Fülszöveg: 

1615 ősze. Óriási botrány rázza meg I. Jakab király udvarát. Az ünnepelt házaspárt, Robert és Frances Carrt a Towerbe vetik. A vád: méregkeverés és gyilkosság. Az áldozat: Robert legjobb barátja. És valakinek meg kell lakolnia a gaztettért. Vajon melyikük a bűnös, melyiküknek több a veszítenivalója, és melyikük mond igazat?

FRANCES
az erőszakos első férje elől menekült Robert karjába, és elhatározta, hogy új életet kezd. Bármi áron…

ROBERT
egy senkiből lett Anglia legnagyobb hatalommal bíró férfija. De a csúcsra vezető úton az ember sok ellenséget szerez magának…

Frances tudja, hogy az igazság ölni képes.
Robert tudja, hogy egy hazugsággal megmenekülhet.
Azt azonban egyikük sem sejti, hogy megmérgezi őket a szerelem…

Szerintem: 

Az első gondolatom, hogy mennyire találó

a cím. Az a mérgező nagyon kifejező. Egyrészt, az ügy, amit meg kell oldani, mérgezéses. Egy szerencsétlen rab a Towerben, akit az ételével megmérgeztek. Ugyanakkor egy házasság története is, aminek a létrejöttéhez kellett a mérgezés, és amely a férjet tudtán kívül meg is mérgezi, hiszen a nő olyan, amilyen. Jobb is a magyar cím, mint az eredeti, a Poison Bed.

A második gondolatom viszont, hogy nagyon kisszerű az ügy. Amilyen felvezetése van, maga az eset annyira semmilyen. A megmérgezett egy kis 17. századi senki, és ha a házasok nem lennének udvari szereplők, az egész ügy nem is érdekelne senkit. Azzal sem voltam kibékülve, hogy mennyivel az eset után kezdenek el nyomozni és felfújni a dolgokat. Nyilvánvaló, hogy nem Thomasnak akarnak igazságot, csak Jakab király mellé akarnak más bizalmast juttatni, és elvenni Carr befolyását.

A történet különben egy dologgal adja el magát, de el tudom képzelni, hogy ez az, amiért sokak számára idegesítő a könyv. Az első fele egy szerelmi történet, egy szép, de bábuként mozgatott lánnyal, akit belekényszerítenek egy rossz házasságba, majd azon ügyködnek, hogy elválhasson és egy jobb partit fogjanak neki. És Frances bele is szeret a szép fiatalemberbe, akit kiszemelnek neki. Szenvedélyes, nagy szerelem, ami sorra győzi le az akadályokat.
Elsősorban romantikus történet, történelmi korba helyezve és nem kis részt hagyva az udvari intrikáknak. Frances és a kiszemelt férj, Robert Carr az elbeszélők, akik eljutnak addig, hogy a bíróság ítéletet mond felettük gyilkosság vádjában.

DE! Akkor vált a könyv, és mutat egy egészen más Frances-t. Fremantle beveti a megbízhatatlan elbeszélő trükkjét, és a kötet második felét arra használja, hogy megmutassa, valójában milyen Frances és miket művelt. Az ártatlan, boldogságát kereső lány helyére egy csábító szörnyeteg lép, egy szociopata, aki mindenkin átgázol és megtéveszt. Gyerekként megöli a háziállatát, most a férjét juttatná bitóra, mert özvegyként kényelmesebb élete lenne. Aki beleélte magát az első felet uraló szerelmi mesébe, annak pofonnal ér fel, hogy az egész egy hatalmas hazugság.
Én szeretem a fordulatokat, így én még a poént is éreztem benne. Engem az zavart inkább, hogy Fremantle még az Utószóba se vette bele, hogy mi lett a Carr – Howard házaspár sorsa. A bírósági ügy kimenetele ott van pár sorban, de az nem, hogy mi jutott még nekik az életükben.

Megosztó lehet az is, ahogy Robert és Jakab király kapcsolatát ábrázolja. Azzal nekem is van némi problémám, hogy a király és a fiatalember szeretők, Robertnek korábban is férfiakkal voltak kapcsolatai és férfit szeretett – akkor mégis honnan jön a megszállott szerelme és vágya Frances irányába?
De azt jól elkapja, hogy miképpen dörgölőznek Roberthez, hogy a kedvükre befolyásolja Jakabot. Vagy, ahogy mást akarnak a helyére tenni, a saját emberüket. Megjelenik, hogy egy ember az uralkodón át miképpen képes hatni a politikára, a társadalomra és ezért milyen ármányokra képesek mások.

A vége ismeretében a szereplők egyszerűek, mert arra értjük, kinek mi az alap motivációja. A király, aki egy fiatal és szép férfi mellett igyekszik fiatalnak és szeretettnek maradni. Nagyon sokat mond, amikor a saját fiára is féltékeny tud lenni, aki fiatal és várja az uralkodását, míg az apja egyre öregebb. Frances, aki hatalmat és vagyont akar. Robert, aki túl magasra jutott és túl naiv volt a lehetőségekhez, amiket az élet tálcán kínált. A végére azt mondanám, ő a regény igazi áldozata.
De menet közben izgalmasabb, mert sokan csak a végére fedik fel a lapjaikat, és látjuk mélyebben, mi volt igaz és mi csak a tettetés.

A stílusa nem az igazi. Nem archaikus és nem használja a nyelvet arra, hogy megidézze a korábbi korszakot. Ugyanakkor nem is emlékeztet az élőbeszédre, ahhoz képest művi. Hosszú, elnyújtott mondotok és nem egyszer a szórend sem igazán tetszett. Kicsit megvan tekerve ahhoz képest, ahogy mondanánk. Ez ki tudott zökkenteni az olvasás során.
Ahogy egyes éles váltások is. Néha olyan időugrások vannak, hogy azt hittem, kimaradt egy fejezet. Az egyik percben még a válást készítik elő, nagy tanácskozás meg játszma van, a másikban meg titkos találkát adnak egymásnak a fiatalok, akiknek levelezni sem lenne szabad, nemhogy egy légtérbe kerülni? Se szervezés, se semmi, csak már ott látjuk őket egy alkalmi bordélyban.

Nem fájdalmasan rossz, csak nem is jó regény. De jó értelemben érdekes volt.