Fülszöveg: 

Nora Hamilton bárkinél jobban ismeri a szerelem képletét. Forgatókönyvíró egy romantikus tévécsatornánál, úgyhogy ez a munkája. Amikor az ingyenélő férje lelép, és egyedül hagyja őt a két gyerekkel, Nora pénzre váltja a házasság csődjét: megírja élete legjobb forgatókönyvét.

Elképedten értesül, hogy mozifilmet készítenek a forgatókönyvéből, amit ráadásul az eredeti helyszínen, Nora százéves házában forgatnak le. A mihaszna férj szerepét a Bolygó Legszexibb Pasijára, Leo Vance-re osztják, és ezzel Nora élete mindenestül a feje tetejére áll.

A forgatás végeztével a stáb összepakol, Leót viszont Nora egy fél üveg tequila társaságában a verandán találja. A férfi napi ezer dollárt fizet, ha maradhat még egy hétig. A plusz hétezer dollár kimondottan jól jönne Norának, de nem is ezért egyezik bele, hanem mert látja Leo tekintetében: erre most tényleg szüksége van.

Egy hét sok vagy kevés? Arra elég, hogy valakibe beleszeress. És arra is, hogy összetörd a szíved.

Szerintem: 

Nem leszek hosszú, mert ezzel a könyvvel kapcsolatban a teljes érdektelenség, amiről be tudok számolni. Ilyesmire mondanám azt, hogy se szaga, se illata.

Az első, hogy

alig van cselekmény. Még egy románchoz képest is sovány, amit kapunk. Norát elhagyta a férje, írt belőle egy forgatókönyvet, amiből nála forgatnak filmet. Összejön a férjét játszó színésszel és egy félreértés után övé az álomélet. Ezzel össze is foglaltam az egészet. Egész egyszerűen nem történik benne semmi, a változásokat meg simán ismerteti a szerző.

Ez igaz a romantikus szálra is – egy sima tényközlés, hogy összejöttek és most együtt van Nora és Leo. Annyira szenvtelen, érzéketlen az egész, hogy nem csak untam, de már taszítani is elkezdett. Mert nem a lángoló szenvedélyek hiányoznak, de némi kémia nagyon is. Vagy csak az érzelmek, mert annyira tárgyilagosan és leírón van elbeszélve a cselekmény, hogy attól száraz az egész.

Komédiaként hirdetik, de ebben semmi humor nem volt. Az a legviccesebb benne, hogy amikor kiderül a városka lakói előtt, hogy Nora házában filmet forgatnak és itt a világ legszexibb színésze, az anyukák hirtelen elkezdik kicsípni magukat és felbukkannak a környéken. Vagyis, még csak mosolyogni sem, nemhogy nevetni nem tudtam ezen. Szerintem ez kicsit sem volt vicces regény.

Gondom van a szereplőkkel is. Egyedül Nora van kicsit jobban van megírva, de még ő sem az igazi. Ő a nő, akit a húszas éveiben elvakított a szerelem, és rabul esett egy házasságban, ahol a férje csak szórta a pénzt, bántották egymást. Szereti a gyerekeit. A válása után keresi a helyét és a gondjait kiírta egy könyvben. El lehetett volna vinni abba az irányba, hogy áll a talpára, boldogul maga és nem kell neki feltétlen szerelem sem, hogy teljes legyen az élete. Boldogul maga is. Egy pontig el is megy erre a történet, de aztán visszahozza Leót és a páros több mint fél év szünet után ott folytatja, ahol abbahagyták. Nora megint csak alárendeli magát egy férfinak. Arról nem is beszélve, hogy mennyire tudott zavarni az, amikor Norát simán jellemzik úgy, hogy a Leo körüli álomvilágban ő egy igazi, hétköznapi nő. Mit ne mondjak, nem érzem valami nagy bóknak, hogy te lehetsz az átlaglány. Mert itt tulajdonképpen azt kapjuk, hogy Nora erőssége az, hogy hétköznapi. Nincs benne semmi extra.
Megjegyzem: még ezt is sikerül a végére leépíteni. Ha Leo annyira átlagéletet és átlagcsaládot akar mellette, ez a vonzerejük, akkor miért szervezi máris be Arthurt, Nora fiát egy filmszerepre maga mellé Angliába? Ennyit a normális, hétköznapi életről.
Leo a helyes álompasi, aki sztárszínész volta ellenére nagyon is egyszerű, szimpla pasi. Csak jobban néz ki. A gyerekek különösebb nyomot nem hagytak bennem, más meg nem nagyon van ebben a regényben.

Zavart az is, hogy milyen sikerhullám indul el a film kapcsán. A végén tarol az Oscaron, amit abszolút nem tudok elképzelni. A sztori, amilyennek elképzelem, egyszerűen nem Oscar alapanyag. A Házassági történetre hajaz, azzal sok mindenben egyezik is. Pl. az Oscar jelölésekben is. Csak éppen Monaghan minden díjat megszavaz Nora filmjének, míg a Házassági történetnek csak egy mellékszereplői Oscart adtak oda. Egyszerűen nem érzem valósnak, hogy ez így összejöjjön.

Maga a szöveg is unalmas, semmilyen.

Nagyon mese is, nagyon semmilyen is, nagyon nem fogott meg. Nem is ragozom tovább – nagyon nem találtunk egymásra ezzel a regénnyel.