Fülszöveg: 

Kvadria ​világának négy régiója csak egymásra utalva képes létezni: Árkia termékeny földjei látják el élelemmel a birodalom népét, Eóniának köszönhetőek a legújabb technológiai csodák, Lüdia kreatív lelkei nyújtanak szellemi táplálékot, és Tória a kvadránsokat összekötő kapocs. A birodalom törékeny békéjét négy királynő óvja.

A tizenhét éves Kerália első látásra ugyan ártalmatlannak tűnik, de valójában ő Kvadria legelszántabb és legügyesebb tolvaja és szélhámosa. Ezzel szemben Varin Kvadria legfelvilágosultabb régiójának józan, becsületes polgára – nem csoda, hogy találkozásukból semmi jó sem sülhet ki. Kerália mindkettejük életét veszélybe sodorja, amikor ellop egy csomagot Varintól, ráadásul pedig belekeverednek egy, a teljes birodalmat átszövő összeesküvésbe, amely a négy királynő életét követeli.
Kezdetben kelletlen érdekszövetségük tétova románccá alakul, de a túléléshez és a közös élet esélyéhez fel kell fedniük a négy halott királynőt maga mögött hagyó összeesküvés sötét titkait – és szembe kell nézniük saját múltjukkal is. Az óra pedig ketyeg…

Szerintem: 

Felemás élmény volt a könyv, így kicsit

bajban is vagyok azzal, mit írjak róla. Egyes elemei tetszettek, másokat nagyon kevésnek érzek. Kicsit olyan, mintha valami nagy, epikus történetnek akarna tűnni, de ha tényleg megnézzük, mi zajlik, mégiscsak egyszerű. Nagyobb a füstje, mint a lángja?

Pedig a történet jól indul – dinamikusan, váltott szemszögből mutatja be a szereplőit. Adott Kerália, a tizenhét éves mesteri tolvaj, aki gazdája és egyben jó barátja megbízásából ellop egy fontos eszközt. Vissza akarják szerezni, és a lánynak árulással kell szembenéznie, miközben a kirabolt Varin oldalán menekül. Megismerjük Kvadria négy királynőjét és a szabályokat, melyek szerint élniük kell. Az lenne a trükk, hogy mindenkinek van egy titka, ami kísérti őket, miközben egyre sodródnak a végzetükhöz.

A szereplők szépen épülnek fel, és Scholte jó érzékkel ad nekik titkokat, motivációt, ami a tetteik mögött áll. Egyik sem túl bonyolult, de egy ifjúsági regénybe passzol, és könnyű átérezni a helyzetet. Kerália, aki egy rossz döntéssel megsebezte a családját, nem mer visszatérni, és kutyahűséggel áll a fiú mellett, aki akkor befogadta. A királynők, akik szenvednek attól, hogy nem szerethetnek, akik menteni próbálják a nekik fontos személyeket, miközben védeniük kell az országukat. A lány, aki eldobottnak érzi magát, aki vissza akarja kapni az örökségét és ezért nagyon messze képes elmenni. A fiú, akit az apja sosem szeretett, így most minden téren fölé akar kerekedni, hogy megmutassa, többet érdemelt volna. Szerelemféltés, bosszú, nagyravágyás – csupa könnyen és jól átérezhető indíték. Ifjúsági regénynek tehát rendben van.

A fantasy és világépítésre már áll, hogy sokat akar, de annyira nem nagyívű a világa, mint ahogy kinéz. Ahogy fel van osztva az ország 4 részre és mindegyiknek megvan a maga funkciója? Nekem Panem jutott eszembe, itt is el vannak választva fallal is, és nincs átjárás. Itt is van mezőgazdasági, tudománnyal foglalkozó meg szórakoztatásból élő országrész. Csak éppen a királynők nem rendeznek Éhezők Viadalát. Abszurdnak tűnik, hogy együtt, de mégis szétválasztva így létezhet egy ország.
A királynők szabályrendszere hasonló. Túl éles, egyszerű szabályzat, de emberileg végiggondolva lehetetlen szabályok sora. Az egyik királynő meg is fogalmazza, hogy 4 asszony írta, akik éppen szabadultak egy csalfa, rossz férj mellől és úgy döntöttek, elég nekik a férfiakból és családból, csak uralkodnak és pont. Durva is, hogy eddig nem változtatták meg.
Vagyis: volt benne ötlet, de túl szabályos és sarkított, hogy tényleg hiteles legyen.

A regény szerkezete szintén megoszt. Az tetszett, ahogy váltja a szemszögeket, ha nem is állt mindig össze, hogy miért nincs összhangban a két sík. Az egyik olyan, mintha időben éppen csak pár nappal előbbre járna, mint a másik. Erre majd kapunk magyarázatot, és az az, ami megosztó. Nem feltétlenül tetszett az a csavar, ami feloldja ezt az időbeli csúsztatást.

A gyilkosságok, a nyomozás önmagában működhetne, itt is az volt a bajom, hogy nem tetszett maga a megoldás. Bejön a sci-fi vonal, agymosással meg viselkedésmódosító chipekkel. Az is kényelmes, ahogy majd a regény gonosztevői lebuknak.

De jól olvasható, gyorsan pörgethető szöveg. Nem mindig tetszett egy-egy szereplő beszéde, és a város leírásának visszatérő elemei is tudtak zavarni – a palota kupolája –, de talán csak egyszer akadtam meg, mert nagyon bántotta a szemem egy szófordulat.

Zárt, kerek történet, van benne ötlet is. Sok zsánert vegyít, változatos, minden probléma ellenére szórakoztató is. Összességében tetszett.