Fülszöveg:
„Olyan ez a mese, mint egy dúsan, sok színnel virító virág – írta Schöpflin Aladár. – Mikszáth, a szatirikus, az okos ember, kemény bírálója a körülötte folyó életnek, ebben a könyvében félretette szatíráját, okosságát, bíráló kedvét, s kitárta a világ elé emberszeretetének mély érzelmességét.”
Wibra György, a besztercebányai fiatal ügyvéd útnak indul, hogy megkeresse örökségét, illetve felkutasson egy vörös esernyőt, amelynek nyelébe apja, a ravasz öreg, fia vagyonát rejtette el a kapzsi rokonok elől. A nyomozás nem jár eredménnyel, a fiatalembernek nem sikerül rábukkanni az eltűnt kincsre. De talál helyette mást, ami többet ér minden kincsnél: a glogovai papkisasszony tiszta szépségét, önzetlen szerelmét.
Talán a Szent Péter esernyője hozta Mikszáthnak a legnagyobb sikert, a Jókaiéhoz fogható népszerűséget. Még életében tizennégy nyelvre lefordították.
Szerintem:
Ha rövidebb lenne, jól elférne Mikszáth
novellái között is. Annyira az az életérzés, a táj, a különc emberek. Nem ez a szerzőtől a kedvencem, de egy jellegzetes témáját tökéletesen bemutatja.
Ami most meg is fogott benne: a tót atyafiak, a maguk gondolkodásával és világával. Ahol a pap akár éhen is halhatna, mert az Isten szolgája – fizesse hét meg az Isten. De rögtön mindenki kedveskedni és segíteni akar, amikor híre megy, hogy a pap húga fölé maga szent Péter tett ernyőt. Utána aztán azzal kell esketni is, temetni is. A mosolygós, kedélyes népi babona, amin a pap csak mosolyog, de megadja az egész történetnek az alaphangulatát.
Erre épül rá egy másik történet, ami szintén ismerős lehet a szerzőtől. Vagy inkább az embertípus. Egy nagyon gazdag, különc ember, aki nagyon igyekezett beilleszkedni a társadalomba, de amikor nem sikerült neki, a házvezető asszonyával élt vadházasságban és nevelte vele törvénytelen fiukat. Akit talán törvényesített is volna, ha nem félt volna ttól, hogy a vagyonára ácsingózó rokonok megmérgezik a gyereket. Így kitalál egy módszert, hogy hagyja örökül a vagyont a gyereknek. Csak éppen elmondani már nem jut ideje, így a kis Gyuri nem örököli meg a százezreket. Kérdés, hova lett a pénz?
A történet évekkel később találkoznak össze, már a romantika szellemében. Mikszáth talán már nem úgy a korstílus alkotója, mint Jókai volt, de azért nyomokban még felfedezhető a nyoma. Itt éppen abban, hogy a sikeres ügyvéd György felismerni véli a helyi történet Szent Péterében az apját, aki imádott esernyője nyelébe rejthette a vagyont érő bankót, ami aztán a kis Veronka fölé került. De hogy lehetne erről meggyőződni? Mivel az esernyő a lány öröksége, lánykéréssel.
Mikszáth nem húzza túl, innen gyorsan eljut a végjátékhoz.
Amit érdemes kieleni a tömörségén túl, hogy mégis mennyire anekdotás a történet. Kedélyesen felépíti az embereket, a hitüket, a kis mindennapi életüket. A Szent Péter esernyőjében legalább annyira számít hol és kik között játszódik, mint maga a cselekmény. Bár a tényleges, főszál cselekménye nem túl sok, a kis hozzákapcsolt történetekkel mégiscsak regényt kaptunk, és nem novellát. Mikszáth ebben volt a legnagyobb és itt is tökéletesen látni, milyen mesélő kedve, írói ereje volt és hogyan növelte így értelmesen a lapszámot, miközben nem millió meg egy felesleges konfliktust épít be.
Szokás különben románcként is értelmezni, de a Szent Péter esernyője nem éppen szerelmi történet. Igen, György és Veronka útjai találkoznak, a két fiatal tetszik is egymásnak és el is jutunk oda, hogy a lány ujján a gyűrű és szép nagy lagzit tartanak. De nem a szerelmük, udvarlás, vagy bármi hasonló a téma. Legfeljebb annyiban, és megint a romantika korának öröksége, hogy György a végére bizonyíthatja, hogy valóban a lány és nem az esernyője kell neki. Annyira éppen elég ez a szál, hogy akinek a boldogságához kell a szerelmi szál, kapjon. De nem több.
Érdemes azt is megnézni, mely társadalmi réteg felé megy el Mikszáth is. A nagybirtokos, nemes rétegnek leáldozott. A nemesi család gyűlölködik, acsarkodik az örökségen. György ügyvéd lesz, jónevű és meg is él belőle. Ki is van mondva a kötetben, hogy az örökségénél többet kapott így az apjától. Becsületes, a maga munkájából élő, rendes ember lehet belőle. A vagyon nem fogja tönkretenni. Már Jókai is a mérnök, képzett ember felé alakította az ideált, később Móricz pedig még erősebben írja a zsellér és dzsentri téeg kritikáját, de már itt van az átmenet Mikszáthnál, ebben a kötetben is. Nem olyan kemény, mint Móricz, de messze van már Jókai romantikája.
A szereplők szerethetők. A főszereplők (?), vagy inkább szerelmes páros kedvelhető, fiatal, előttük a jövő. A különcök, egyedi alakok emlékezetesebbek. De, amit érdemesebb kiemelni, hogy a konfliktus nem emberek között van. Az örökség körüli játszma egy más szint, és Györgynek inkább magában kell elengednie, hogy nem kapja meg az örökséget, és nem lehet tudni, mi lett a váltóval.
Kellemes, hangulatos darab, ami egy csomó mindent példáz, amit Mikszáth írásművészetéről tudni érdemes. Ahogy említettem, messze nem ez a kedvencem tőle, de ez a jók között van.