Fülszöveg: 

Lachlan Sinclair, Caithness hercege sorsába beletörődve éli szeretet, gyermek és feleség nélküli életét, elfogadta már, hogy ő rá is lesújt a családi átok, hogy a harmincadik születésnapja lesz az utolsó, halálával megszakad a vérvonal, és – örökös híján – összes birtoka és minden vagyona visszaszáll a Koronára. Ám ekkor találkozik egy csodálatos lánnyal…
A különleges képességekkel megáldott Lana Dounreay álmai férfijára ismer a hercegben, ám míg álmaiban vad és szenvedélyes, addig a valóságban rideg és elutasító. Vajon jobb belátásra tudja-e bírni mind az igazságtalan földbekerítéseket, mind a saját jövőjét illetően? Meg tudja-e győzni a szerelem mindent elsöprő erejéről?

Szerintem: 

Mivel egy sorozat harmadik része,

fel voltam rá készülve, hogy ott veszi fel a fonalat, ahol az előző kötet abbamaradt. Vagyis, ismerjük már a Lachlan családját sújtó átkot és a vonzalmát Lana felé, amit az átok miatt nem mer megélni. Ehhez képest York meglepett.

Visszalépünk, méghozzá nagyot. A cselekményt visszapörgeti addig, hogy Lachlan hazatér Skóciába, hogy megkezdje a családi kastélya felújítását az átok lesújtása előtt. Látjuk a találkozását az egyik bárója sógornőjével, vagyis Lanával. Újra látjuk az első ereklye felbukkanását, és közben a fiatalok közti szenvedélyek felcsapását. Vagyis, ez simán olvasható úgy, mintha nem lett volna az előző két kötet. Annyi, hogy annak a szereplői is felbukkannak – hiszen Lana nővérei és sógorai, de ennek a párnak a története itt van elejétől a végéig – hiába volt a cselekmény része a második résznek is.

Nem is döntöttem el, hogy ez tetszett vagy sem. Pláne, mivel vannak átgondolások a két történet között. Ilyesmiken hajlamos vagyok fennakadni, és tényleg sokkal több van már az alatt a két mostani főszereplő között, mint látszott akkor, amikor még csak egy másik történet mellékszereplői voltak. Korábban azt hittem, még csak plátói a vonzalom, és addig nem is lesz semmi, amíg nincs meg az ereklye. Most meg kiderül, hogy már régen szeretők, mire a második darab felbukkan? Ezek zavarnak.

Viszont, ez a sorozat legötletesebb része. Miközben szerelmes regény is, és nagyban szól arról, hogy ez a két ember mennyire vonzódik egymáshoz és együtt lehetnek-e, vannak kalandok. Lachlan elleni merényletek, keresik az ereklye darabjait, és a hercegi birtok sorsa is téma. Mozgásban vannak, és akkor is van cselekménye, ha kevésbé érdekelné az olvasót, hogy mikor sikerül Lanának elcsábítania a herceget, aki meg van róla győződve, hogy fél év múlva meg kell halnia.

Okosan használja a misztikus szálat is – Lana látja a szellemeket, képes kommunikálni velük. De nem válik paranormálissá a regény, és nem is lesz fantasy. Ez csak egy plusz szín, amivel a cselekményt is előre tudja mozdítani a szerző – kényelmes is, hogy a bajba jutott szereplők megmenekülését biztosítja egy szellemtől kapott látomás –, és Lana alakját is színezi. Ez lesz a magyarázata annak, hogy a tüzes, szépséges lány még miért hajadon és miért szeret olyan gyorsan bele a hercegbe. Nem csak azért, mert a látomásaiból ismerős volt neki korábbról. Lanát bántották a mássága miatt, a férfiak hiába találták szépnek, kerülték. Lachlan az első, aki elfogadja. Sőt, nem csak megérti, még tetszik is neki, hogy Lana fogékony a másik világra. Ahogy fordítva is áll: Lana meg Lachlan magányát, félelmeit, családi sebeit érzi át, és segít neki gyógyulni. Ugyan megvan a regényben az a vonal is, hogy fizikailag mennyire vonzódnak egymáshoz – a korhoz képest sokallom is az erotikus jeleneteket –, de ki van hangsúlyozva az is, hogy eddig mennyire magányosak és egyedül voltak, míg a másikkal kiegészülnek, elfogadó társat találnak. Így nem háborgok azon, hogy mennyire hihetetlen gyorsan jutnak el az első pillantástól a viszonyig majd a házasságig.

Az sem utolsó szempont, hogy megvannak a történet humoros pillanatai is. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Lachlan már kezdi átlátni, mennyire megtévesztették és mit akartak tenni vele. Így este elhatározza, megfogja az ’apja szellemét’.

A világképe, a szereplők is fekete-fehérek, de bírtam őket, így ez sem zavart. Szimplán két remek és szép ember szerelmi története, amibe belesimul további szép és jó emberek szerelmi története. Egy gondolat mégis: Lachlan esetében humort hozott bele, ahogy az angol neveltetéséből újra skót nemessé alakítják. Lana esetében meg az volt jó ötlet, ahogy a lány törékenységét kombinálta York azzal, hogy ő is harcias és vadóc, mint a testvérei. Ez a törékeny vadóc ellentmondásnak tűnik, de Lana esetében működött.

Történelmi regényként már annyira nem rajongok. A kor csak díszlet, annak sem részletes. Egyetlen elemet használ fel ténylegesen: a leírt módon a birkatenyésztésbe kezdő angolok. Ezt leszámítva kis változtatásokkal játszódhatna bárhol és bármikor.

De, maradjunk a napos oldalon. Szórakoztató, pörgős és romantikus is, annyi cselekménnyel, hogy lekössön. Simán a kedvenc részem volt a sorozatban.