Fülszöveg: 

Hűség, ​becsület, tisztelet. Ezek az én családom legfőbb erényei. Ha ez a házasság megköttetett, immár felbonthatatlan. Nálunk a hűség egy életre szóló döntés, és mindenekfelett áll.

Elég veszélyes szakma az enyém, a maffia bérgyilkosa vagyok. Mindennap kockáztatom, hogy lebukom, vagy valami malőr folytán éppen én halok meg. Mégsem remeg soha a kezem vagy izzad a tenyerem, amikor hidegvérrel kiontom mások életét.

A hűségemnek azonban nagy ára volt. A bosszú nevében valaki kivégeztette a feleségem és a két gyermekem. Így a saját bőrömön tapasztaltam meg azt a fájdalmat, amit másoknak okoztam.

Abban a pillanatban fogadtam meg, hogy soha többé nem engedek senkit a szívem közelébe. A szerelem ellenben kegyetlen, nem olyan dolog, amit befolyásolhatunk, még a legsötétebb időszakban, a legkietlenebb talajban is képes kicsírázni. Válaszút elé érkeztem…

Szerintem: 

Ugye nem csak nekem nem szúrt szemet a borítón, hogy ez egy párregény? Vagy nem is tudom, hogy mi lenne erre a jó szó. Ezt a történetet Green egyszer

már elbeszélte, csak akkor más szereplő szemszögéből.

Én pedig ezzel megjártam, mert azt a regényt nem olvastam. Én Elena és Anthony történetét kezdtem el, és az elején még minden kerek is volt. Hogy lett Anthony bérgyilkos, hogy keseredett meg attól, hogy elvesztette a családját. Elena is hogy vesztett el mindenkit, milyen orvos és miért is kapaszkodik a frissen megtalált testvérébe, ha az bűnözői körökben is mozog.
Még tetszett is, hogy itt nem szeretnek egyből egymásba a szereplők, és mindenkinek megvan a maga élete a maga küzdelmeivel. Mivel Anthony és Andrew (Elena bátyja) pedig egyre előkelőbb helyen vannak a maffiában, miközben kulturáltak is igyekeznek maradni, az izgalom és bűn adag is megvolt.

Csak aztán elkezdődtek az ugrások. Akár időben, akár térben, de főleg megtörtént eseményekkel is. Nem is értettem, miért hagy ilyen lyukakat a szerző. A környezetből ki lehet találni, hogy mi történt, de így is elég idegesítő volt, ahogy pl. Andrew megjátszotta a halálát, hogy a családját biztonságban tudhassa. Az egyik percben még éppen csak feltűnik Chris, a szerelme, a következőben meg már egy ideje halottnak hiszik őket. Így utólag, hogy tudom, van egy regénye Chrisnek és Andrewnak, feltételezem, hogy az összes ilyen ugrás és balladai homály azért van, mert az a cselekmény a másik regényben van. Ezt így utólag tudom, de olvasva annyira irritált…

Különben is éreztem benne egy lefelé tartást. Sokkal jobban tudott érdekelni, mielőtt pár lett a szereplőkből. Onnantól kezdve Anthony átment szerelmes, szemellenzős, a nőért mindent megtevő pasiba. Amennyire nem mert addig kapcsolatba lépni senkivel – legfeljebb érzelmek nélküli aktusokra –, annyira esik át a ló másik oldalára, miután Elenával egymásra találnak. De ugyanannyira tudott zavarni az is, hogy Elena miért ment férjhez és ítélte magukat sikertelenségre. Mert nem hiszem, hogy akkor boldogok lettek volna, ha a férje nem lép félre. Elena akkor is Anthony-t szerette volna, ha ezt magának se vallotta volna be. Szóval, a férj a hibás fél, de amúgy sem volt az egy erős és jó kapcsolat.

A szerkezete kapcsán nagyon azt érzem most, ahogy körbeöleli a másik regényt. Szinte meg lehetne rajzolni, ahogy az innen hiányzó részekhez hozzásimul, a többiek történetével kiegészítve Andrew meséjét. Anthony és Elena közös története meg annyira nem igényel önálló regényt, hogy ezen részek nélkül is végig érdekessé tegye a történetet. Túl ismerősek az elemek is, ahogy összejönnek. Igaz, a szétválasztó konfliktus és nagy gesztus elmaradt, mert Anthony simán bevállalja, hogy felneveli Elena gyerekét, ha a volt férje is a biológiai apa.

A főszereplőket szimpatikusra rajzolja, akik még bűnözve sem rossz emberek. Ezt megugorja akkor is, amikor Anthony még simán csak bérgyilkos, aki szó nélkül teszi a dolgát. Kell egy Andrew is mellé, aki képes azt mondani, hogy nem ölünk kérdés nélkül. Fontos a miért és a becsület. Elena pedig annyira jó, amennyire csak annak lehetett írni. Van a kötetben olyan rész, amikor azt meséli, hogy a betegei között van, aki angyalnak hívta. Elena tényleg annak lett megírva, aki az embert nézni, segít, és nagy áldozatokat is meghoz. Aki pl. még akkor is korrekt a volt férjével, amikor az semmit nem érdemelne tőle.
A gonoszok éppen ennyire elvetemültek. Mint Ramirez – manipulatív, szociopata és gyilkos, a saját hatalma védelmében.

Stílusában női regényesek. Még Anthony szálán is – nagyon alaposan ki van elemezve, hogyan gyászolta a családját. Miképpen tette érzéketlenné a tragédia. Majs az Elena-szerelem őrülete. A nőnél meg eleve adott, hogy túlérző és gondoló. Vagyis, nagyon női regényes és csajos, még a krimisebb, akciós elemeknél is.

Jelenleg arra tippelnék, jobb ez a regény, ha az olvasó már Andrew történetét olvasta. Így túl zavarók nekem a történeti lyukak, ahova Andrew Dark illene. Pedig nem rossz, a bérgyilkos vonal, a késleltetett egymásra találás az átlag románcok fölé tenné.

Idézet: 

Mindannyian arra törekszünk, hogy jobb emberek legyünk, legalábbis egy ideális világban ez így lenne.

A mezei virág ne akarjon királyliliom lenni!