Fülszöveg: 

Amikor ​a Covid-19 végigsöpör New Yorkon, Jamie Gray egy ételszállító app futáraként kénytelen dolgozni. Kilátástalan helyzete azonban csak addig tart, amíg egy rendelés teljesítése során összefut Tommal, akivel érintőlegesen ismerik egymást régről. Tom a saját szavai szerint egy „állatjogi szervezetnek” dolgozik, és a csapatának sürgősen szüksége lenne egy egyszerű rakodómunkásra. Jamie, aki bármi mást szívesebben csinálna a futárkodáson kívül, azonnal elvállalja a munkát.

Tom csak azt nem köti Jamie orrára, hogy az állatok, amelyekről a csapat gondoskodik, nem a Földön élnek. Legalábbis nem a mi Földünkön. Egy alternatív dimenzióban gigászi, dinoszaurusz-szerű, kaidzsúnak nevezett teremtmények kószálnak emberek nélküli, trópusi világukban. Ők az univerzum legnagyobb és legveszélyesebb pandái, és most bajban vannak. Ugyanis nemcsak a Kaidzsú Állatvédő Társaság talált utat magának ebbe az alternatív világba, hanem mások is. Óvatlanságukért pedig milliók fizethetnek az életükkel a mi Földünkön.

Szerintem: 

Ha gyorsan el akarom helyezni Scalzi eddig megjelent regényei között, a

Vörösingesek, ami mellé fogom tenni. Van jó pár hasonló vonásuk.

A legfontosabb, a szerkezetük. Mindkettő epizodikus, és lazán összekapcsolódó kalandok sorából áll össze. Itt egy csapatot követünk nyomon, akik a párhuzamos Földön a kaidzsúkkal dolgoznak. Változatos epizódok ezek: látunk kiképzést, kaidzsú légi összecsapást, nemi hormonokkal fajfenntartást, turisták pátyolgatását, vagy éppen egy nyerészkedő milliárdos sötét terveinek meghiúsítását. Az összekötő elem a főhős, Jamie. (A végére Rob Sanders ügyeskedése is átívelő szál.)

Ennek is nagyon erős popkulturális utalásai vannak. A Vörösingesek rárímelt az olyan sorozatokra, mint a Star Trek. Itt meg is vannak nevezve az olyan előképek, mint a Godzilla, a Tűzgyűrű vagy a Jurassic Park. Ahogy belegondolok, ott is megvolt az ipari kémkedés és az ebből fakadó katasztrófa is. Működik önállóan, nem érzem paródiának, de egyértelműen táplálkozik a fent megnevezettekből.

A hasonlóságok közé fér, hogy mindkettőben van egy kiemelt karakter – itt Jamie –, aki szerez a történet során nagyon jó barátokat és egy csapat útját követjük a végére.

De ezzel befejeztem. Ez nem a Vörösingesek, csak szörnyek bolygójával. Viszont igaz, ezeket szerettem a Vörösingesekben, ebben is.

Tetszett, ahogy Jamie oldalán belecsöppenünk ebbe a világba. Távolról indulunk, ételkiszállító vállalattal és COVID miatti változásokkal. Egy kreatív, szimpatikus embert ismerünk meg, aki mellette nagyon jó barát is. Nem tudom, hányan vállalnák be, hogy eltartja a lakótársait is, akik a COVID alatt nem tudtak dolgozni. Pedig nem család, nem szerelem, mindössze a közös bérlemény és a barátság köti őket össze. (Még a fizetéséből is utal nekik, hogy amíg ő dolgozik, nekik legyen miből élni.)
Majd bekerül a KÁT-ba, és egyre mélyebbre merülünk a más világ bugyraiba. Néhol tudományosabb, máskor kalandosabb – mivel Jamie nem tudós, neki több mindent el is magyaráznak, így nekünk is.

Tele van a történet nagyon szerethető karakterekkel – kockákkal vagy kevésbé kockákkal. Azt már írtam, Jamie mennyire jó ember. (Szerintem nő, de a neve is uniszex, és a történet során semmi jelentősége a nemének.) De a mellé tett alakok: Tom, Niamh, Kahurangi, Aparna is pozitív alakok, gyakran humoros mellékalakok. Jókat mosolyogtam az olyan kalandokon, mint amikor hormonnal permetezték az Edward nevű kaidzsút. Mások kifejezetten menők, nagy kedvencem lett a pilóta Satie. Bátor, pokoli jó pilóta, tisztességes ember, és ő azt is tudja, mikor és mennyit lehet a szabályokon görbíteni. Az meg dupla poén, amikor kiderül, hogy nem is csak sima pilóta, a katonai rangján túl meg ő is tagja a regény doktorainak, ha nem is derül ki, neki miből van meg a tudományos fokozata.
Eltalált gonosz lett Rob Sanders – vannak egyedi jellemzői, kifejezetten taszító jelleme és olyan terve, ami nagyon passzol hozzá. Amennyire jó a vele szemben álló oldal, az önzéssel és a vagyoni vágyaival ő annyira romlott. Másokat is korrumpálna, és a gyilkosság se – még a tömegmészárlás sem – sok neki, ha keres pár milliárdot.

Van a kötetben humor. Szituációs, nyelvi és a már említett utalások is. Az egyik kedvencem különben az, hogy van a bázisuk közelében két kaidzsú, akiket Edwardnak és Bellának neveztek el. Amikor Jamie meghallja, ki is akad. Nem végig nevetős könyv, de az ilyenek ellensúlyozzák az olyan drámákat, mint Tom végzete. Őt nagyon tudtam sajnálni, és Sanders miatt jut neki az a vég.

Scalzi regényeinek stílusát szeretem, ezt is gyorsan és élvezettel olvastam. Néha talán magyarázó, de belefért, alapozta a világképét. A trágárság jobban zavar, de volt ellensúly.

Jópofa volt, kerek történet, de olyan a szerkezete, hogy akár folytatható is. Én bírtam.

Idézet: 

– Miért olyan fontosak nekünk a pandák?
– Azért, mert cukik – válaszolta Kahurangi. – Szó szerint azért.
– Nem tévedsz, de a helyes válasz mégis az, hogy azért, mert veszélyeztetettek. Ahogyan Edward és Bella is.
– Edward és Bella? – vontam fel a szemöldökömet. – Csak nem a kicseszett Alkonyatból vettél neveket ezeknek a kaidzsúknak?