Fülszöveg: 

1958. ​A tizennyolc éves Georgia Hamiltont Londonba küldik a társaságba bevezetendő ifjú hölgyek, az „első bálozók” szezonjára, ám a független szellemű lány, akinek titkos álma, hogy író legyen, egyáltalán nem óhajt részt venni a férjfogási versenyben. Amikor azonban bekövetkezik egy tragédia, Georgia sorsa megpecsételődik.

2012. A szerelméhez siető Amy Carrell azt reméli, hogy a mai este megváltoztatja a sorsát. Így is történik – csak nem egészen úgy, ahogyan képzelte. A lesújtott lány mindenáron el akar szabadulni Londonból, ezért egy újsághirdetésre válaszolva elvállalja az útitárs szerepét egy rejtélyes idegen hölgy mellett, aki Manhattanbe akar utazni. Nem is sejti, hogy útközben felfed egy szerelmi történetet, amely ötven éve vár arra, hogy elmeséljék – és megnyit egy szívet, amely arra vár, hogy ismét életre kelhessen…

Szerintem: 

Amíg olvastam, leginkább azon morogtam, hogy

unom magam. A végére érve, amikor már tudjuk, mi történt és valójában mi történt, meg az zavart, hogy én ezt a történetet már sokkal jobb kivitelezésben ismerem. De erről majd később.

Kezdjük azzal, hogy pont az a regénytípus, ami egy hasonló romantikusban nekem már elcsépelt. Adott az idős és a fiatal nő – a régi szerelmi történet majd segít a fiatalnak, hogy új irányba terelje az életét.

Ennek megfelelően két síkon futnak az események: a jelenben Amy keresi a boldogságot, és van egy nagyon elcsépelt szerelmi története. Daniel – szimpatikus volt egy pillanatra is valakinek az a férfi? Amy jó nagy idióta volt, amikor New York után visszafogadta. Aki úgy hagyja megalázni a szerelmét, ahogy Daniel tette korábban, azt jól ott kell hagyni. Különben is, egy csomó jel volt, hogy nem Amy kell neki, csak szexelni szeret a nővel. Arról nem is beszélve, hogy Georgia rendelkezik egy helyes unokaöccsel, aki elsőre mogorvának tűnik, de… Vagyis, romantikus tipikus.

A múltban pedig Georgia elsőbálozó éve és a nagy szerelme elevenedik meg. Perry azzal hozott jó döntést, hogy nagyon sokáig homályban hagyja, mi történt Edwarddal. Találgathatunk, és elég nagy sokk, amikor a sorsára fény derül. És itt jön az, hogy egy világsiker ugyanezt, de sokkal jobban már felhasználta.
Vágy és vezeklés. Szinte ugyanez a csavar, de több réteggel, igényesebben és sokkal nagyobb tragédiával. Lehetne sorolni a különbségeket is, más a nézőpont is, de azért elég erős, hogy mindkettőben nemi erőszakkal vádolnak egy ártatlan fiatalembert, jó részben féltékenységből. Mindkét fiatalember aztán a következményekbe bele is hal, nem csupán a szerelmét veszti el, noha a nő hisz az ártatlanságában. Mindkettő kosztümös környezetben, bár néhány év különbséggel. Nem esett jól, hogy ennyire visszahozta azokat az emlékeim arról a másik történetről.

Nagyobb baj, hogy a könyv jó 2/3-át untam. Lassan történnek az események, és nem éreztem, hogy bárhova is haladnánk. Az kötött le valamennyire, ahogy Georgia tippeket adott a fiatalabb nőnek, milyen egy hölgy. Abban voltak örök és karakteres megállapítások. De különben is, annyi maradt bennem a kamaszkori szeretett filmekből, hogy bírom a megváltozós történeteket. Amy szép és kedves, de egyszerű nő. Nem véletlenül vágják a fejéhez, hogy nem nagykövet feleség alapanyag. Georgia tesz rá pár réteget, hogy többé válhasson.
Néhol tudott a könyv aranyos lenni, de ez a legtöbb, amit kedveltem benne.

Pedig van benne konfliktus, családi titok, negatív szereplő. Csak mindez annyira későn derül ki, és annyira későn lendülnek mozgásba a dolgok, hogy arra már késő. Ha 300 oldalt unok, nem az utolsó 100 miatt szeretem meg.