Fülszöveg: 

Cleo minden nap szerelmekről ír a randirovatba, de az életéből hiányzik a szerelem.
A randirovat szerkesztője felveti, tartson egy esküvőt, amin elveszi önmagát, és helyszínnek egy távoli ír szigetet javasol. Cleo igent mond – ez valóban szenzációs ötlet, amellyel emlékezetessé teheti a harmincadik születésnapját. Ugyan egyedülálló, de magányosnak cseppet sem magányos, igaz? Jót fog tenni neki az egyszemélyes kaland.
Megérkezik a luxusházikóhoz, ahol már ott van egy magas, sötét hajú, csökönyös amerikai, név szerint Mack, aki azt állítja, ezt a szállást ő vette ki. Se Mack nem hajlandó máshova menni, se Cleo. Sebesen közeleg a vihar, muszáj osztozniuk a házikón. Elvégre csak egy éjszakáról van szó.
De mi van, ha a szigeten töltött éj csak a kezdet?

Szerintem: 

Határozottan női regény és romantikus, valamint nagyon sok mindenben képviseli azt, amiért az ilyen könyveket nagyon nem szeretem. Az csak egy dolog, hogy untam, de van más is.

Kezdve azzal, hogy

a szerelmi szálat teljesen hiteltelennek érzem. Adott két ember, akik különösebben nem szimpatikusak egymásnak, de mivel sikerült ugyanazt a szállást duplán foglalni, máshova nem lehet menni, összekényszerülnek. Mire észbe kapnak, már megegyeztek, hogy amíg mindketten itt pihennek, viszonyba kezdenek. Csak aztán egyik se engedi el a másikat, és mindent leküzdve együtt maradnak. Mi ezzel a gond? Hogy kb. az ágytornáik melletti kis beszélgetésekre alapozva nem hiszem el, hogy ilyen nagyon szerelmesek lennének egymásba. Mindketten majd el is költöznek, ráadásul Mack talán a házasságát is rendbe hozhatná, de inkább választja ezt a nőt. Amennyire a férfi imádott apa lenni, legalább ezért megpróbálhatta volna, de nem. Vagyis, azt se hittem el, hogy ez szerelem lett, azt meg pláne nem, hogy meddig jutottak vele.

Azt mondtam már, hogy Mack el is utazik, hónapokig külön vannak kapcsolat nélkül, aztán mindent folytatnak, mintha mi sem történt volna? Megint csak olyasmi, amit csak ilyen regényekben tartok elképzelhetőnek és morgok is miatta, hogy ilyen nincs.

De félretéve az ellenérzéseim a történettel, amiben csak érzelegnek és cselekmény szinte nincs is, a szereplők sem kötöttek le. Mindketten jó emberek, helyesek és rendesek, akiknek lehet drukkolni. De annyira jók is, hogy az már unalomba fullad. Nem kell fejlődniük, csak a felismerés kell, hogy a szigeten és együtt akarnak lenni. A mellékszereplők, akikből nincs is sok, meg simán elvesznek mellettük. Leginkább azért kellenek, hogy nekik kifejthessék az egymással kapcsolatos érzéseiket a főszereplők. Vagyis se Mack, se Cleo nem a szívem csücske, pedig kb. minden rájuk épül.

A stílusa is tizenkettő egy tucat. Női bestseller. Inkább az érzéseket és nem a szexuális energiákat fejtegeti, lassú a tempó és kb. semmi nem jut eszembe róla, amit meg lehet külön is jegyezni.

Egy átlagos női regénynek elmegy, nem fáj olvasni, de olyasmit se tudok kiemelni, ami tetszett volna. Langyos limonádé.

Idézet: 

– Ez bonyolult.
– Ez a Facebook-státuszod?
– Nem, Cleo, ez a kibaszott életem.