Fülszöveg: 

Sally ​Milz jeleneteket ír Az Éjjeli Baglyok című szombat esti tévéműsor számára. Párszor már összetörték a szívét, egy ideje nem keresi a szerelmet – időnként kavar valakivel, sikeres a munkájában, a mostohaapjával szoros kapcsolatot ápol. Ez így együtt elég.

Sally barátja és munkatársa, Danny Horst randizni kezd egy glamúros színésznővel, ezáltal bekerül a nem túl hízelgő klubba, amelyet tehetséges, de átlagos kinézetű, sőt kicsit béna pasik alkotnak, akik jártak már kivételesen gyönyörű és magasan kvalifikált nővel. Sallyt ez bosszantja, úgyhogy megírja A Danny Horst szabály című jelenetet, ami ebből a jelenségből csinál viccet – jelezve, milyen valószínűtlen, hogy fordított viszonylatban létrejöjjön ez a felállás: ahol a férfi glamúros és a nő átlagos.

Itt jön a képbe Noah Brewster, a sármos popsztár, akiről köztudott, hogy modellekkel szokott randizni. Ezen a héten fellép a műsorban, ráadásul ő lesz a műsorvezető is. Sally egészen odavan a férfitól, és egyből megtalálják a közös hangot – több jeleneten is együtt dolgoznak. Sally eltűnődik, hogy ezek itt nem szikrák-e kettejük között. Dehát ez nem romkom, ez a valóság. Márpedig a valóságban egy ilyen pasi soha nem randizna egy magafajta nővel, nem igaz?

Szerintem: 

Talán az a baj, hogy egyiket sem érzem igazán, amit a cím ígért. Se nem vicces, se

nem romantikus, amit ez a regény kínál.

Amit tudtam benne értékelni, hogy másképpen akar nyúlni a romantikus regény zsánere felé. Nem egy nagy és mesés románcot akar mesélni és nem hősöket akar a szereplőinek. Sokkal valóságosabb, hihetőbb az egész. Erre folyamatosan van a cselekményben is visszacsatolás, hiszen a női főszereplő, Sally romantikus komédiák forgatókönyvét akarja írni, amelyek nem lennének sem túl mesések, sem feminácik. A férfi főszereplő, Noah pedig popsztár, aki a saját maga írta, extra romantikus dalaival lett ismert. Ők beszélgetnek is arról, mi a nyálas, mi a hiteles és milyennek kellene lennie egy jó romantikus komédiának.

Csak éppen a cselekmény nem kötött le. Iszonyatosan sok a sehova nem vezető, szinte kinyilatkoztatás szerű párbeszéd benne. Sally és a baráti köre, majd Noah is rengeteg mindent kibeszélnek. Néha olyan is a könyv, mintha nem is regény akarna lenni, hanem a platóni módszerrel Sittenfeld elmondaná a véleményét párkapcsolatról, nőkről, humorról, a szórakoztató iparról és még sorolhatnám, mi mindenről.

Ehhez jön hozzá, hogy a végére csak előkerülnek a szokott, románcokból ismerős klisék is. Mint az, hogy Sally, hiába magabiztos és erős modern nő, amint összejönnek Noah-val, már kezdi is gyötörni magát, hogy ő nem lesz elég egy popsztárnak, aki bárkit megkaphatna. Ahogy majd Noah rá is mutat, eszelősként viselkedik. Megsértődik azon, hogy nem lehet elég, utána meg ő vágja a férfi fejéhez, hogy minek van vele, ha sokkal szebbet/fiatalabbat is találhatna. Úgy is mondhatnánk, hogy a végére kapunk nagy adag hisztit és női nyavalygást, ami az ilyen románcokban nekem nagyon is elidegenítő elem.

A cselekménynek különben jót tesz a sok bennfentes rész. Bevisz a kulisszák mögé, hogyan készül egy heti komédia show. Ez még akkor is érdekes volt, ha annyira más a humorérzékem, hogy minden, ami a műsorból ide bekerült, szerintem nem volt vicces. Próbáltam elképzelni a kész show-t is, és én biztosan nem nézném. Egyszerűen ezeken a jeleneteken és poénokon fintorogtam, nem nevettem. Ha Sally ennyire képes, akkor a forgatókönyvéből készült filmre se lennék vevő, mert számomra ez nem humor.

Pedig Sittenfeld játszott a formátummal is. A témába beleemeli a COVID időszakot és ahogy a show után kb. 2 évre elszakadó szereplők most levélben/e-mailben felveszik a kapcsolatot. Az a rész levélregényként van benne a könyvben, és ha a harmadát nem is, de kb. a negyedét kiteszi. Ez sem egy mindennapos megoldás.

Témájában is képviseli azokat az elveket, amiket Sally a magáénak vall. Modern, női regény ennek megfelelő tartalommal. Ha nem is tipikusan önerősítő könyv, de benne van, hogy milyen a nem harcias feminizmus és egy modern, mai nő.

Jókat tudok róla mondani, intellektuálisan értékeltem ezt a könyvet. De olvasni nem szerettem. Kereshetném még az okát, de egyszerűen nem volt vicces és nem kötött le a cselekmény sem.

Idézet: 

De az emberek nem kimerevített felvételek. Dinamikus és kinetikus lények vagyunk […]