Fülszöveg: 

Az ​1950-es években New Yorkban játszódó történet két egymással rivalizáló banda összetűzéseiről szól. A Jets második generációs amerikai fiatalokból áll, a Sharks Puerto Ricó-i emigránsokból – mindkettő legfőbb célja a környék fölötti uralom megszerzése. A gyűlölködés közepette is feléled azonban a romantikus érzés, legalábbis két fiatalban: Tony, a Jets korábbi vezére beleszeret a Sharks bandát vezető Bernard húgába, Mariába.
Mint ahogy Shakespeare klasszikus szerelmi története is örök, az általa ihletett West Side Story témája sem látszik avulni: olyan társadalmi problémát ábrázol, amely újra és újra felbukkan mindenhol, gyakran még emigránsok sem kellenek hozzá.

Szerintem: 

Elsőre a borító

ragadta meg a figyelmem. Mondjuk, a narancssárga színt nem érzem telitalálatnak, de maga a kép érdekes. Az erkélyen a lány, alatta a fiú motívum volt meg, és egyszerűen nem értettem, miért olyan fura a tömbház. Aztán felismertem a pisztolyt és a kezet, ami célra tart. Nem is kicsit kifejező, és benne van a történet tragédiája is. A borító tehát már kap egy pontot.

A West Side Story. Musicalként ismert, filmen is létezik, a legutóbbi verzió még friss is. De, a West Side Story nem saját és önálló történet. Ez a Rómeó és Júlia története áthelyezve az 1960-as évekre. New York-i bandák csatájával, és a két ellentétes oldalon álló fiatalokkal.
A musicalt már láttam, de így olvasva még erősebben éreztem, mennyire rárímel minden Shakespeare klasszikusára és az Operettszínház R&J musicaljéből is hallani vélek áthallásokat. Amikor Tony azon mereng, hogy jönnie kell valami nagyobbnak, ami értelmet ad majd az életének? Rómeó pont erről kapott benne egy dalt. De minden motívumot megtalálunk, csak átszabva. Van bál, van erkélyjelenet, van párbaj, van kérő, dada helyett Anita és a halálesetek. A vége lett csak megváltoztatva: a West Side Story Júliája nem hal meg, hanem szétválasztja a bandákat és gyászolja Rómeóját.

A szereplők kevés vonással jellemzettek, de azzal nagyon. Tony, aki egy jobb életet akar békében. Maria, az ártatlan és kedves, aki nem érti a gyűlöletet – hiszen annyival könnyebb és boldogabb szeretni. Talán nem is véletlen, hogy jobban érvényesültek a kevésbé idealizált mellékszereplők mellettük. Bernardo, akiben forr a harag és a gyűlölet. Az érzéki Anita, aki tele van szenvedéllyel és érzésekkel.
Bár a bandák mentén két csapatra oszlanak a szereplők, nincs igazán jó és rossz. Ugyanazt akarják, hasonlítanak egymásra a szereplők, és valójában nincs oka annak, amiért így kell élniük és harcolniuk egymással. Összefogással többre mennének, de forrnak az indulatok, mindenkinek vannak sérelmei és rossz alapokról indul – könnyebb levezetni a félelmet, indulatokat, ha lehet valakit gyűlölni. Tony azért emelkedik ki, mert ő képes más utat választani: ő felismeri, hogy nem a harccal és öléssel jutnak előre, hanem munkával és építéssel.

Szerelmi történetként kevesebbre értékelem. A tipikus, nagyon nyálas 'meglátni és megszeretni' esete van benne. Egy tánc, egy összenézés és máris megvan az életre szóló nagy szerelem. Ehhez én már cinikus vagyok.

Mivel rövid, gyorsan peregnek benne az események. Nagyon követi a musical történetét, ami meg a Shakespeare-darabét. Egy-egy jellegzetes jelenet, egy-egy monológ vagy beszélgetés, amiben benne van a musical vonatkozó dalának esszenciája.

A szöveg nem is tetszett abban a formában, hogy nagyon szélsőséges. A banda nyelve nyers, gyakran alpári és lényegesen alsóbb szint. Tony és Maria hozzájuk képest fennkölten romantikusak. Ha értem is, hogy jön ez az eredetiből, és el is tudom hinni, hogy egy bandatag így beszél, akkor se szerettem. Az különösen tudott zavarni, amikor ugyanaz a szereplő más közegben másképpen beszél.

Egyszer mindenképpen érdekes volt, és fogyasztható lett a történet regényként is. Az előismeret szerintem ad hozzá, akkor megvannak a felismerések, melyik dalt idézik meg, vagy melyik jelenetet.

Idézet: 

Nem akart gyűlölködni, amikor annyival csodálatosabb és örömtelibb szeretni.