Fülszöveg: 

Megfojtotta, ​bebalzsamozta és pózba rendezte áldozatait.
Vajon Zoe megállíthatja a gyilkost – és eltemetheti a saját múltját?

Három női holttestet találtak Chicagóban: mindhárom áldozatot megfojtották, bebalzsamozták és rémisztően élethű pózokba állították be. A helyi rendőrnyomozó profilozójának munkájában kételkedve az FBI bevonja az ügybe Zoe Bentley törvényszéki pszichológust is.

Zoe nem csípi új partnerét, Tatum Gray különleges ügynököt. Zoe olyan, mint egy vadász, szenvedélyes és éles szemű; Tatum viszont egy önelégült, öntörvényű fickó, aki nem tiszteli a szabályokat. A feladatuk, hogy elmerüljenek a gyilkos lelkében, és kibogozzák, mi lehet a bizarr fantáziái mögött, különben még több nő hal meg. De amikor három, jelentéktelennek tűnő borítékban olyan üzenetekre lelnek, amelyek a Zoe gyerekkorában átélt, hajmeresztő bűnesetekre utalnak, a vadászból váratlanul préda lesz.

Zoét arra képezték ki, hogy befészkelje magát a gyilkosok elméjébe. De vajon akkor is meg tudja állítani a szörnyeteget, ha a múlt démonjai béklyózzák?

Szerintem: 

Ebben a thrillerben több mindent találtam, amiért

tudtam szeretni. Végig élveztem is, és reménykedem a megjelenő folytatásban is.

Az első, hogy Zoe nem egy átlagos karakter. A beleérző képessége egyszerre áldás és átok, amihez hozzájön, hogy szinte szociopata személyiség. Rétegei vannak, és nehezen lehet kiszámítani, hogyan lép tovább. De végtelenül jót akar, és a megszállottja annak, hogy a gyilkosokat elkapja. Szerető testvér. Vagyis, az ahogy a diszfunkcionális részei kiegészülnek egy alapvetően szimpatikus törekvésekkel teli személyiségjegyekkel, nekem eladta a könyvet.

A második, hogy szeretem az ilyen más alkatú nyomozókból összerakott csapatokat. Tatum nem annyira bonyolult figura, de ő sokkal emberibb. Végig tompít Zoe mellett, és megvannak a maguk pillanatai. Én azt is díjaztam, hogy egyszer van köztük egy szikra, de ennyi és nincs romantika. Igaz, azzal nincs bajom, ha a nyomozópáros összejön, de a munka legyen az első, ne a szerelem. Itt abszolút a nyomozás kapja a főszerepet.

Ez a harmadik: van egy izgalmas ügy, kellően érdekes és véres bűnügy, beteg gyilkossal. Lehet találgatni és Omer ügyesen hozza, hogy kit hiszünk gyilkosnak. Velem nagyon sokáig el is tudta hitetni, hogy Zoe gyerekkori szomszédja tért vissza gyilkolni. De nem elszállt, nem a semmiből ránt elő szálakat. Szépen összeáll.
Azt is bírtam, hogy bár lehetett rá késztetés, azért nem ment el abba az irányba, hogy Zoe csinál mindent egyedül és nem lett csak a nő a középpontban, még a nyomozás során sem. Mögötte ott van egy őrs munkája, ott van Tatum is, aki egyre inkább bekapcsolódik a nyomozásba, ha kezdetben torzsalkodtak is Zoéval. Az különösen tetszett, ahogy a városi rendőrök viselkedéselemző szakértőjét Tatum és Zoe kigolyózza.

A negyedik, hogy olvasmányos a regény. Egészen filmszerű, az események pörögnek és láttatva vannak. Nem a függővégek, az egésznek a hangulata és mozgalmassága húzott folyamatosan előre.

Vagyis, ez egy kellemes thriller volt, aminek tényleg szívesen elolvasnám a folytatását. (Omer ejt is el nyomokat, merre haladunk majd tovább.)