Fülszöveg: 

Gyerekkorom ​nagy példaképe Tom Sawyer, aki a kerítésfestés sanyarú feladatát úgy oldja meg, hogy irigykedést ébreszt maga iránt. Szinte versengenek a többiek, hogy kivegyék a kezéből a munkát. Nemes cselekedet ez? Aligha. Okos és szórakoztató? Bizony. Bántott vele valakit? Ugyan. Világszerte születnek agyafúrt alakok, akik a sarkából is kifordítják a megszokott világot, hogy szamárfület mutathassanak. Gondolkodásuk őrzi a gyermeki észjárás szabályokat nem ismerő, kereteket szétfeszítő frissességét. Zalka Csenge Virág ismét az egész világ mesekincséből válogatott, hogy saját egyedi, letisztult, mégis ezernyi ízt magában rejtő stílusában adja tovább nekünk a történeteket. Ananszi, a pók például úgy pörgeti meg a királyt, hogy az kénytelen magába nézni. A törpeszarvas pedig képes úgy móresre tanítani egy gonosz krokodilt, hogy csaknem barátság lesz belőle. A rókatündérek (kicunék) úgy járnak túl az eszeden, hogy észre sem veszed! Nem tisztán jók, nem tisztán rosszak. Jó, ha van bennünk belőlük. Tanulhatunk tőlük.
– Karafiáth Orsolya

Szerintem: 

Igényes mesekönyv, amiről csupa

jó dolgot tudok mesélni. A történetek, a szerkesztés, az üzenet, mind a helyén van benne.

A történetek trickster mesék: vagyis, olyan furfangos, ravasz hősök történetei, akik szeretnek és rendszeresen át is vernek másokat. Így sok történetben ott a humor, a merész fordulat és sok jó kaland.
Zalka Csenge Virág még arra is ügyelt, hogy olyan trickster történetek kerüljenek be, ahol ezek a ravaszdik a jó célt szolgálják. Pl. Loki vagy Ananszi kapcsán is simán lehetne olyan sztorit hozni, ahol rosszfiú a hős, és hiába az elmés ötlet, ha nem szeretem, amit elér vele. Ezek viszont mind olyan mesék, ahol lehet nekik drukkolni és a napfényes arcukat mutatják.

Van benne több olyan mese is, amit már ismertem. Ananszi vagy éppen Loki kapcsán, de olyan cselekményfordulatok is vannak, amelynek a magyar népmesékben is megvan a párja. Viszont, mivel a szerző szerkesztette és alakította a meséket, így ebben a formában is érdekesek tudtak lenni. Ha tudtam is, mi lesz a csattanó, érdekelt, hogyan jutunk el oda. Amikor pl. Thor menyasszonynak álcázza magát, hogy Lokival visszaszerezzék az óriásoktól a viharisten pörölyét, van egy rész, amikor az óriás gyanút fog. Nekem a Piroska és a farkas jutott eszembe, ahogy az óriás jön a kérdésekkel: nő létére miért ilyen nagy az étvágya? Miért csillog ilyen veszélyesen a szeme? Ahogy a farkasnak, itt Lokinak van mindenre meg a válasza, hogy a végén aztán Thor lecsaphasson. Az ilyesmik miatt minden, az ismert mesék is tudtak valami pluszt nyújtani.

Ahogy a jó mesékből, ezekből is lehet tanulni. Ki is van emelve egy, amely arról szól, hogy egy vitás kérdést több oldalról is meg kell vizsgálni, oda kell figyelni és minden tény ismeretében döntést hozni, nem a saját igazunkat megdönthetetlennek gondolva csatát kezdeni. (Esu új kalapja) Mert nem csak annyi van ezekben, hogy többet ésszel, mint erővel, bár erre is akad itt bőven példa.

Gondos a szerkesztés is. A legismertebb hősök történetei vannak egymás után, majd kitér a magyar trickster történetekre és egy színes válogatást is kapunk a világ sok-sok feléből gyűjtött firfangosairól.
Külön érdekes, hogy a szerző szinte minden történethez fűz megjegyzést, történetet, amely önmagában is érdekes. Ezzel együtt ez nem simán csak egy mesekönyv, hanem mesegyűjtésről, mesetípusokról ismeretközlő is tudott lenni.

Mesekönyv, és ennek megfelelően illusztrált is. Szerettem, hogy eltalálták a képek arányát. Nem vitték túlzásba. Általában egy mese egy képet kap, a lap harmadát kitöltő képet a mese első oldalán. Így van, színesebb tőle a kötet, de a szöveg és a mese maradt a lényeg.
Ötletesek, aranyosak – és voltak benne kiemelkedően szépek is, pl. nagyon szerettem a Róka asszony és a tanukihoz készült kicune képet.

Szép kötet, külcsínben és tartalomban is, csak ajánlani tudom.