanat és érzek benne tanulságot is, miközben az is benne van, mi minden vezetett a Birodalom bukásához.
Dr. Várkonyi Tibor Koppány-novellája. Szerettem benne, ahogy újraértelmezi Koppány alakját és a magyar trónért folyó harcot. Példája annak, hogy egy szemléletváltás végbement Koppány megítélésében. Plusz ízt ad neki, hogy a neveket régies alakjában használja, így nyelvtörténeti szempontból is érdekes.
Csikász Lajos: A futár – regényes történet, jó kaland novella, nekem simán elvitte a cselekménye. Még humort is éreztem benne, pl. amikor kitalálják, hogy a püspök hogyan tudja a templomot és a palotát úgy átadni, hogy egyik fél szemében se legyen áruló.
Andy Baron történetét azért emelném ki, mert én nagyon tudtam benne szeretni, hogy sokban emlékeztet egy Mátyás király anekdotára, de teljesen más korba lett helyezve. Nagy Lajos király alakját látjuk benne, és szerintem ő volt talán az egyik legnagyobb magyar király, és a Magyar Királyság az ő korában volt a topon.
Végül, Cselenyák Imre és a Gondűző történelem. Ebben a történetben volt egy olyan kép, amitől nem tudok szabadulni. Tündér végzete. Az állatok szenvedése, amit rosszul viselek. Az ember magának okozza a bajt, de az állatok ártatlanok és mégis szenvedniük kell. Ami Tündérrel, a háborúból hazatérő lóval történik… az annyira igazságtalan, és az is benne van, hogy a kisember mennyire kiszolgáltatott.

Változatos, sokszínű, zsánerében nagyon korrekt antológia. Aki szereti a történelmi regényeket, ezzel nyugodtan tehet egy próbát.

Idézet: 

[…] ugyanazokra a csillagokra nézünk, barátom. Egy égbolt borul fölénk, egy világ vesz körül mindnyájunkat. Mit számít, hogy milyen úton keresi ki-ki az igazságot? A titok túlságosan nagy ahhoz, hogy csak egyetlen út vezethessen hozzá… (T.R. Salty: A fába döfött kard)