Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Ozaki: Japán tündérmesék

2025. január 13. - BBerni86

Fülszöveg: japan_tundermesek.jpg

Japán tündérmesék című kötetünk 21 japán és egy kínai eredetű mesét tartalmaz, mely a japán népmesekincs legjavából válogat: a 712-ből fennmaradt Kodzsiki krónikában és a X. századi Taketori monogatari gyűjteményben már említett történetek mellett a XIX. század végén lejegyzett, szájhagyomány útján fennmaradt mesék egyaránt szerepelnek itt. A szórakoztató és tanulságos történetek kitűnő keresztmetszetét adják a tőlünk oly távoli nép gondolkodásának, kultúrájának – néha humorának – és emberi értékeinek egyaránt. Számos mesében szerepel Rjúdzsin, a tengerek sárkánykirálya, és még több történetből ismerjük meg a japán ember bensőséges viszonyát a tengerrel és annak élőlényeivel. Természetesen az állatos mesék sem hiányoznak, így szerepel Shiro, a kutya és gazdájának megható története mellett a japán néphagyományban oly nagy szerepet játszó, intelligens ám gonosz tanuki (japán nyestkutya) is. Ám egy mesekönyv sem lehet teljes óriások nélkül. Így került egy másik ikonikus mese a gyűjteménybe: Rasomon emberevő óriása – a történet a mai japán kultúrában is eleven, Kuroszava Akira 1950-ben forgatott filmet a misztikus és hátborzongató történetből A vihar kapujában (Rashōmon) címmel.

Szerintem: 

A Népek meséi sorozatban olvastam már japán meséket, és volt is olyan történet, amely ebben és abban a kiadványban is benne volt. Ilyen az is, amiből a borító grafikája készült.

Viszont, van egy hatalmas különbség, ami

ennek a kötetnek a javára dönt, ha választanom kell. Ez sokkal olvasmányosabban van megírva. Meseszerűek, gördülékenyek a mesék és nem kicsit vissza van benne véve a kegyetlenség.
A japán mesékben van egy más kegyetlenség, mint amit a nyugatiakban megszoktunk. Fel lehet ennek nyomait fedezni a kötetben, de tompított élekkel. Itt is előfordulhat, hogy az egyik szereplő megöli a másik nejét, aztán még fel is tálalja neki vacsorára, de sikerült nem olyan ridegnek lennie. Nem éreztem természetesnek, hogy valakinek ennyire sorozatgyilkos és pszichopata beütése legyen, amit a történet természetesnek kezel.

Amire ki akartam lyukadni, hogy bár a kötetben megvan a japán mesékre jellemző más értékrend és sokkal keményebbek a büntetések, azért nem horrormese gyűjtemény lett. Megírva is olyan formába sikerült, ami gördülékeny, olvasmányos és kifejezetten meseszerű. Legyenek a szereplői állatok vagy emberek, de valóban mesék.

Érvényesül a mesék alapelve is, hogy mindenki elnyerje a méltó büntetését. Aki segít a másiknak, mitikus lénynek, kaphat jólétet, varázstárgyat, egy gondtalanabb életet. Míg az önzők, másokat kínzók a leckét kapják. Ezt szinte bármelyik mesében fel lehet fedezni, legfeljebb a gonoszság mértéke más, mint amit a nyugati mesék után megszoktunk.
Pl. A nyelve szegett mezei verébben egy idős házaspárt ismerhetünk meg. Az öregnek házi kedvence egy kis madár, akinek az éneke boldoggá teszi a férfit, ezért kényezteti az állatot. A felesége viszont rideg és gyűlöli a madarat. Amikor a férje nincs otthon és a veréb beleeszik a rizspépbe, az asszony boldogan nyesi ki a nyelvét. Jellemző különben, hogy amikor kiderül {a madár mágikus képessége, a megjutalmazott öreg után a neje is a madár kincseit akarja, képes lenne megbánást színlelni és elvárná, hogy a megcsonkított állat őt is jutalmazza meg, mint a férjét. Lehet sejteni, mi lesz a vége. Vagy, ami nagyon megviselt a már emlegetetett másik gyűjteményben, a hűséges kutya meséje. Ebben is van ilyen és ebben is nagyon kiakadtam. Egyszerűen kiborító, amikor a hű és értékes állatot a gazda irigye vagy egy félreértés miatt elpusztítják. Hiába fizet meg a gyilkos a végére, az szerencsétlen állatot már nem hozza vissza, aki nagyon nem azt a szörnyű véget érdemelte volna.
Ismétlem – ebben vissza van fogva, de ezekben a mesékben van bőven kegyetlenség.

A mesék érdekesek olyan szemszögből is, hogy Japán egy sziget. Így a vízhez az embereknek szoros köteléke van, ki is találja, megszemélyesíti annak lényeit és a mágiájukat. Vannak halászok, vízi tündérek és sárkányok ebben a mesevilágban.

De megvannak a hercegek, vitéz szegény ifjak ismerős meséi hőstettekről, legyőzött veszedelmekről. A kultúrára különben jellemző, hogy ezekben gyakran a szülők biztos ellátása öregségükre, a megbecsülés a jutalom, nem pedig egy hercegnő keze.

Megvan ennek a mesés könyvnek a helye a polcon, és nem csak felnőtteknek. De azért, ha valaki a gyerekének ebből akarna felolvasni, azért érdemes előre elolvasni egy-egy mesét. A már említett erőszak – pláne kisgyereknek az olyan elemeket nem ártana ennél is jobban tompítani.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8818774190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása