Fülszöveg: 

Évekkel azután, hogy Dr. Brenner tesztalanyai megszöktek, Marcy és Ricky még mindig próbálnak beilleszkedni a normális életbe. Amikor hírét veszik, hogy a laboratórium bezárt, elindulnak megkeresni Marcy ikertestvérét, a tűzgyújtási képességgel rendelkező Kilencet. Hamarosan rájönnek, hogy barátjukat nem egyszerűen csak kiszabadítaniuk kell, de ki kell menteniük saját elméjének rabságából is, mielőtt mindent elpusztítana maga körül.
És ahogy közelebb kerülnek Kilenchez, egyre több titokra jönnek rá a laboratóriummal kapcsolatban, olyan titkokra, ami mindannyiukat mélyen megrázza…

Szerintem: 

Annyi csak vele a bajom, hogy

nagyon rövid és ezzel együtt nagyon egyszerű a történet. Vannak jó elemei, de semmire nincs idő benne.

A történet Marcy és Ricky útját követi, akik még vezekelnek, amiért nekik sikerül megszökni. Igyekeznek beilleszkedni, normális életet élni, de amikor hírét veszik egy különleges gyereknek, mennek segíteni neki. Ez hozza a fordulatot, mert kiderül, hogy Marcy testvére még él, és elindulnak őt megmenteni.
Nem hangzik rosszul, csak éppen a kalandok nincsenek mellette. Minden túl egyszerűen megy – pl. a tüzet uraló lány simán kisétál az intézetből, mire megy a testvére megmenteni. Így nem kell szabadító akció sem, csak egy sima egymásra találás jut.

Nem építette érdemben az univerzumot. A főszereplők érzelmei, ahogy boldogulni próbálnak és segítik egymást, a legtöbb, ami benne van. Bele tudnám magyarázni, hogy félig-meddig rejtőzködve élnek, és a képességeiket is rejteniük kell, de akkor is olyan semmilyen az életük. A fő eseményekbe bele sem kapcsolódnak, Eleven-t is csak emlegetik egyszer, de fel sem merül, hogy belépjenek az ő történetébe.
Ennél többet vártam – jó, a végén van egy bosszú, de elég vérszegény az is.

Ami viszont tetszett benne: az álomvilág, aminek a fogságába Hatos (talán ez volt a száma) esett. Az olyan, mint egy kellően sötét és széteső tündérmese. Az jobban le is kötött volna, mint Marcy középiskolás élményei.

A grafikája is korrekt. A sorozat előző köteteihez illik, kicsit darabos, de elég színes és kivehetőek az érzelmek is. Szépnek nem mondanám, de nézhető.