Fülszöveg: 

Az Egy kutya négy élete és az Egy kutya négy útja című könyvekben már találkozhattunk Bailey-vel. Ezúttal Lacey, egy másik, igencsak különleges kutya szegődik társául, aki több életen keresztül segít Bailey-nek beváltani az ígéretét.

Ez a bájos, bölcs négylábú örömet, nevetést és megnyugvást hoz az élet kikerülhetetlen akadályaival szembe kerülő család életébe. A két felejthetetlen kutya szeretete és odaadása megmutatja, micsoda erő rejlik a reményben, az igazságban és végtelen hűségben.

Szerintem: 

Nem tudom, volt-e

értelme trilógiává bővíteni Bailey történetét. Korábban már körbeértünk, elvégezte a kutyus a feladatát és a jutalmát is megkapta. De, ha ennyire szerethető kötet születik belőle, annyira nem fogom bánni, hogy visszatért a szerző eme hőséhez.

Bailey újra elkezdi az újjászületéses kört, és megint Ethan családjánál köt ki. A családi farmon a mostohafia és annak gyerekei élnek – az egyikük, Burke mozgássérült. Bailey, aki most a Cooper nevet kapja, az ő kutyusa lesz. És olvashatjuk, ahogy átsegíti a fizikai nehézségeken, örök barát lesz számára, és az érzelmi terhek idején is a kutya a legjobb barát. Minden újabb élet visszaviszi hozzá, és mindig tesz valamit a kutya, ami majd elvezet a történet végéhez, ahol egy újabb veszi kezdetét.
Több kaland, több fordulat is van benne. Ha csak családtörténetként néznénk, nem lenne annyira extra, de azzal, hogy a kutya szemszögén tapasztaljuk, mégiscsak több. Izgalmassá válik egy sima iskolai nap, vagy a testvérek közti vetélkedés.

Cameron nagyon sokféle érzelmi húron játszik: hol megnevettetett, máskor a könnyen folytak. Humor és drámai is volt benne. Egy átlagos élet csodái és poklai, amely csak amiatt tűnik mesésnek, hogy egy kutya meséli. De nincs benne olyan elem, ami miatt Burke vagy a családja több lenne átlagos amerikai családnál. De talán pont ezért is szeretjük annyira ezeket a könyveket: egy mindennapi élet szépségeire tudja rányitni a szemünket.

A másik, amiért lehet érte rajongani, az maga Bailey – Cooper – Riley – Oscar. Mindegy, melyik névre hallgat éppen, megtestesíti mindazt, amit a jó kutya jelent. Játékos, tanulékony, hű társ és végtelenül szeret. Egy kutyahős. Magam is a kutyám bolondja vagyok, és nagyon szíven tud ütni, ahogy itt azt olvasom, a kutyának mit jelent a gazdi. Ahogy ráismerek olyan kis jelekre, amiket a sajátom is csinál. Mennyi mindent ki tud fejezni egy farokcsóválás, nem igaz?

De általánosságban igaz, hogy ez egy lélekemelő könyv. Jó emberek története, akiknek nagyon könnyű szorítani. Ha vannak is nehézségeik, fejlődnek, és építik az életüket. Bár a gazdi most Burke, ő a regény nagybetűs jófiúja, így szimplább alak. Még akkor is, ha meg kell küzdenie a mozgássérültséggel, majd küzdeni kell a felépülésért. Viszont, van neki egy bátyja, Grant, aki sokkal összetettebb figura. Aki lázadna, aki dühös a világra, és egészen másképpen kell, hogy felépítse magát, mint az öccse.

Olvasmányos, kellemes történet. A kutyás nézőpont egyedibbé teszi, és bőven van benne humorra lehetőség. Szinte faltam, és sajnáltam is, amikor vége lett. Jó hír: újra lehet olvasni akár a teljes trilógiát is.

Idézet: 

A kutya mindig melletted marad, megadja a szeretetet, amire vágysz, és nem lép le valaki mással.

De a kitartást és a makacsságot csak egy vékony hajszál választja el egymástól, és a makacsság azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandók más nézőpontokat is figyelembe venni.