Fülszöveg: 

Noemí ​Taboada Magaslakba utazik, miután nyugtalanító levelet kap unokatestvérétől, aki segítségért könyörög, és mérgezésről, szellemekről, továbbá egy titokzatos végzetről ír. Az eszes, ifjú hölgy otthonosabban mozog a bálok és koktélpartik világában, mint a világtól elzárt, komor házban, ahol ráadásul nem is fogadják szívesen, ám Noemí nem adja fel egykönnyen, és mindenképp megpróbál segíteni csapdába esett rokonán. A küldetés azonban nem várt nehézségekkel jár: miközben egyre mélyebbre és mélyebbre ás az erőszakkal és őrülettel teli múltban, Noemít vad, véres látomások, hallucinációk kezdik gyötörni. A napról napra szürreálisabbá váló helyzetben egyetlen szövetségese a család legfiatalabb tagja lesz: úgy tűnik, a félénk, kedves fiatalember őszintén segíteni akar, mielőtt a távozás végleg lehetetlenné válna Noemí számára.

Szerintem: 

A horrorban nem véletlenül kaptak külön zsánert a kísértetházak

– vagy, ha nem is kísért ott szellem, egy-egy thriller is több tud lenni egy jellegzetes házzal. Manderley, Hill House, Bíborhegy. Különösen ennek az utóbbinak a hatását éreztem Silvia Moreno-Garcia regényén.

Adott egy semmit nem ismerő, a történetbe most belecsöppenő karakán lány, Noemí. Ő lesz a vezetőnk, akivel egyre mélyebbre merészkedünk Magaslak és az ott élő Doyle-család titkaiba. Ahogy ő tud egyre több mindent meg, úgy bővül a mi tudásunk is. Nem kifejezetten nyomozós történet, de mivel Noemí az unokatestvérét meglátogatva ott él velük, érzi, hogy valami nem stimmel, elkezdi összeszedni az itt-ott hallott töredékeket, és egyre több mindent ért meg. Van egy rejtély, amit meg kell fejteni, ha épen túl akarja élni Magaslakot és lakóit.

Thriller, hiszen a kezdetektől fogva nyomasztó a légkör, és érezni, hogy a két lány – Noemí és a Doyle-családba beházasodott Catalina – veszélyben van. Először talán Catalina helyzete tűnik rosszabbnak, ő már beteg is, de minél tovább marad Noemí, annál nagyobb a fenyegetettség. A szerző érezteti, ahogy egyre jobban zárul a csapda, ahogy ez a világ beleakaszkodik a lányba és nem akarja elengedni.

Bár a történet az 1950-es években játszódik, Magaslakon olyan, mintha megállt volna az idő. Izgalmasnak is találtam, ahogy ebbe a környezetbe valósággal berobban Noemí, akit azért lehet szeretni, mert modern és cserfes lány. Keresi a helyét, jól akarja érezni magát, élettel teli. Egyetemre akar menni, keresi a szerelmet és nem engedi, hogy az apja belenyomja a férjet fogni akaró gazdag örökösnők világába. Talán pont az vele kicsit a bajom, különben, hogy 23 évesen még éretlen. Nem egyszer az jutott róla eszembe, hogy úgy viselkedik, mint egy kamasz. Könnyű csapongani és élményeket gyűjteni, ha ott van mögötte a gazdag apa, aki mindenre ad pénzt és aki miatt bármibe is fog, biztos lehet benne, hogy lesz egy védőháló alatta, ha az újabb kaland zuhanással érne véget.
A Doyle-család tagjai viszont mintha 100 éve megrekedtek volna az időben. Maradiak, szertartások szerint élnek, és nem egy olyan elvet vágnak a lányhoz, ami sértő. A családfő egyszer szinte náci fajelmélettel támadja le – mivel Noemí anyai ágon mexikói indián, sértésnek is veszi az öreg megjegyzését. Francis, a fiatalabb és anyai ágon Doyle-fiú ugyan Noemí szövetsége lesz és igyekszik mindenben segíteni, pozitív szereplő, de ő is furcsa a korszakhoz képest. Ő arra példa, hogy egy ilyen környezet mit kezd el tenni azzal is, aki különben szimpatikus és jó lehetne – de a kalitka mögötte is zárult.

A történetben két nagy rejtély van, amelyek össze is függenek. Mi is az a ház igazán, és kik a Doyle-család tagjai. Van egy olyan magyarázat mindenre, amivel nagyon nem vagyok kibékülve. Félig fantasy, félig tudományközeli, de mindenképpen fantasztikus elem. Nekem túlságosan vad is ez a megoldás, és először el sem akartam hinni, hogy komolyan ez van minden mögött. Ami majd lesz belőle, a Doyle-család története meg egyenesen horrorba illő. Mondjuk úgy, kezet foghatnak a Targaryen-ház tagjaival, csak itt nem választás kérdése, hanem erőszak a vérvonal ilyen örökítése. Erőszak, gyilkosság, sötét titkok.

A könyv erénye, hogy jó a hangulata. A fordítás visszaadja, ahogy Noemí körül záródnak a falak, és az álmok borzalma is sötét, kifejező. Ahogy a thriller és horror elemek működnek, számomra az olvastatta. Az viszont taszított, hogy mennyi elgépelés, stilisztikai hiba akad benne.

Egyes YA vonások talán nem tetszettek, és a történet szerintem túl rózsaszín véget ér – ami szintén YA befejezés is lehetne –, de ebben volt sötétség is és horror, nem akart és nem is lett szerelmi történet, ha van is benne egy kis romantikus felhang is.

Idézet: 

– Hol fogtok papot találni?
– Az apám eskethet, megtette már korábban is.
– Szóval összead minket a Szent Vérfertőző Gomba Egyháza nevében? – kérdezte félig énekelve. – Kétlem, hogy ez érvényes.