Fülszöveg:
Csonka György ezredest nem csak a múltja üldözi: az Államvédelmi Hatóság rettegett nyomozói is a sarkában vannak. Jól ismeri a módszereiket, hiszen korábban maga is alkalmazta őket; tudja, hogy ha egyszer elkapják, többé nincs menekvés.
Öngyilkossági kísérlete nem sikerül, és már az alkohol sem hoz megnyugvást. Nincs mese: családjával együtt el kell hagynia az országot. De vajon lehetséges-e a szökés – a disszidálás – a besúgók láthatatlan hadserege közepette? Tud-e még bízni bárkiben is? Félreállíthat-e az útból mindenkit?
Cserhalmi Dániel második ÁVH-regénye először elaltatja az olvasó éberségét… aztán felborítja a sakktáblát, és szanaszét röpködnek a sakkfigurák… de persze lehet, hogy ez is csak a játszma része.
Szerintem:
Ebbe belegondolni is
borzalmas. Hála égnek nem kellett a kommunista rendszerben élnem, az előttem volt, de mindig elszörnyedek, milyen világ lehetett akkoriban. Köbli Norbert történeteiben is meg szokott csapni, az HBO sorozatban – talán A besúgó volt a címe – is, noha az kapott kritikát is bőven. De most Cserhalmi ÁVH regénye a téma.
Hősünk, Csonka György a rendszer embere volt. Vagyis, a kommunista rendszer megszilárdulásának éveiben a Katpol dolgozója volt, és az eredetileg náci szimpatizánsok szűrése hamar átment a rendszer ellenségeinek – vagy pontosabb lenne a vezetők ellenségei, vetélytársai – likvidálásába. Most más szelek fújnak, embercserék zajlanak, és Csonka hiába kerül vidékre, egykori felettesét már kivégezték, ő is a listán van. Tudja is. Mit tehet?
Ezt pedig nyomon követhetjük a regényben, mit is tesz. Szökési terve van. Vinni akarja a feleségét, a lányát, és amennyire tud, a szeretőjének is segítene. De ez egy olyan világ, ahol senkiben nem lehet megbízni. A regény annak a rajza, ahogy ez az ember egyre jobban megőrül. Árulót sejt, a társai ellen fordul és ez a paranoid rendszer felzabálja. Ezért is Köbli történetei jutottak róla eszembe, ugyanaz a csavar bennük. Erre utal a cím is, mert nem csak Csonka rendelkezik tervvel. A rendszer is – a sakkból kölcsönzött szibériai csapda vár a férfira, és bele is esik, de nagyon.
A cselekmény is pörget előre, a történet gyorsan halad, és mégsem ezért tartom emlékezetesnek. A hangulatáért, ahogy átélteti velünk ezt a rendszert. Ahol mindenki jelent, ahol koholt ügyekkel elveszik az életed, ahol a rendszer talpnyalójaként sincs biztonság, ahol magasról még nagyobbat lehet esni, ahol megőrülsz. Nem is tudom, melyik rész volt, ami leginkább megütött. Toplistás, ahogy a koholt ügyből igazságot csinálnak, de a vallomások megszerzése is megér egy misét.
Van izgalom, rengeteg feszültség és egy-egy fordulat is. Ok, én túl sok filmet láttam a témában, engem nem lepett meg, ki a besúgó ebben a történetben. Sőt, amikor Csonka elkezdte sorra venni, ki árulhatta el, már akkor fogtam a fejem, a legegyszerűbb magyarázat nem jut eszébe. Azért az durva, hogy a lánya is inkább felmerült benne, mint a boldogtalan, vidéket utáló, megcsalt neje. Pedig annyira ő a gyanús ezeket egymás mellé téve…
Jól fel van építve, borzalmasságában emlékezetes. Amivel bajban vagyok, az a szemben álló felek megtalálása. A rendszer borzalmas, de Csonka is nagyon messze van attól, hogy hősként kezeljük. Sőt. Az egy dolog, hogyan tette tönkre, hogy a kommunisták kínzóembere volt, akit vittek bele a mulatozásokba, éjszakázásba, erőszakba. De később is a maga döntéseit hozza: nem hozza rendbe a kapcsolatát se a lányával, se a feleségével. Inkább szeretőt tart majd. Erőszakra hajlamos, és rengeteg vér tapad a kezéhez. A jelen cselekmény során is, a barátaival is végez. Nem lehet azt mondani, hogy neki drukkol az ember a rendszer ellenében. A szereplők nagyja ugyanígy inkább antihős, mint hős. Bár lehet, hogy ez a lényeg? Az ilyen rendszer mindenkit tönkretesz és korrumpál?
Nem tudom azt mondani, hogy jól esett ez a könyv. De érdemes volt elolvasni. A történelmi színért, a rendszer ábrázolásáért, de még a cselekményért is.
