Fülszöveg: 

Az utolsó reggel Párizsban egy lenyűgöző karriertörténet és fordulatos életút bevezetése volt. A megjelenése óta eltelt pár évben olvasók tízezrei követték izgatottan Dárnay Dávid történetét, akik azóta is várják a fejleményeket. A Volt egyszer egy varrodám bizonyos értelemben Náray Tamás eddigi legkimagaslóbb sikerű nagyregényének folytatása, amely ugyanakkor azok számára is hiánytalanul élvezetes olvasmány, akik nem ismerik az előzménytörténetet. A „valóságos regény” ez esetben is merítkezik a neves divattervező saját emlékeiből – ettől megkapóan közeli és olykor szemérmetlenül szókimondó –, ugyanakkor a szerző bátran él a fantázia szabadságának lehetőségével, hogy olvasói minél önfeledtebben merülhessenek el ennek az ízig-vérig XXI. századi mesének a kelmékben és kellemetlenségekben, izgalmakban és indulatokban, érzelmi magaslatokban és erkölcsi lejtmenetekben bővelkedő miliőjében.

Szerintem: 

Amikor egy folytatás

jobban tetszett, mint az alapregény. Pedig az előző résznek is megvoltak az erősségei, de ez valahogy jobban betalált.

Talán azért, mert imádok a kulisszák mögé belesni, és itt nagyban megkaptam. Hogy működik a magas divat világa? Itt látunk bemutatókat, értékesítést, tervezést, a benne levők szemszögéből. Éppen annyira élvezetesen tud arról szólni a könyv, hogy mennyi munka van egy show kivitelezésében, a sok kis részletről, mint akár a hadakozásról a bérelt ingatlan tulajával. Ha csak azt mondom, menyasszonyi ruha értékesítés, nem tűnik kalandosnak, de ahogy meg van írva, hogy jönnek az arák és a család, amiket akarnak és ahogy kezelni kell a helyzeteket, az bizony kalandos a maga módján.

De a cselekmény fel van dobva a szerkezettel is. A jelenből indulunk, ahova Dávod már az előző kötetben eljutott. Már eladott mindent, Spanyolországban él. Viszont, elmeséli, egy repülőúton, miért szállt ki. Érdemes figyelni a fejezetek elején a dátumokat, mert ugrálunk az évek között. Nem volt zavaró. Annyira összeköti a részeket a munka, a divatház működtetése, hogy nem akadtam fent azon, ha 5-10 évet előre-hátra ugrálunk rendszeresen. Inkább ad neki, ahogy a történet és nem a linearitás tartja össze.

Sok van benne érzelmileg. Nem csak ezt a világot mutatja be, Dávid jellemét és annak alakulását is. Benne van a profizmus, a munkamánia, a stabil alapok és ahogy a világ adja sorra a pofonokat. Hogy ez mit eredményez egy emberben, hogyan változik. Ez az igazi válasz arra, miért is kellett kiszállni.
Továbbra is szerethető karakterek sorával dolgozik. Kézenfekvő lenne azt írni, hogy Dávid miért remek hős. Ahogy nagyon sok mindenben példát mutat, de mellette gyarló ember is, és nincs piedesztálra emelve. Összetett alak, művész, és remekül váltakozik az érzékenyebb, vagy a gyémántkemény fele. Viszont, most Péter volt az, aki közelebb lépett hozzánk. Ahogy feltétel nélkül szeret és vigyáz a párjára. Ahogy szintén nagyszerű a maga területén, és finoman tereli Dávidot az élet tengerén a biztosabb révek felé. Egyszerre támasz és biztos sorvezető is mellette, több értelemben igazi társ.

Az a fajta regény, amit bölcsnek is szoktam nevezni. Benne van a hőse egész élet- és világszemlélete, és nagyon sok mindent ki lehet belőle szemezni. Olyan értékeket emel ki, mint a kemény munka, a tisztesség, a kreativitás.
Hosszú kötet, így az, hogy egyes részei ismétlődnek, vagy valami többször előkerül, nem meglepő. Nem mindig olvastam szívesen egy nagyon hasonló fejtegetést oldal hosszúságban, de nem is akasztott meg.

Ki kell emelni azt is, hogy mennyire élesen hozza a Kelet – Nyugat ellentétet több szempontból is. Frei Tamás köteteiben szoktam még azt érezni, hogy egy kint élő, más szemmel az országra néző magyar szemszöge mennyire fájdalmas tud lenni. Mert a benne élő is érzi, hogy ez az egész mennyire rossz, de ha látod azt is, mennyire másképpen is lehetne, attól pluszban fájdalmas a rideg valóság.
Itt vannak azok a társadalmi/gazdasági/emberi folyamatok, amelyek egyszerűen elkeserítőek. Ahogy mások kritizálása az alap, és tömegek érzik attól magukat jobban, ha mást bántanak. Hogy mennyire ismertségen és nem tehetségen múlnak a dolgok. A szenzációhajhászás, aminek az egyik első áldozata az igazság. Nem egyszer nyeltem nagyokat, mert a leírt helyzeteket ismerem és gyűlölöm.

Végül, az igényesség és a láttatás. Ezt a könyvet lehet élvezettel olvasni, mert a szóhasználata és a kifejezésmódja is igényes. A hőse bevallottan elitista, és nekem bejön, hogy ez a kifejezésében és a szövegben is megvan. Ehhez hozzájön, hogy nagyon ismeri a témáját, nem véletlenül életrajzi alapú. Le tud írni úgy ruhákat, embereket, hogy látom őket magam előtt.

Csak egy megjegyzés a végére: a legvégén megválaszolatlanul maradt kérdés, arra engem is érdekelne, mi volt a válasz.

Idézet: 

A gyengeség édestestvére a bukás. Ahogy az erőé a siker.

Addig vedd a kezedbe a sorsod irányítását, amíg a sorsod nem veszi kézbe az irányítást.