Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Dick: Vulcanus kalapácsa

2022. november 23. - BBerni86

vulcanus_kalapacsa.jpgFülszöveg

A huszadik század pusztító háborúi után a világ kormányai egyetlen szervezetbe tömörülnek, hogy mindenáron megőrizzék a békét a bolygón. A béke biztosítása érdekében az összes fontos döntést a Vulcanus 3 nevű szuperszámítógépre bízzák.
Vannak azonban olyanok, akik nem örülnek annak, hogy kihagyják őket a döntéshozásból, másoknak pedig az nem tetszik, hogy a Vulcanus 3 istent játszik. Mindeközben a szuperszámítógépnek megvannak a maga tervei is, amelyekben egyáltalán nem szerepelnek az emberek. Nem csoda tehát, hogy amikor a Vulcanus 3 kezdi elveszíteni az irányítást egy gyorsan erősödő vallásos mozgalom miatt, az egész világon kitör a pokol.

Szerintem

Philip K. Dick történetei közül a

novellái, amelyeket tudok szeretni. A regényeivel mindig hadakozom, így kellemesen meg is lepett, hogy most találtam egyet, amit élveztem. Igaz, ez a rövidebbek közül való, szinte kisregény, de attól még jó történet és a téma is lekötött.

A Vulcanus kalapácsa egy olyan sci-fi témát boncol, amely mondhatni zsáner tipikus. A mesterséges intelligencia megszerzi az emberek feletti uralmat – mint a Mátrix, Terminátor világában is. Csak ebben az univerzumban ez egy szelídebb diktatúra, bár attól még diktatúra. Az emberek önként mondtak le az önrendelkezésről, mert a gépi intelligencia logika mentén, önzés nélkül irányít egy biztonságos életet. Csak éppen nem minden a tervek szerint alakult, és vannak lázadók, akik maguk akarják az életüket irányítani.

A könyv nagy ötlete, hogy egy olyan főszereplőt választ, aki meginog a maga helyén. Barris igazgató szinte már a legmagasabb fokon áll, a Vulcanus 3 (az MI) alatt 2 fokkal. Küldi az adatokat, a lehető leginkább igazságosan vezeti a körzetét, de nem kapja meg az utasításokat, válaszokat. Gyanítani kezdi, hogy a központban van baj, és ahogy kapirgálja a felszínt, egyre több mindennel szembesül és át kell gondolnia az egész addigi életét, döntéseit, hova álljon most.
Barris egy jó ember, akivel könnyű azonosulni. Ő nem a kialakult korrupt rendszer embere – feldolgozta magát a csúcsra, nem pedig a gazdag családja tette pozícióba. Ezért ő nyitottabb a többieknél, és neki még megvan a hite abban, amiért eredetileg létrejött a rendszer. Ahogy belátja, hogy mi történt közben, ő elég rugalmas ahhoz, hogy oldalt váltson. Ő az a tipikus Dick-hős, aki egy a sok közül és akivel lehet azonosulni.

Bár vékony kötet, mégis benne van egy rendszer leírása, a nyomozás az igazság után és maga a forradalom is. Vagyis, kellően pörög ahhoz, hogy ne legyen unalmas. Ez nem értekezés, és a szereplők nem merengenek, cselekvő hősök. Ez oldaltól függően lehet tényleges harci tevékenység, vagy bonyolult ármány, hogy megbuktassanak valakit.
Különben, ahogy a besúgás és az aktatöltés működik itt, az nagyon eszembe juttatta a szovjet diktatúrát. 1960-as regény, nem véletlen. Sci-fi, de lehet érezni, mi ihlette és milyen veszélyre figyelmeztet.

Ahogy a szerző szokta, a szöveg itt is gondosan szerkesztett és minden felesleg le van róla vágva. Szinte minimalista, Philip K. Dick nem az a szerző, aki a lapszám növelése érdekében altató fejezetekkel húzza a könyvét. Ami bekerült, annak helye és szerepe van.

Itt tehát összejött: lekötött a téma, a cselekménye kellően mozgalmas, szimpatizáltam a hőseivel és a mondanivalóval. Ezt a regényt szerettem.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8517960274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása