Fülszöveg: 

Daniel ​Pollack negyvenhárom éves zongoraművész, aki hat éve, felesége halála óta nem hagyta el tóparti háza biztonságát szorongásos betegsége, agorafóbiája miatt. Tetőtéri hangszigetelt szobájában komponál magányában. Tinédzser fiával, Aaronnal úgy élnek együtt, mint két idegen.
Akkor változik meg minden, amikor Danielt különleges kísérletre kérik fel. Egy új tudományos áttörés bebizonyította a lélekvándorlás tényét, létünk örökkévalóságát és kifejlesztettek egy olyan szert, ami lehetővé teszi az utazást a korábbi életekbe. Daniel eleinte ódzkodik, de mivel szeretne visszatalálni a fiához, végül úgy dönt, részt vesz a kísérletben és az ahhoz kapcsolódó terápiában. Bele is vág az életek közötti utazásokba, melyek során számos megrázó élményt kell újra megtapasztalnia, és sok titokra derül fény.
Időközben megjelenik az életében a fia barátnője, Hazel, akivel kapcsolata az első pillanattól kezdve különös. Összemosódik jelen és múlt, és kétségessé válik, hogy a kísérlet végül segítségére lesz-e Danielnek, vagy épp romba dönti az életét.

Szerintem: 

Az egyik ismérve a jó könyveknek, hogy

hiába tesszük le őket, velük maradnak és foglalkoztatnak. Szaszkó Gabinak rendszeresen sikerül beennie magát a fejembe a témáival, és most sem volt ez másképpen. Már két napja azon merengek, hogy ha nekünk is meglenne ez az orvosi technológia, akarnám-e használni. Jó lenne az nekem, ha előző életek terhét is cipelnem kellene? De persze az a tudat nekem is tetszene, hogy lenne bizonyíték arra, hogy a halál nem a vég.

Hosszan el is tudok merengeni, a regénytől függetlenül sok feldobott témán. Nagyon izgalmas, ahogy itt a cselekményben a traumák és minták mondhatni a lélekre ragadnak, így vannak ismétlődések. Ahogy az is, hogy a lelkek egymásra ismernek, és pl. egy nagy szerelem felei egy más életben is egymásra találhatnak és vonzódnak egymáshoz. Ahogy megvan a folyamatosság és a folytatás jelleg, miközben minden élet más és egyedi is. Egyszerre ijesztő, de vonzó elképzelés is. Még rátesz egy lapáttal, ahogy ennek a társadalomra és az előítéletekre tett hatását felvetik. Itt valóban megtapasztalhatják, hogy milyen más bőrében lenni. Ha csak Daniel előző életeit nézem, neki van II. világháború környékbeli élete, zsidó és egyedülálló terhes lányként. De sokan dobnak fel kérdéseket, amelyek megfogtak engem is: változtatna-e egy rasszista nézetein, ha szembesülne vele, hogy korábbi életében volt már ő is színesbőrű?

De szerettem azt is, hogy nem egy rózsaszín világ- és emberképet hoz a szerző. Tényleg elgondolja, milyen lenne egy ilyen világ. Így lehet benne öngyilkosság-hullám is. Hiszen, ha ez az életed nehéz és valami nagyon nem stimmel benne, ha véget vetsz neki, talán a következő jobb lesz. Daniel tapasztalatai azért értékesek, mert ezzel szemben ő kimond egy fontos leckét: magunk elől nem menekülhetünk. Meg kell küzdeni a nehézségekkel, a lehető legtöbbre törekedni.

Talán látszik is ebből, hogy a regény világépítése nálam nagyon betalált. Pedig azt még nem is fejtegettem, hogyan gondolja tovább a COVID helyzetet, és festi le, milyen lehet a világ 40 év múlva. Ahogy az emberek bezárkóznak, sokkal több az online, mint a személyes jelenlét és a mobilok, okos eszközök az egészséget is folyamatosan monitorozzák. Igaz, egy szál volt ezzel kapcsolatban, ami azért megzavart: Daniel fia, Aaron online oktatáson vesz részt, gyakran van szó arról, hogy gépen keresztül vannak órái. Ugyanakkor jár iskolába is. Most akkor hogyan képzik? De ez az egy, amin fennakadtam.

Karakterépítésben, lélektanban is erős a könyv. Bár Daniel az elbeszélő, és ő van legjobban nyitva felénk, a körötte levő mellékszereplők is összetett alakok, komoly és levezetett indokokkal és érzésekkel. Ugyanúgy meglehet érteni Aaron lázadását, mint Hazel rajongását és annak tüneteit Daniel iránt. Daniel még azt a szerepet is megkapja, hogy értelmezze őket – a pszichiáterével is sokat beszélgetnek, és boncolnak jellemeket, kapcsolatokat. Bele lehet merülni ebbe a világba azért is, mert olyan problémákkal küzdenek, amelyekkel lehet azonosulni. Emberiek, fájók, akár szégyellnivalók is: az apa, aki irigyeli a fiától, hogy neki most fog kinyílni a világ. A lány, aki képes a testét is felhasználni, hogy közelebb jusson a célhoz és pótléknak használja a fiút az apja helyett. A magára hagyott fiú fájdalma, aki bosszút akar állni. De a más idősíkokban is: az apa, aki érti, hogy a fia okosabb, több nála, ezért mindent megtesz, hogy lehúzza a maga szintjére.

Nem csak egy történet, hiszen Daniel előző életeiből belelesünk háromba. Will története van részletesen megírva, az eggyel előtti élet éppen csak egy jelenet, a zsidó lányéból már többet kaptunk kicsit. Megjegyzem, az a történet is érdekes volt, és sajnálom is, hogy nem járták végig. Bár érthető, Will története, ami legjobban visszaköszön Daniel életében is, és így ezt kellett megismerni mélységeiben is.

A váltások, a kapcsolatok és jellemek alakulása dinamikus, feszült regénnyé tették, noha messze van attól, amit cselekményben gazdagnak neveznék. Hol felemelő – nagyon szerettem a zenével és a tánccal kapcsolatos részeket –, máshol végzetesen szomorú, de végig szép regény. Izgalmas a maga módján, bár másképpen, mint egy kalandregény.

Maga a szöveg is tetszett. Tud lírai és bölcs lenni. Mai, de igényes.

Végül, a borítót is ki kell emelni. Nagyon jól sikerült – szép, lírai, több szinten rímel a cselekményre és abban is érzem azt a szomorúságot, amit a történetben.

Nagyon röviden: remek, tartalma és mély regény, nagyon érdemes elolvasni.

Idézet: 

(…) te is szabad vagy. Az összes korlátod csak illúzió.

Az embernek nem kell sok minden másban megugrani a lécet, ha valamiben szinte az egyik legjobb a világon.

Az embernek szüksége van az álmokra. A leglehetetlenebbekre is. Azt hiszem, az álmok tartanak minket életben. Akinek már nincsenek, az lassan elenyészik.

Szerintem nincsenek lehetetlen álmok, csak olyan emberek, akik lehetetlennek tartják őket.

– Bemegyek veled én is – mondom. – Az intézetbe. A pszichiáterem közös terápiát javasolt. Átbeszélhetünk egy csomó mindent.
Aaron rám mosolyog, de eltűnt az arcáról az átható gúny és a fájdalom.
– Apa és fia program? Együtt megyünk a diliházba?